Manolak:)

Tegnap elég bezuhantam, a vmit de rosszul csinálok szindrómába, és vhogy sorra eszembe jutottatok. Mindenkinél azok a dolgok, melyeket annyira becsülök, és úgy szeretnék mindig annyi erőt, h elsajátítsam, v úgy csináljam.

Pl.: Cukit mindig csodálom, mennyi türelme és kitartása van, h rengeteget foglalkozzon Pannival. Annyit mesélsz neki, és annyi mindent tud, h elképesztő. H mindent meg tudtok beszélni.

Lamadrétől azt, ahogy elmagyarázza a saját érzéseit. Pl mikor összevesztek Mirával, és le tudsz hozzá ülni utána, elmondani, h miért borított ki. Bocsánatot kérsz, elmondod mi esett rosszul, és újra azt ami kiváltotta. És végül nyugodtan átbeszélitek. (Jaj mikor odáig jutok, h estére csak ráordítsak Szaszára, nem mindig tudok olyan hamar kijönni a szomorúságból és haragból, h így tegyem, mint te.)

Letezotől azt az elképesztő szeretetet, nyugalmat, türelmet, és játékosságot, ahogy a két babushoz fordul. Ahogy (sztem) szinte mindig játékosan, kedvesen magyaráz, megmutat mindent. És még felújítani is van kitartása. :)

Sapitól (bár mostanában kevesebbet tudok rólatok), ugyancsak a türelmet, amit egy sajtkukac mellett képes megtartani, mindig vinni játszani, lefoglalni. És még a maga dolgait is képes megvalósítani.

Levezetőtől, hogy bár sokat gondolkodik, elemez, mégis mindig megtalálja a dolgok lényegét, és mind jobban kiismeri a saját érzéseit. Babussal meg olyan ösztönösen jól bánik, rengeteget foglalkozva vele, h csak na.

Juliéktól, h mindig olyan csillogó szemű. H mennyi szeretettel vehetik őt körbe.

Parttól, h ember legyen a talpán, aki egy érzékenyebb ugyanakkor mindent felfedezni vágyó kisfiút, ennyire tud kezelni. H szinte egyedül képes mindig feltöltődni, és minden akadályt leküzdeni. És egy huncut szempár jelzi, mennyire jól csinálja.

Most komolyan mi a szöszt!!!

Nem tudom, mi van. Miért van, h az eddig mindig szépen alvó, könnyen lefektethető babám, egyszer csak órákig üvölt, mert miért nem ülök ott, h mesélek tovább (mondja ezt fél óra mese után), h épp szendereg, de ha felállok ismét üvölt. Ha mondom, h itt vagyok a másik szobában, akkor is.

H eddig ezzel nem volt gond, akkor ez most mi, H ha bizalom, akkor miért nem elég h megnyugszik és látja/tudja h ott vagyok. H mesélek is neki (amit eddig nem tettem), de ez sem elég. H szörnyű érzés hallgatni, ahogy üvölt, és semmi sem jó.

Miért csinálja ezt!!! És h tudom visszaalakítani a nyugodt elalvást!

Miért kell fél órákat (ma épp egyet) végig bömbölni, h végül dúdolásra egy perc alatt elaludjon. (többször bemész, mindig megnyugszik, amint kilépsz újra kezdi. De ez eddig nem volt soha ilyen...!!!)

Miért! Hogyan?

Én nem tudom miért ilyen ez, de komolyan a gyermekek olyanok mint egy hullámzó tenger (jó lehet a felnőttek is). De komolyan, mostanság annyi mindenen küzdök, h eszem megáll.

Kezdjem a nagynál. Az első pár nap bölcsi szeretet után, most is imádja, szalad ezerrel reggel, mégis amint belép sírással indít, h ne hagyjam ott. (Itt jegyezném meg, h milyen felemelő érzés, mikor sír a kicsi, mikor látja h elmegyünk, és nem visszük, majd sír a nagy h ott hagyom, és mindez egy fél órán belül reggel kilencig.)

Aztán csúszik a napirend, ami miatt nehezen fektethető le mindkettő. Újra indult 'az anyáék ágyában akarok aludni' hisztikör, persze szigorúan a még egy kisvakond részt hadd nézzek meg hiszti után. Aztán folytathatnám, h mennyire akaratos, nem bír várni, aminek naponta vmi áldozatul esik, így eltörik, leborul, eldől-eltörik.

Illetve az újabb pár napban elkezdett harcolni apácskával. De komolyan reggeltől kezdve, nem hagyja, h megölelje, egy puszit nem adna, sőt ütögeti a vállát. A cipőjét, meg semmit nem hagy, h Ő adjon fel rá. Ott vitatkoznak ezerrel. Ami a nap többi eseménye mellé még inkább fáraszt, és elindult a találgatás az atyai fejben : anya rontotta el-túl anyás, biztos a bölcsi...

Pedig sztem csak hullám ismét.

A kicsivel is indult a küzdelem, kezdve a pelenkázástól öltözésig (mert egy sajtkukac, de még két korszak között, így állva még nem, fekve már nem, ülve én nem). Nagyon csaj, ha vmi nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, ordítva közli csak, miközben az égnek emeli kis arcát (egyébként ezen szakadni szoktam).

Összességében, most ismét nem a legkönnyebb, nem tudom miért csak egy két hónap idill jár egy anyának. Illetve miért ilyen HANGOS,SÍRÓS, hisztis akaratos napjaink vannak mostanság, h estére úgy érzem magam, mintha ennyit ezer éve nem öregedtem még, mint most. És nem virgolódtam ennyit olyanokon, h de várjál, de kapod, de azt kértem már h ne, de legalább hagyd h megmutassam, ugyanakkor te csinálod nem én. De miért nem alszol picit még (kettőtől a kicsi semmit sem alszik estig, ergo hattól egy tömör 'boldog' hangulatban telik, mert olyan fáradt, h...

Ami jó, h legalább bízom abban, h elmúlik ez a hullám is, és jön megint egy kis idill is újra. Valamikor. Csak mikor? Marad még a barnaságomból vmi, v ősz leszek?

..szerelem. Nem tudok mit tenni. Egyszerűen beleszerettem ebbe a márkába no. Most, h végignéztem, összeírtam mindent (Létező tanácsát követve nem is a babaruhára fókuszálva, hanem a nagyobb korosztályra) hát...annyi kedvencet tudnék mutatni, még így is, képekről :)

Tényleg meg akarom csinálni! Kezd összeállni, egy hónap alatt elő kell készíteni, és ugrás az ominózus héten, aztán hajrá egy karácsony. De kell majd itt ott segítség :)

Most mondjátok azt, h nem áááá...:)

:) Csak eszembe jutott egy múlt heti kép, és érzés.

Villamos, este 7, NÉGY gyerekes szülőpár a csibék körében üldögél, minden csibe tevékenykedik vmit, vagy mesél vmiről.

A két szülő fáradt tekintettel beszélget a buksik felett. "Mi volt a munkahellyel? Semmi jó? És Te megbeszélted a dolgaid X-szel bent? (még komorabb tekintett) Sajnos nem jutottunk megoldásra." Majd odafordult az egyik csibéhez, arcáról eltűntek a felhők és lágy mosollyal megcsiklandozta a kislányt, aki egyből csillogó nevetéssel nézett vissza rá.

Hát vhogy azóta azt érzem, h micsoda nagyság kell hozzá, h bármennyi gond és nehézség mellett igenis van energiája, h arcáról minden egyéb gondolatot törölve, játékosan forduljon a gyermekhez. És mintha nem lenne semmi és senki más, csak rá figyelve, megnevettesse, bármilyen körülmény közt. Hogy ennyire külön tudja választani szinte a gondolatait, hogy jut még erre is ereje és képes figyelni a másikra ennyire.

Este, fáradtan, gondokkal, négy csöpp mellett is.

No hát, nem lesz rossz, és tudom h segíteni fogja a beszédét, meg nekem is fontos. Vki mondta: "hidd el, ez úgyis eljön egyszer, kell h társaságban is megtalálja a helyét, nem lehetsz mindig mellette, és ettől csak életrevalóbb lesz. No meg neked is jobb, mert jobban fogod értékelni az együtt töltött időt, kevésbé leszel a rutin fogja, és belevágva új dolgokba sok mindent visszanyersz az önbecsülésedből."

A szívemből szólt, hasonlóan érzem, csak furcsa picit most.

A gyerekek többsége aranyos, csak furcsa látni, mikor hiába kedves,aranyos az egyik pl. mindenkit megüt, v ledob egy vödörrel. Vadabb, mégis ha nyugodt tök aranyos. És hasonló jeleneteket elkapva, hát igen nézel, h tuti jó lesz ez? Bár mindenhol ilyen lenne, oviban is úgy hiszem. És igen ettől nem védhetem meg. Csak remélni tudom, h nem ragad rá sok rosszaság,vadság Valahol jó is egy társaság, vhol meg nem, mivel rád ragadhat egy csomó vadság, v rosszabb szokás, amit egyébként máshol nem láttál.

Ami kicsit nehezebb dió az a szobatisztaság. Majdnem tökéletes már itthon, csak éjszaka kell peló. Sőt már ha másoknál van is működik. Ugyanez igaz a játszóra, úton bárhová. Erre persze, h első nap belefeledkezve bakiztunk, mire kedvesen közölte a gondozónő, h most mivel hideg is van nyugodtan adjak rá pelót. Csak sztem ez nem biztos h jó, nemde? Visszaesni nem kéne. Úgyhogy sztem még próbálni fogom (max feltörlök) pláne ezalatt a 2 hét alatt. Aztán remélem ennyi idő alatt belerázódik itt is, és a gondozónő is figyel erre majd később. Szerintetek igaza lehet a gondozónőnek? Mármint h újra adjak rá pelust? Értem, h úgy könnyebb (pláne sok gyermek közt), de mégis, félek visszalépni, akkor mikor tanulná meg?

Ezt nem nektek szánom (ugorható), de mégis írok róla, h ha bárkinek hasonló gondolata, terve, 'szerelme lesz' egy amerikai modellű autó, akkor mire számíthat.

Tehát vegyek e amerikai autót v modellt?

Előnyei, h szebbek (komolyan), jobban beleszeretsz, mint egyébként tennéd. Jobb vezetni, sokkal erősebb, megbízhatóbb, stb., és ezt nem csak mint laikus mondom, de bárki vezette eddig így gondolta, sőt még a szervízesek és a szerelő brigádja is így tartja. Nem tudom, h ez miért van így, de szakmai körökben is így tartják: jobb vezetni, erősebb. Nem utolsósorban pedig olcsóbbak, ergo jobb vételt csinálhatsz, mert nincsenek túlhajtva mint a németek, és mégis jobb áron találod meg. Eddig tuti üzlet.

És mi lehet a hátránya? Hogy akárki mondja is az elején, h ááá minden egyezik az európaival, ergo ha baj van nem lesz gond az alkatrészekkel (mondja ezt az eladó, akár a fórumok, szakértők, ismerősök), ez NEM IGAZ. Mert semmi sem egyezik. Egyből mindenki okos, h persze hisz ők akár más mértékegységben mérnek (mm-inch). De tényleg, ha alkatrész kell hozzá az európai központok alvázszám alapján egyből visszadobják, h lehet h ugyan csak mm-ekkel, v csak vmi pici miatt, de nem egyeznek a dolgok. Ezért innen nem rendelhetsz hozzá semmit. Csak a tengerentúlról. Ahol számold majd bele, h csak hajóval szállítanak, nincs nyomon követés (mint az eus v a japán oldalról) és ezáltal időben is min 3 hét (meg ki tudja de szólok ha ideért), az árához meg gondold hozzá.

No eszerint dönts, h belevágsz e. Mindemellett akkor is egy szerelem lesz!

Kérem csajozik :) kevesebb mint két és fél éves, de már bolondítja a lányokat.

Gondolom nem a szövegével hengerel le egyelőre :)(jó kicsit gonosz vagyok, de nekem ér). De képzelem, h pár pilla rezgetés és egy két mosoly mire képes, hát erre:

Volt kétszer játszóházban, cirka negyedévente egyszer (nem sok). És véletlenül összefutott a Keresztmama az egyik anyukával, akinek a három éves (no tessék, még ez is) kislánya is szokott járni. És teljesen lelkes volt Anyu, h a kislánya annyira odavan Szaszáért, h folyamatosan Őt várja, érte megy le a játszóházba, és minden este küld neki egy puszit lefekvés előtt. (dobtam egy hátast, h le vagyok maradva a korral) És mivel most lesz a kislány szülinapja, anyu annyira megörült, h 'meglettünk így', h mindenképp el kell menjen Szasza, ez lesz az Ő (anyu) titkos meglepije neki. Csak engedjem el Mr Hódítót a zsúrra. És biztos akkora örömet szereznénk a kislányának...

Azóta ezen szakadok. Egy Don Juan :). Azt annyira nem tudom még elképzelni, h biztos mostani formájában is hódítani tud e (hisztis mint ÁLLAT), de meglássuk. Az meg no, h vagy nem is mesélt a kislányról (még mindig nem a top ezen a téren) vagy lehet h mesélt csak én nem értettem.

No meg, kíváncsi lennék mi járhat a fejében elalvás előtt. Milyen másnak tűnik, h ott vki Őrá gondol elalvás előtt, és puszit küld, míg itt (sztem) kishajó (Éliás) no meg a tv maci (új kedvenc, csak minden végtelenített esti mese zene a fejemben) az utolsó kép az álomvilág előtt. De ezt nem tudom, bár mindezek után olyan kíváncsi lennék rá.

Szerintetek kinek mire gondol otthon a csöppje elalvás előtt?

Ohhó kérem, megkaptuk a bölcsit (ma hívtak). :) Hétfőn mehetünk be és megbeszélhetjük már helyben a továbbiakat. Ejj el sem hiszem :)

Fogalmam sincs milyen lesz. Akarom, meg tartok is tőle, pláne h egy elég durvás időszakunkat éljük dackorszak terén. Meg eszembe jutnak ugyanazok a gondolatok, mint akik már belekóstoltak, h hajjj ott fogom hagyni másokra bízva, hiányozni is fog, meg izgulsz, h figyelnek e rá majd rendesen, no meg h neki is tetszik e majd. De remélem minden rendben lesz, és jó lesz így. :)

És megtaláltam életem eddigi legjobb fodrászát :)

Nem vagyok őrült hírolvasó, mégis valahogy egész nap Steve Jobs körül jár a fejem.

És valahogy a cím körül, h milyen durva is a sors. Hogy ott van egy fantasztikus koponya (mondom ezt úgy, hogy absz nem vagyok Apple fan), mégis sokkal többre tartom Mr. B. Gates-nél.

És augusztus végén volt tán, mikor volt az a furcsa hír, h lemondott a vezetésről, estek a részvények, de semmi többet nem fűztek hozzá. Tán nem is mondta senkinek. Ma pedig (kevesebb mint 2 hónapra rá) elviszi a rák. És durva mert a nyári képén észre sem vehető, bár ő biztos tudta akkor már mindezt, tényleg elrendezett mindent, aztán ..... Mindenki találgatott, h ugyan bíz miért, de senki sem tippelt volna erre.

Hát ilyen, nem nézi ki vagy, csak jön, és ha olyan pár hónap és elvisz. És hány ilyen van még mindig, csak ált nem is hallunk róla...

Egyébként absz érdemes megnézni a beszédeit, munkáit, mert rengeteget lehet tőle tanulni (mármint Jobstól).

„Akkoriban nem érzékeltem, de utólag kiderült, a legjobb dolog, ami történhetett velem, az volt, amikor kirúgtak az Apple-től. Eltűnt a nyomás, hogy sikeresnek kell lennem, és helyette jött a könnyedség érzése, hogy újra kezdő vagyok, kevéssé vagyok biztos a dolgokban. Felszabadulva éreztem magam, és életem egyik legkreatívabb időszaka vette kezdetét.
…
Szörnyű íze volt ennek az orvosságnak, de úgy hiszem, a páciensnek erre volt szüksége. Néha az élet téglával ver fejbe. De ne veszítsétek el a hitet. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami engem előre vitt, az a munka szeretete volt. Meg kell találnotok, amit szerettek. Érvényes ez a munkára és a szerelemre egyaránt.

A munka életetek nagy részét fogja kitölteni, és az egyetlen módja annak, hogy elégedettek legyetek, ha azt csináljátok, amiről azt gondoljátok, hogy nagyszerű. És csak akkor tudtok nagyszerűt alkotni, ha szeretitek a munkátokat. Ha még nem találtátok meg, folytassátok a keresést. Ne alkudjatok meg! Tudni fogjátok, mikor találtátok meg. És mint minden nagyszerű kapcsolat, ez is csak jobb és jobb lesz az idő múlásával. Keressétek, amíg meg nem találjátok. Ne alkudjatok meg!”

- Steve Jobs.

Hát kicsit alvás körül forognak a hétköznapjaink.

Pl. ciki, mikor drága Anya, alias.., elfelejti éjszakára feltenni Cimúrra a pelust. Egész nap nincs már rajta, és tényleg sajna nem először felejtem el, majd idővel mindig (szerencsére eddig) eszembe villan, így álmában sikeresen felteszem. Na ezt mindenki képzelje el, ahogy forgatod, ügyeskedsz, míg ő nem ébred fel, de van, hogy ott a keze (leendő férfi). :)

A másik oldalról ez már nem ilyen vészes, mivel Lilmó teljesen új (bár ismerős) korszakát kezdte. Ergo délutáni alvás egy merő küzdelem, mivel állandóan feláll, majd idővel sír, és persze hulla fáradt. Két lila foltot összeszedett eme küzdelmeiben az ágyrácsokon a homlokára.

És sajna már éjszaka is. Elég gázos ezzel küzdeni. És persze fárasztó. És persze nem tudok nagyon jó ötletet sem ellene, hanem várom, hogy egyszer csak újfent abbamarad ez (ha már nem akkora újdonság9 ismét ismét lehet aludni mindenkinek. Valami egyéb ötlet ilyen probléma körre?

:( fáradt