« Szociális tanulmány    "Úgy szeretlek, mint a sót/áramot" »
9

Szerepekről

Megint elkapott egy hullám. Tudom, h pár napig tart csak ez a hangulat (segít ha kiírom). Biztos van benne hormon hatás is ezerrel, no meg egy kis pénzhiány. Szóval a szerepek, a közös, az anya és apa feladatai a közösben (ilyenek úsznak be).

Annyira nehéz, h a nagykönyvekben mindez oly egyszerűnek, magától érthetődőnek tűnik. Adva van a biológia, h a nő képes kihordani, szülni, még a tudomány sem tudja, mi az a csoda vmi, ami miatt szükség van a magzati fejlődéshez az anyaméhre, és miért nem elegendő egy gömbölyű üvegtál. A történelem megtanítja, h a nő vigyáz az otthonra, a férfi pedig megteremti azt, h a nő ezt megtehesse. Ergo a mai világban, ha a nő épp otthon, a férfi egész nap dolgozhat, h meglegyen a habfürdőre való. Aztán történt vmi, a nő is dolgozni kezdett, és ettől elég zavarossá vált minden. Mert lassan igenis ez is elvárás, nem csak a környezetünk de elsősorban önmagunk számára. Hogy én is megmérettessek, önmegvalósítsak, pénzt keressek stb. Ami kimaradt, h a férfi nem biztos, h akarja a női szerepek elsajátítását. Nem hiszem, h apácska ácsingózna a vasalás rejtelmeinek elsajátítása után (persze megcsinálta mikor egyedül élt). És vhol, nem is mindig elvárás ez. Mégis nőként, az új feladatok mellé megmaradt a családra való figyelem, törődés, a gyermekek, a házimunka (otthon hangulat megteremtése). És vhogy így olyan nehéznek tűnik minden.

Olvastam vhol egy furcsa kérdést, miszerint egy kapcsolatban, ha minden jó, és elkövetkezik a lépcsőfok, h családdá is váljon, vajon felteszik e a kérdést, h mit is jelent a közös, mik a szerepvállalások, stb. Ez utána merül fel inkább, és főképp a nőknél.

Lehet ugyanarra gondolt? Hogy miért jut eszembe néha, h megpróbálhatna apácska is többet segíteni. És félre ne értse senki, mert tényleg ritkán tör rám ez a gondolat. Vhol úgy érzem, jó h csak rikán, és nem baj ha rámtör, mert kell ez is vmire. Tudom, h nem egy absz. házi tündérre vágyom, vhol az nem túl férfias. De jó lenne, csak pici figyelem. Vagy nem baj, ha épp sehol se tartok még, de ne jegyezze meg, h kupi van...grrrrrr.

Mindezek mellett felfedeztem egy új oldalt magamban. Azért nem érzem, h kimaradnék a családom miatt vmiből. Sőt, ezzel együtt lesz csak igazi kihívás. Gyermekként néha olyan hihetetlen, mikor anyut látva, mindig csak nekünk adott szinte mindent, magának semmit sem vett. És ez az önzetlenség oly elképzelhetetlennek tűnt, pláne kamaszként, mikor még a fejéhez is vágtam, h milyen dolog az, h mindent felad a családjáért. Most meg azt érzem, h igenis önző vagyok, mert nincs annál nagyobb öröm, mint mikor jókedvűek, hallod azt a nevetést a házban és a mosolyt az arcukon. Nyálasnak tűnhet, de tényleg most azt érzem, ez minden fáradtságot megér.

Úgyhogy nem baj, ha apa is széthagy mindent, de néha azért morgok kicsit, aztán dulifulizom, h 'jaj, de kibasztak velem, mert még azt is meg akartam csinálni,és..mindent nekem kell...' aztán magamba nézek, elkap egy ilyen 'sebaj, azért minden jó ' hangulat. Aztán az marad, h azért az arany közép lesz a cél. H ő is figyeljen, meg én se ..(nem is tudom, ne duzzogjak, most beteg is volt, legyek kicsit megértőbb, stb., v nem tudom mert kezdődik előlről) :)ki tudja ezt jól? hm, hát a nagykönyvben nem hiszek...


2010. okt. 14. 13:08

írta: zsof77 - Kategóriák: Egyéb gondolatok , Magamhoz
9 komment

Eddig 9 komment érkezett


  • 1.  Kreativ Hobbi
    2010. 10. 14. 15:00

    Hát ja. Ez egy nagyon jó felvetés szerintem. Az én párom azt mondta, hogy ő nem fog éjszakázni a gyerekkel, hanem füldugóval alszik majd. Mert hogy ő dolgozni fog, én meg itthon leszek. Nem mondtam rá semmit, mert nem tudom a gyakorlat mit hoz majd. Elég rosszul esett, de aztán belegondoltam, hogy mennyi segítségem lesz (hálistennek), és megértettem őt. Gyakorlatilag akkor adom majd le a gyereket anyósoméknak, amikor akarom, mivel mind a ketten otthon lesznek, nyugdíjasak és egy lépcső választ el mindket egymástól. Arról nem is beszélve, hogy csillogó szemmel várják, hogy gömbölyödjek. Nem mindenki ilyen szerencsés, mint én, és bizony ilyenkor tök nehéz ez, amit mondtál. Mindenhol helytállni. Legyél anya, feleség, szexistennő, járjál kondiba, hogy jól nézzél ki, meg még a saját dolgaiddal is foglalkozzál. Hát persze! Ez csak így megy! A páromnak előre szóltam, hogy szokjon hozzá a kupi gondolatához, mert a gyerek szerte-széjjel fog dobálni mindent. Most, ha nem pakolok el valamit, rámszól. Azt mondta az nem gáz, ha a gyerek dobál. Ő még kicsi. Neki még meg kell tanulnia rendet rakni. Ettől picit megnyugodtam. :D Nem tudom mi lesz, de sztem számtalan ilyen dologba fogok én is belefutni. Megértelek!


  • 2.  sapimano
    2010. 10. 14. 17:38

    r


  • 3.  sapimano
    2010. 10. 14. 17:41

    Ezt Gergő írta....
    Egyébként egyetértek :)


  • 4.  letezo
    2010. 10. 15. 7:11

    levezető, elhiszem, hogy elszomorodtál, mert tulajdonképpen közölte, hogy elvárom, hogy te az elkövetkezendő pár évben 0-24 kőkeményen dolgozz, mert nekem fárasztó a nyolcórás munkám. ez szerintem elég szánalmas érvelés, talán ideig-óráig állna, ha bányász lenne vagy kohómérnök, de valahogy nem hiszem, hogy az. és még akkor is kérdéses, mivel, mint már töprengtünk ezen, a feladatok most vannak itt, ennyi darab, ezt kell úgy megosztani, hogy senki se roppanjon bele. és azt sürgősen felejtse el, hogy otthon lenni könnyű. ez rohadtul nem olyan, mint mikor szabin vagy. kérd meg, hogy gondoljon bele, pl háromóránként etetned kell.
    Zsóf, én nem ragaszkodnék mereven a klasszikus női, férfi feladatkörökhöz, mert annak az anomáliának okán, amit írtál, csak az jön ki, hogy a a nőre elképzelhetetelenül sok hárul, a férfire meg nem. szerintem muszáj osztozni. még a vasalásban is.


  • 5.  zsof77
    2010. 10. 15. 8:07

    levezeto: sztem ez majd alakul, nem biztos, h Szivi nem fogja kivenni a részét, majd alakul, és ez neki is nagy élmény lesz :) és nem olyan könnyű aludni, nem tudnám füldugóval elképzelni egyik apát sem :)
    sapi: Gergő milyen ügyi :)
    letezo: tudom, h sarkosnak tűnhettem, azért nem érzem ennyire vészesnek. Azt tudom, h van ilyen is olyan is. Én örülök, h apa tud játszani Manóval. Viszont a házimunka azért is nehéz, mert ált. korán megy és este kilenc tíz fele jön. Így nehéz is lenne. Hétvégén meg én magam sem takarítani akarok, hanem együtt tölteni az időt. Most ez van.


  • 6.  Kreativ Hobbi
    2010. 10. 15. 9:27

    Létező: Nem kell lehúzni a férjemet, egész biztos vagyok benne, hogy a gyerek megszületése után másképp fog hozzáállni, mert látja majd a gyakorlatot. Ismerve a páromat, tudom, hogy mik a gyengeségei és miket kell átértékelnie magában. Hidd el: neki sem lesz egy leányálom majd amikor szembesül vele, hogy a gyereknél csak az érzéseire hagyatkozhat, az agyára nem. Neki pont ez a nehéz feladat. Én ezt tudom és nem kezdem el már most b*szogatni, mivel csak akkor fog szembesülni ezzel, ha már itt a gyerek. Az elmúlt évek alatt annyit változott és puhult, és ő is nagyon tisztában van a saját keménységével. Azt is tudom, hogy én is hulladög fáradt leszek és nem a seggemet fogom otthon vakarászni a gyerek születése után. Ezért olvasom pl. a babás blogokat is, hogy ne ringassam magam illúziókba. Úgyhogy kb. minden rendben zajlik.


  • 7.  letezo
    2010. 10. 15. 13:00

    ja, nem akartam én lehúzni, nyilván nem szülnél olyasvalakinek, akiről nem gondolod, hogy jó társ és apa, csak elsőre kicsit meredeken hangzott ez a kategorikus kijelentés. olyan... kicsit valóságtól elrugaszkodott, na. de persze, meglátja majd, csak arra gondoltam, finoman neki is szembesülnie kéne azzal, amit te már látsz, hogy ezek a dolgok tényleg nem tervezhetőek.
    de lehet mázlid, és születésétől fogva átalussza a bébi az éjszakákat, és akkor senkinek sem kell füldugó. :)


  • 8.  Kreativ Hobbi
    2010. 10. 15. 13:07

    Finoman már adagolom neki, hogy kupi lesz. Nyugodtan búcsúzzon el a gyönyörű szekrényünktől, mert a gyerek azon fog rajzolni, meg hasonlók. :)))


  • 9.  zsof77
    2010. 10. 15. 18:09

    a férfiaknak sztem úgyis később esik le, pocaknövekedés segít ezen, aztán majd a vége felé, no meg a pillanat, nem kell siettetni :) no meg eszembe villant, h minden kezdő szülő h tördeli ott magát, h 'jaj most miért sír vajon a pici?' :) inkább ezt lesz nehezebb kikapcsolni

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.







Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.