Manolak:)

Picit eltűntem, pedig rengeteg minden kavarog.

A legfontosabb felismerés magamhoz: fogalmad sincs, mit mikor hogy kell értékelni! (dirr pofon :)) Plusz zárójelben, nem tudsz KOMMUNIKÁLNI, könyv kell, de komolyan, mert vhogy úgy érzem, mintha szépen bekuckósodtam volna egy kis világhoz, aztán nem tudod lassan kifejezni magad a másikban, mert úgy elszoktál szinte tőle.

Mit nem tudtál értékelni?

Vicces, mert rengetegszer itt keseregtem, h de rossz itthon lenni csak, csupa házimunka, apró cseprő feladatok (Két gyermek dolgai, HAHA, :) nem kevés) és nem változik semmi, minden nap hasonló, stb.. Most meg, mint egy függöny, kezd felszállni a köd, és érzel egy fájó felismerést: 'ej milyen szép is volt ez:), nyugodt, békés, egy csodának szentelt időszak! '. Milyen jó, h most így érzem, akkor meg nem.

Most! Most álmodtam vmit. Egyre jobban érzem, h egy óriás lesz, ami meg rám szakad. Nem lehet egyedül elvinni. Meg kell tanulni együtt élni vele, időt beosztani, mert közben meg annyira fontos ez az időszak babusoknak is. Azt akarom, h a velük töltött idő csak nekik szóljon. Leülve, játszva, bevonva. Közben a házimunkát hellyel-közzel megcsinálni együtt.

Csak még tanulnom kell ezt is. Nagyon nehéz, mindennek új ritmust, hangsúlyt adni. Mindenesetre újra megújul a hozzájuk (babusok) fűződött érzelemvilág (vagy nem is tudom, h írjam le). Még fontosabbnak érzem őket, jobban figyelek rájuk. Eddig is különleges volt, mégis lassan nem élveztem, feladatként éltem meg, türelmetlenné tett, nem is tudom. Most ez eltűnt. Helyette még nagyon nehéz az időt beosztani, meg a "több idő kéne, de a babusok szabják a határt" bűvkört orvosolni.

Mindenkinek kellemes ünnepeket!:)

Hát be kell valljam, h híztam. Minek után önfeláldozó üzemmódban csokit eszünk napok óta, h ne maradjon annyi a gyerekeknek. Az a jó, h bár többen meghallották a kérést miszerint túró rudi,tejszelet, gyümi is remek egy mikulástól, mégis mindenből nem egy tonnát, hanem ugye kettőt kaptunk, mert bár Lilmó csak egy éves, mégis igazságosan kell mindenből.

És miután gondolja anya, h egy mikulás belefér uzsi után, lelkesen hozza, majd mesél és hopp feltöri... Hát nem lett volna szabad. Innentől a délután pár órára befagyott a sírunk-nagyon sírunk állapotba, kezét maga elé tartva, potyogó könnyekkel, egy szót hajtva : MIKULÁÁÁS!!!JAJ!!!Szegény mikulás...

Eszembe juthatott volna, h veszélyes ebben a korban mindez. Úgyhogy mire igyekeztem kimagyarázni, h a mikulásnak nem lett baja és ez csak csoki ott előtte (nem is evett belőle), hát szídtam magam rendesen. :) Valahol lenyűgöz, h ennyire erős a képzelet, csak adott percben, mit mondj, h ne is vedd el mindezt, de mégis megnyugtasd.

Eszembe villant a négy éves unokahúgom, akinek a szülinapja dőlt dugába, mikor a lelkes szülők az imádott pónit próbálták tortába önteni. Csak ők sem gondoltak bele, h annyira jól sikerült az alkotás, h innentől nem szabad megvágni a tortát.

Mindegy. A nyuszival majd óvatosabb leszek.

:) A címtől eltérően most akkor is jól érzem magam a bőrömben. De akkor is...

Csak érdekesnek érzem. Mostani fejemmel úgy érzem, igenis mindenkinél (anyaságban) eljön ez a kérdés. Hogy azt érzed, h nem jó, h nem ezt akartad, nem így akarsz élni, h nem vagy alkalmas az anyaságra, h bár úgy gondoltad, h Te soha sem fogsz ráordítani a gyerekre, mégis megteszed, utána meg tök szarul érzed magad és kezdődik a sor elölről.

Voltam így, éreztem így és vszínűleg fogom is még. És vhogy azon túl, h megtanultam, h soha ne mondd h soha, azt is érzem, h mennyit jelent a társaság. H mikor együtt vagyunk veletek, más babásokkal, és túl vagy a felengedésen és néha kijönnek ezek a dolgok, h mennyire elegem van néha, és mennyire nem ismerek magamra olykor, és rájövök, h más is van így, és vhogy rádöbbenek, h mekkorra hülyeség elemezni, önváddal keresni, h hol a hiba, h mit is rontok el, egyszerűen csak látom, v csak azt érzem, h más is lehet így, és akkor a másik helyzetéből már jobban látom, h minden elemzés hülyeség, igenis ember vagy, és lehet úgy, h nem érzed jól magad, h elkövethetsz olyat, ami nem jellemző rád, attól még nem leszel se rossz anya, se rosszabb ember. Hisz akkor is csak az számít, h ne ragadj le a gödrödbe, melyet, ha mindent csak magadban tartassz, csak mélyítesz.

Helyette próbálj meg kikapcsolni, menj társaságba, és lépj túl önmagad fejében űzött gondolataidon, és hidd el, illetve éld át, h minden jól van úgy, ahogy éppen, az élet zajlik, TE ÉLSZ, és van egy CSALÁDOD, aki persze h nem mindig könnyű, de te őrződ, te alakítod, és jó h van egy ilyen kihívás, mint ember.

:)

:) azért viccesek az emberek, ennyire tán soha nincs kiemelve, h vmi azért jobb mert lány.

Nem szoktam pedig kiemelni, pláne mert nem is voltam mindenben biztos, és nem akartam, h azt higgyék mások, h csak én magyarázom bele.

Lilmóról szólunk most. :) Eszméletlen a csaj, de komolyan. Vasárnap éjfélkor lett EGY éves. És az utóbbi két hétben annyit fejlődött, h csak lesek. Két hét alatt szinte tökélyre fejlesztette a járkálást. Igaz, h jópár lila folt jelzi eme folyamatot. De mostmár mindenhova megy. Már nem csupán oldalazva, hanem teljesen előre is, karok egyre lejebb, stabilan és hosszan. :) Mindenhova megy inkább a mászás helyett.

És mindemellé vannak szavai. (nem én mondom) Kivehető az anya, apa. De simán mondta hétvégén a mamát, kakaónak a kakát :) mutatva a pultra az üvege felé. És mikor ezt mások megjegyzik és jelzem, h tudom, egyből jön a válasz, h 'hát igen, mert kislány', vagy 'hát igen a második, sokkal hamarabb fejlődik',stb.

Ez utóbbi is biztos igaz, mert ahhoz képest nem foglalkoztam vele külön, h mozgásfejlesztés, és absz nem beszélek neki külön, figyelve a szájmozgásra. És mégis ilyen.

Nem mondom, h azért  nem esne jól, ha azt is mondanák, h Ő milyen okos, ahelyett hogy csupán a körülményekre hivatkoznánk. :) De az is biztos, h ennyire nincs dicsfénnyel jelezve később se soha, h mindez azért van, mert te NŐ vagy. Most azért vagy okosabb, vagy fejlettebb mert nő vagy, később meg ezért leszel érthetetlenebb, és nem logikus.

Mivel időszakosan annyira felhúznak a hírek, így nyár óta annyira nem is néztem. És sokkal nyugodtabb vagyok az tuti. Viszont néha úgy néznek rám páran, mikor kiderül, h én ezt még NEM hallottam. Mint pl ezt.

Vége, nem lesz több, amíg ez a kormány van, tuti. Azt hirtelen nem tudom, h nyugaton is így van e, v a nem épp a szociális hálóról ismert Amerikában, de akkor is kapják be.

Arra is kíváncsi lennék, h az ovikra is ugyanez igaz lesz e, v csak a bölcsire. Mindenesetre innentől az állami bölcsi FIZETŐS. A család összjövedelmének egy főre eső részének egy negyedét (25%át) mindenki szívesen befizetheti a bölcsödei ellátásért (már csak azt nem értem, h a gazdagok épp nem lesznek állami bölcsisek, így pl nálam is ez nem épp egy magas összeg, és emiatt is keresel lehetőségeket, de akkor is hiányozni fog, ráadásul, akkor lassan értelmetlen a bölcsi.)

Nem igazán értem.

Ami még ugyancsak elszomorított azok a bölcsisek (gondozónők) sorsa. Ezt csinálja 18 éves korától. Szerintem igenis őrült felelősség kell hozzá, türelem és odafigyelés. A fiatalok értem, h élből nem vállalják, mert az albi nem jön ki belőle. Mert teszi mindezt (reggel 6tól délután 4-5ig) 75e forintért. Amiből most elvesznek ugyancsak havi 10e-t, meg az eddig ingyenes ebédjükért fizethet újabb tízet (így már csak 55e), és kötelező továbbképzésre kell járni (eddig is volt, csak..) most már saját magad fizesd ki.És ott sírt az egyik ma, h 50 évesen, ez az élete, mindig bízott abban, h csak jobb lesz, de nem, és így is lassan éhezik, de mi lesz ezután. Keressen ennyi idősen másik munkát? Hogy?

Én nem is tudom, h lehet elvárni vkitől h ennyi pénzért ennyit dolgozzon, és hogy tud megélni? És h mondják h nőtt az átlagkereset? Bár tudom tudom:

"Obama, Merkel, és Orbán beszélgetnek.
Obama: Nálunk az átlagkereset 3000 dollár, 2000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki mire költi a maradék ezret.
Merkel: Nálunk 2500 euró az átlagkereset, 2000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki mire költi a maradék ötszázat.
Orbán: Nálunk 70000 forint az átlagkereset, 100.000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki honnan teremti elő a fennmaradó harmincezret."

Jaj h mennyire vártam, h mindent mondjon beszéljen be ne álljon a szája.

Hát alakul, a be nem áll a szája már jó ideje pipa, és a szavak sokasága is, és megjöttek az élet összefüggései beszólásai.

Pl: egész úton hazafelé "apa parkol, anya puncis" ehhez adj decibelt és folyamatos rapként képzeld el, én dőltem hazafelé, de a járókelők is :)

A másik oldalon pedig egyre inkább próbáljuk az egyedül szárnyakat. Azt a vigyorgó arcot, amint oldalazva sétál feléd, már kész távokat :) halálos (az vajon miért lehet, h a baba biztosabban sétál oldalazva, mint egyenesen? vhogy egyenesen hamarabb elveszti az egyensúlyt. Ez a fejük miatt lehet? Mármint h arányosan még mindig nagyobb és elhúzza?) :) mindegy nagyon drága

A bölcsitől kaptam, és van olyan kérdés, amit olyan nehezen tudok értelmezni, v csak úgy megfogalmazni. Mindenesetre párat megosztok. Kíváncsi lennék mit válaszolnátok (nem muszáj, meg lehet csak arra válasz, ami megfog).

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán az étkezések közben uralkodó légkört (7 a derűs,kellemes, legjobb)

- Ha válogatós, fordult e ezzel szakemberhez, v máshoz?

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire ért egyet: Gyermekünk érkezésével megváltozott az életünk.

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire ért egyet: Gyermekünk érkezéséhez alkalmazkodni tudtunk.

- Mi okozta a legnagyobb problémát a születés után?

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, a gyermek igénye (ill. köv kérdés szülők/testvér igénye) mennyire befolyásolta a család új napirendjének kialakítását?

- Kivel szokott játszani gyermeke?

- Mennyi időt tölt játékkal? (kedvem lenne megkérdezni, h miért, evés, alvás, játék, mi lehet még ?! takarít/fordít/dolgozik)

- Mennyi időt tölt TV/videó/DVD/internet nézéssel HÉTVÉGÉN? (szerencse h a baba tudja, h most hétvége van és hétköznap nincs mese, ezt meg lehetne csinálni?)

- Milyen gyakran néz anya képeskönyvet vele?

- Milyen gyakran néz APA képeskönyvet vele? naponta, heti 2-3szor, hetente, ritkábban, soha   (:) őszintén és képeskönyvet ne játékot vegyünk)

- Hol mivel töltik legszívesebben a hétvégét? ( gondolom nem lenne jó válasz, ha leírnám, ohh bár gyermekmentes is lenne köztük..)

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire elégedett a gyermek napirendjével? (kérdés mikor)

- Kíván e változtatni, a kialakult szokásokon, napirenden (igen; igen, de nem tudok; nem; nem, de tudom, mit kéne)

- Milyen problémái/gondjai vannak a gyermek nevelésével kapcsban. Kihez fordul szívesen tanácsért ha elakad?

! - Van e nézeteltérés Ön és párja között a gyermeknevelésben?

! - Hogyan kezelik a különböző nézeteiket, vagy ha nem azonnal gondolják ugyanazt, illetve mindkettejüknek fontos szempontokat sikerül beépíteni? Ha utóbbi igen, hogyan?

! - Mit tart kiemelkedően fontosnak gyermeke nevelésében? Miért?

Néha nem is tudom, azért nehéz kettővel, mert mindig meglesznek azok a pillanatok, mikor beléd hasít, h mindkettőtől elveszel, keveset adsz, nem épp azt, ami akkor kell. Vagy mert leesik (még az elején), h nem elég h kettő, de eggyel is épp úton vagy még, rengeteg kihívás, tanítani való van még, küzdés és vírgolódás, és ezt duplán vállaltad, szimultán egy időben (mert egy állat vagy, vagy mert ennyi eszed sem volt, hanem épp elfolyva a szeretettől nem 'tudtál' máshogy dönteni).

Mindenesetre mindegy, a lényegen nem változtat, csupán költői kérdés.

No de ezek kárpótolnak. Ma megtette első egy méterét (négy lépésben) EGYEDÜL. Hogy a karjaimba vesse magát nevetve. :)

Azért még nem jár egyedül, de alakul :) Csillag Lili alias Csili (kicsit biztos volt hatásod rám HoldAnyu :), egy ideje megragadt rajta ez a név)

Kedvesek vagytok, köszönöm.

De akkor is vannak olyan pillanatok, mikor már érzed, h vmi most nagyon nem jó. V korszak(minden korszak kihívásait egyszer meg kell vívni, hiába tologatod, h felvállald), és igenis van(nak) hozott utánaengedések, melyek összességében, már nagyon is nem várhatnak. Csak ehhez kellett ez a pár nap, h összeszedjem rá a kesztyűket. És ilyenkor azért sokat segítetek gondolatban.

Két hét meséje

Tolódik a déli fektetés. És nagyon nehezen aludt el. Van/volt, h kettőkor is még zörgött. Utolsó nehezen lefektethető időszaka Lili születése előtt volt (másfél évesen), ugyancsak a mi ágyunkba átmászkálással. Azóta lett egy nem pont jó szokás. Én engedtem utána, de működött pár nap alatt és Lil szinte jött is, volt elég más kihívás. Szóval vannak akik plüssel alszanak, mások cumival, Szasza vödrökkel. Főképp egy vödörrel, melyben a kedvenc (több mint egy éve, egy több csomagos memória kártya tele állatok, növények, járművek képeivel, ez még régi én játék, de köszi a bármi többi fejlesztőt, mert úgyis csak ez létezik) szóval kártyákkal tele, plusz azóta Vidám mesék, a TV maci és Vakond kalandjai férnek még el benne, no meg az innivaló. És ezzel alszik, pikkpakk feküdt. Semmi gond, éjjel se, sírhatott mellette Lilmó, akkor is minden jó volt. Leszámítva, h zörög néha éjszaka, mikor fordul illetve HOGY EGYRE TÖBBET JÁTSZOTT VELE ELALVÁSKOR. No jó. Nem volt vészes, mert max negyed-fél óra volt az átlag, és csak nagy ritkán volt nehézség. Kimagyarázható (hiába tudjuk, h vaj van a fülünk mögött, ki lehet azt magyarázni még a szívünkben is) hogy hát lehet más is elvan még elalvás előtt az ágyában, ez is csak olyan mint egy plüss,stb.

És együtt minden. Két hét alatt az egyre nehezebb elalvásból, egy hete átszökik éjjel mellénk, eljutunk a mostani napokhoz(hétvége óta), h két óra alatt sem tuti, h elaszik se délbe, se este. Mesélek neki. De sosem elég, akkor is felsír, ha már elaludt és felállsz kimenni. És nem is érzem, h én kellek, v a mese (lehet h közben is pakol inkább a vödrében), hanem csak h ott üljek, és tudja, h ott vagyok mellette. És ugyancsak átmegy kijövetel után a mi ágyunkba.

Mai próba: hosszú mese, alszik,sír, de az ágyában, megbeszélem, h itt vagyok, csak kint, és negyedig nyitva hagyom az ajtót, ha rákezdi a sírást már csak kintről dúdolok, egyszer mentem csak be, de akkor sem szólok, csak marad a dallam (próbáltam beszélni korábban, de semmi hatása) és elaludt így, köztes időben Apácska ment be kétszer (sírás maradt). Ez két órás menet volt így. De azóta is az ágyában maradt. Cél ezt tartani. Megbeszélt meséhez TARTANI akarom magam (közben ne pakoljon, inkább képzelje el a mesét), ajtó marad a bizalom miatt ha ez kell, és max még egyszer akarok bemenni. Közben meg Apácska (amikor tudja), ne csak nekem szóljon teszt. Nem akarok eszközzé sem válni, mint egy cumi.

Úgy érzem ezek kellenek (egyéb ötlet?). Nem tologathatom tovább, mert akár a bölcsi is belejátszik, és egyből itt tartunk. Nem jó, és nekem kell újra kialakítani. (bölcsiben még mindig csak jövő héttől fogják altatni, kérdés, h az nehezít, v a napirend visszaállása is segít, marad a bizalmi kérdés, v a gátat igenis tudni kell szabni, dackorszak).

És két hete még eszembe se jutott volna, h bármi lenne ezzel a kérdéskörrel.

Bocs száraz és hosszú lettem, de ez most kellett.

Tegnap elég bezuhantam, a vmit de rosszul csinálok szindrómába, és vhogy sorra eszembe jutottatok. Mindenkinél azok a dolgok, melyeket annyira becsülök, és úgy szeretnék mindig annyi erőt, h elsajátítsam, v úgy csináljam.

Pl.: Cukit mindig csodálom, mennyi türelme és kitartása van, h rengeteget foglalkozzon Pannival. Annyit mesélsz neki, és annyi mindent tud, h elképesztő. H mindent meg tudtok beszélni.

Lamadrétől azt, ahogy elmagyarázza a saját érzéseit. Pl mikor összevesztek Mirával, és le tudsz hozzá ülni utána, elmondani, h miért borított ki. Bocsánatot kérsz, elmondod mi esett rosszul, és újra azt ami kiváltotta. És végül nyugodtan átbeszélitek. (Jaj mikor odáig jutok, h estére csak ráordítsak Szaszára, nem mindig tudok olyan hamar kijönni a szomorúságból és haragból, h így tegyem, mint te.)

Letezotől azt az elképesztő szeretetet, nyugalmat, türelmet, és játékosságot, ahogy a két babushoz fordul. Ahogy (sztem) szinte mindig játékosan, kedvesen magyaráz, megmutat mindent. És még felújítani is van kitartása. :)

Sapitól (bár mostanában kevesebbet tudok rólatok), ugyancsak a türelmet, amit egy sajtkukac mellett képes megtartani, mindig vinni játszani, lefoglalni. És még a maga dolgait is képes megvalósítani.

Levezetőtől, hogy bár sokat gondolkodik, elemez, mégis mindig megtalálja a dolgok lényegét, és mind jobban kiismeri a saját érzéseit. Babussal meg olyan ösztönösen jól bánik, rengeteget foglalkozva vele, h csak na.

Juliéktól, h mindig olyan csillogó szemű. H mennyi szeretettel vehetik őt körbe.

Parttól, h ember legyen a talpán, aki egy érzékenyebb ugyanakkor mindent felfedezni vágyó kisfiút, ennyire tud kezelni. H szinte egyedül képes mindig feltöltődni, és minden akadályt leküzdeni. És egy huncut szempár jelzi, mennyire jól csinálja.

Most komolyan mi a szöszt!!!

Nem tudom, mi van. Miért van, h az eddig mindig szépen alvó, könnyen lefektethető babám, egyszer csak órákig üvölt, mert miért nem ülök ott, h mesélek tovább (mondja ezt fél óra mese után), h épp szendereg, de ha felállok ismét üvölt. Ha mondom, h itt vagyok a másik szobában, akkor is.

H eddig ezzel nem volt gond, akkor ez most mi, H ha bizalom, akkor miért nem elég h megnyugszik és látja/tudja h ott vagyok. H mesélek is neki (amit eddig nem tettem), de ez sem elég. H szörnyű érzés hallgatni, ahogy üvölt, és semmi sem jó.

Miért csinálja ezt!!! És h tudom visszaalakítani a nyugodt elalvást!

Miért kell fél órákat (ma épp egyet) végig bömbölni, h végül dúdolásra egy perc alatt elaludjon. (többször bemész, mindig megnyugszik, amint kilépsz újra kezdi. De ez eddig nem volt soha ilyen...!!!)

Miért! Hogyan?

Én nem tudom miért ilyen ez, de komolyan a gyermekek olyanok mint egy hullámzó tenger (jó lehet a felnőttek is). De komolyan, mostanság annyi mindenen küzdök, h eszem megáll.

Kezdjem a nagynál. Az első pár nap bölcsi szeretet után, most is imádja, szalad ezerrel reggel, mégis amint belép sírással indít, h ne hagyjam ott. (Itt jegyezném meg, h milyen felemelő érzés, mikor sír a kicsi, mikor látja h elmegyünk, és nem visszük, majd sír a nagy h ott hagyom, és mindez egy fél órán belül reggel kilencig.)

Aztán csúszik a napirend, ami miatt nehezen fektethető le mindkettő. Újra indult 'az anyáék ágyában akarok aludni' hisztikör, persze szigorúan a még egy kisvakond részt hadd nézzek meg hiszti után. Aztán folytathatnám, h mennyire akaratos, nem bír várni, aminek naponta vmi áldozatul esik, így eltörik, leborul, eldől-eltörik.

Illetve az újabb pár napban elkezdett harcolni apácskával. De komolyan reggeltől kezdve, nem hagyja, h megölelje, egy puszit nem adna, sőt ütögeti a vállát. A cipőjét, meg semmit nem hagy, h Ő adjon fel rá. Ott vitatkoznak ezerrel. Ami a nap többi eseménye mellé még inkább fáraszt, és elindult a találgatás az atyai fejben : anya rontotta el-túl anyás, biztos a bölcsi...

Pedig sztem csak hullám ismét.

A kicsivel is indult a küzdelem, kezdve a pelenkázástól öltözésig (mert egy sajtkukac, de még két korszak között, így állva még nem, fekve már nem, ülve én nem). Nagyon csaj, ha vmi nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, ordítva közli csak, miközben az égnek emeli kis arcát (egyébként ezen szakadni szoktam).

Összességében, most ismét nem a legkönnyebb, nem tudom miért csak egy két hónap idill jár egy anyának. Illetve miért ilyen HANGOS,SÍRÓS, hisztis akaratos napjaink vannak mostanság, h estére úgy érzem magam, mintha ennyit ezer éve nem öregedtem még, mint most. És nem virgolódtam ennyit olyanokon, h de várjál, de kapod, de azt kértem már h ne, de legalább hagyd h megmutassam, ugyanakkor te csinálod nem én. De miért nem alszol picit még (kettőtől a kicsi semmit sem alszik estig, ergo hattól egy tömör 'boldog' hangulatban telik, mert olyan fáradt, h...

Ami jó, h legalább bízom abban, h elmúlik ez a hullám is, és jön megint egy kis idill is újra. Valamikor. Csak mikor? Marad még a barnaságomból vmi, v ősz leszek?

..szerelem. Nem tudok mit tenni. Egyszerűen beleszerettem ebbe a márkába no. Most, h végignéztem, összeírtam mindent (Létező tanácsát követve nem is a babaruhára fókuszálva, hanem a nagyobb korosztályra) hát...annyi kedvencet tudnék mutatni, még így is, képekről :)

Tényleg meg akarom csinálni! Kezd összeállni, egy hónap alatt elő kell készíteni, és ugrás az ominózus héten, aztán hajrá egy karácsony. De kell majd itt ott segítség :)

Most mondjátok azt, h nem áááá...:)

:) Csak eszembe jutott egy múlt heti kép, és érzés.

Villamos, este 7, NÉGY gyerekes szülőpár a csibék körében üldögél, minden csibe tevékenykedik vmit, vagy mesél vmiről.

A két szülő fáradt tekintettel beszélget a buksik felett. "Mi volt a munkahellyel? Semmi jó? És Te megbeszélted a dolgaid X-szel bent? (még komorabb tekintett) Sajnos nem jutottunk megoldásra." Majd odafordult az egyik csibéhez, arcáról eltűntek a felhők és lágy mosollyal megcsiklandozta a kislányt, aki egyből csillogó nevetéssel nézett vissza rá.

Hát vhogy azóta azt érzem, h micsoda nagyság kell hozzá, h bármennyi gond és nehézség mellett igenis van energiája, h arcáról minden egyéb gondolatot törölve, játékosan forduljon a gyermekhez. És mintha nem lenne semmi és senki más, csak rá figyelve, megnevettesse, bármilyen körülmény közt. Hogy ennyire külön tudja választani szinte a gondolatait, hogy jut még erre is ereje és képes figyelni a másikra ennyire.

Este, fáradtan, gondokkal, négy csöpp mellett is.

No hát, nem lesz rossz, és tudom h segíteni fogja a beszédét, meg nekem is fontos. Vki mondta: "hidd el, ez úgyis eljön egyszer, kell h társaságban is megtalálja a helyét, nem lehetsz mindig mellette, és ettől csak életrevalóbb lesz. No meg neked is jobb, mert jobban fogod értékelni az együtt töltött időt, kevésbé leszel a rutin fogja, és belevágva új dolgokba sok mindent visszanyersz az önbecsülésedből."

A szívemből szólt, hasonlóan érzem, csak furcsa picit most.

A gyerekek többsége aranyos, csak furcsa látni, mikor hiába kedves,aranyos az egyik pl. mindenkit megüt, v ledob egy vödörrel. Vadabb, mégis ha nyugodt tök aranyos. És hasonló jeleneteket elkapva, hát igen nézel, h tuti jó lesz ez? Bár mindenhol ilyen lenne, oviban is úgy hiszem. És igen ettől nem védhetem meg. Csak remélni tudom, h nem ragad rá sok rosszaság,vadság Valahol jó is egy társaság, vhol meg nem, mivel rád ragadhat egy csomó vadság, v rosszabb szokás, amit egyébként máshol nem láttál.

Ami kicsit nehezebb dió az a szobatisztaság. Majdnem tökéletes már itthon, csak éjszaka kell peló. Sőt már ha másoknál van is működik. Ugyanez igaz a játszóra, úton bárhová. Erre persze, h első nap belefeledkezve bakiztunk, mire kedvesen közölte a gondozónő, h most mivel hideg is van nyugodtan adjak rá pelót. Csak sztem ez nem biztos h jó, nemde? Visszaesni nem kéne. Úgyhogy sztem még próbálni fogom (max feltörlök) pláne ezalatt a 2 hét alatt. Aztán remélem ennyi idő alatt belerázódik itt is, és a gondozónő is figyel erre majd később. Szerintetek igaza lehet a gondozónőnek? Mármint h újra adjak rá pelust? Értem, h úgy könnyebb (pláne sok gyermek közt), de mégis, félek visszalépni, akkor mikor tanulná meg?

Ezt nem nektek szánom (ugorható), de mégis írok róla, h ha bárkinek hasonló gondolata, terve, 'szerelme lesz' egy amerikai modellű autó, akkor mire számíthat.

Tehát vegyek e amerikai autót v modellt?

Előnyei, h szebbek (komolyan), jobban beleszeretsz, mint egyébként tennéd. Jobb vezetni, sokkal erősebb, megbízhatóbb, stb., és ezt nem csak mint laikus mondom, de bárki vezette eddig így gondolta, sőt még a szervízesek és a szerelő brigádja is így tartja. Nem tudom, h ez miért van így, de szakmai körökben is így tartják: jobb vezetni, erősebb. Nem utolsósorban pedig olcsóbbak, ergo jobb vételt csinálhatsz, mert nincsenek túlhajtva mint a németek, és mégis jobb áron találod meg. Eddig tuti üzlet.

És mi lehet a hátránya? Hogy akárki mondja is az elején, h ááá minden egyezik az európaival, ergo ha baj van nem lesz gond az alkatrészekkel (mondja ezt az eladó, akár a fórumok, szakértők, ismerősök), ez NEM IGAZ. Mert semmi sem egyezik. Egyből mindenki okos, h persze hisz ők akár más mértékegységben mérnek (mm-inch). De tényleg, ha alkatrész kell hozzá az európai központok alvázszám alapján egyből visszadobják, h lehet h ugyan csak mm-ekkel, v csak vmi pici miatt, de nem egyeznek a dolgok. Ezért innen nem rendelhetsz hozzá semmit. Csak a tengerentúlról. Ahol számold majd bele, h csak hajóval szállítanak, nincs nyomon követés (mint az eus v a japán oldalról) és ezáltal időben is min 3 hét (meg ki tudja de szólok ha ideért), az árához meg gondold hozzá.

No eszerint dönts, h belevágsz e. Mindemellett akkor is egy szerelem lesz!

Kérem csajozik :) kevesebb mint két és fél éves, de már bolondítja a lányokat.

Gondolom nem a szövegével hengerel le egyelőre :)(jó kicsit gonosz vagyok, de nekem ér). De képzelem, h pár pilla rezgetés és egy két mosoly mire képes, hát erre:

Volt kétszer játszóházban, cirka negyedévente egyszer (nem sok). És véletlenül összefutott a Keresztmama az egyik anyukával, akinek a három éves (no tessék, még ez is) kislánya is szokott járni. És teljesen lelkes volt Anyu, h a kislánya annyira odavan Szaszáért, h folyamatosan Őt várja, érte megy le a játszóházba, és minden este küld neki egy puszit lefekvés előtt. (dobtam egy hátast, h le vagyok maradva a korral) És mivel most lesz a kislány szülinapja, anyu annyira megörült, h 'meglettünk így', h mindenképp el kell menjen Szasza, ez lesz az Ő (anyu) titkos meglepije neki. Csak engedjem el Mr Hódítót a zsúrra. És biztos akkora örömet szereznénk a kislányának...

Azóta ezen szakadok. Egy Don Juan :). Azt annyira nem tudom még elképzelni, h biztos mostani formájában is hódítani tud e (hisztis mint ÁLLAT), de meglássuk. Az meg no, h vagy nem is mesélt a kislányról (még mindig nem a top ezen a téren) vagy lehet h mesélt csak én nem értettem.

No meg, kíváncsi lennék mi járhat a fejében elalvás előtt. Milyen másnak tűnik, h ott vki Őrá gondol elalvás előtt, és puszit küld, míg itt (sztem) kishajó (Éliás) no meg a tv maci (új kedvenc, csak minden végtelenített esti mese zene a fejemben) az utolsó kép az álomvilág előtt. De ezt nem tudom, bár mindezek után olyan kíváncsi lennék rá.

Szerintetek kinek mire gondol otthon a csöppje elalvás előtt?

Ohhó kérem, megkaptuk a bölcsit (ma hívtak). :) Hétfőn mehetünk be és megbeszélhetjük már helyben a továbbiakat. Ejj el sem hiszem :)

Fogalmam sincs milyen lesz. Akarom, meg tartok is tőle, pláne h egy elég durvás időszakunkat éljük dackorszak terén. Meg eszembe jutnak ugyanazok a gondolatok, mint akik már belekóstoltak, h hajjj ott fogom hagyni másokra bízva, hiányozni is fog, meg izgulsz, h figyelnek e rá majd rendesen, no meg h neki is tetszik e majd. De remélem minden rendben lesz, és jó lesz így. :)

És megtaláltam életem eddigi legjobb fodrászát :)

Nem vagyok őrült hírolvasó, mégis valahogy egész nap Steve Jobs körül jár a fejem.

És valahogy a cím körül, h milyen durva is a sors. Hogy ott van egy fantasztikus koponya (mondom ezt úgy, hogy absz nem vagyok Apple fan), mégis sokkal többre tartom Mr. B. Gates-nél.

És augusztus végén volt tán, mikor volt az a furcsa hír, h lemondott a vezetésről, estek a részvények, de semmi többet nem fűztek hozzá. Tán nem is mondta senkinek. Ma pedig (kevesebb mint 2 hónapra rá) elviszi a rák. És durva mert a nyári képén észre sem vehető, bár ő biztos tudta akkor már mindezt, tényleg elrendezett mindent, aztán ..... Mindenki találgatott, h ugyan bíz miért, de senki sem tippelt volna erre.

Hát ilyen, nem nézi ki vagy, csak jön, és ha olyan pár hónap és elvisz. És hány ilyen van még mindig, csak ált nem is hallunk róla...

Egyébként absz érdemes megnézni a beszédeit, munkáit, mert rengeteget lehet tőle tanulni (mármint Jobstól).

„Akkoriban nem érzékeltem, de utólag kiderült, a legjobb dolog, ami történhetett velem, az volt, amikor kirúgtak az Apple-től. Eltűnt a nyomás, hogy sikeresnek kell lennem, és helyette jött a könnyedség érzése, hogy újra kezdő vagyok, kevéssé vagyok biztos a dolgokban. Felszabadulva éreztem magam, és életem egyik legkreatívabb időszaka vette kezdetét.
…
Szörnyű íze volt ennek az orvosságnak, de úgy hiszem, a páciensnek erre volt szüksége. Néha az élet téglával ver fejbe. De ne veszítsétek el a hitet. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami engem előre vitt, az a munka szeretete volt. Meg kell találnotok, amit szerettek. Érvényes ez a munkára és a szerelemre egyaránt.

A munka életetek nagy részét fogja kitölteni, és az egyetlen módja annak, hogy elégedettek legyetek, ha azt csináljátok, amiről azt gondoljátok, hogy nagyszerű. És csak akkor tudtok nagyszerűt alkotni, ha szeretitek a munkátokat. Ha még nem találtátok meg, folytassátok a keresést. Ne alkudjatok meg! Tudni fogjátok, mikor találtátok meg. És mint minden nagyszerű kapcsolat, ez is csak jobb és jobb lesz az idő múlásával. Keressétek, amíg meg nem találjátok. Ne alkudjatok meg!”

- Steve Jobs.

Hát kicsit alvás körül forognak a hétköznapjaink.

Pl. ciki, mikor drága Anya, alias.., elfelejti éjszakára feltenni Cimúrra a pelust. Egész nap nincs már rajta, és tényleg sajna nem először felejtem el, majd idővel mindig (szerencsére eddig) eszembe villan, így álmában sikeresen felteszem. Na ezt mindenki képzelje el, ahogy forgatod, ügyeskedsz, míg ő nem ébred fel, de van, hogy ott a keze (leendő férfi). :)

A másik oldalról ez már nem ilyen vészes, mivel Lilmó teljesen új (bár ismerős) korszakát kezdte. Ergo délutáni alvás egy merő küzdelem, mivel állandóan feláll, majd idővel sír, és persze hulla fáradt. Két lila foltot összeszedett eme küzdelmeiben az ágyrácsokon a homlokára.

És sajna már éjszaka is. Elég gázos ezzel küzdeni. És persze fárasztó. És persze nem tudok nagyon jó ötletet sem ellene, hanem várom, hogy egyszer csak újfent abbamarad ez (ha már nem akkora újdonság9 ismét ismét lehet aludni mindenkinek. Valami egyéb ötlet ilyen probléma körre?

:( fáradt