Manolak:)

Én nem tudom miért ilyen ez, de komolyan a gyermekek olyanok mint egy hullámzó tenger (jó lehet a felnőttek is). De komolyan, mostanság annyi mindenen küzdök, h eszem megáll.

Kezdjem a nagynál. Az első pár nap bölcsi szeretet után, most is imádja, szalad ezerrel reggel, mégis amint belép sírással indít, h ne hagyjam ott. (Itt jegyezném meg, h milyen felemelő érzés, mikor sír a kicsi, mikor látja h elmegyünk, és nem visszük, majd sír a nagy h ott hagyom, és mindez egy fél órán belül reggel kilencig.)

Aztán csúszik a napirend, ami miatt nehezen fektethető le mindkettő. Újra indult 'az anyáék ágyában akarok aludni' hisztikör, persze szigorúan a még egy kisvakond részt hadd nézzek meg hiszti után. Aztán folytathatnám, h mennyire akaratos, nem bír várni, aminek naponta vmi áldozatul esik, így eltörik, leborul, eldől-eltörik.

Illetve az újabb pár napban elkezdett harcolni apácskával. De komolyan reggeltől kezdve, nem hagyja, h megölelje, egy puszit nem adna, sőt ütögeti a vállát. A cipőjét, meg semmit nem hagy, h Ő adjon fel rá. Ott vitatkoznak ezerrel. Ami a nap többi eseménye mellé még inkább fáraszt, és elindult a találgatás az atyai fejben : anya rontotta el-túl anyás, biztos a bölcsi...

Pedig sztem csak hullám ismét.

A kicsivel is indult a küzdelem, kezdve a pelenkázástól öltözésig (mert egy sajtkukac, de még két korszak között, így állva még nem, fekve már nem, ülve én nem). Nagyon csaj, ha vmi nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, ordítva közli csak, miközben az égnek emeli kis arcát (egyébként ezen szakadni szoktam).

Összességében, most ismét nem a legkönnyebb, nem tudom miért csak egy két hónap idill jár egy anyának. Illetve miért ilyen HANGOS,SÍRÓS, hisztis akaratos napjaink vannak mostanság, h estére úgy érzem magam, mintha ennyit ezer éve nem öregedtem még, mint most. És nem virgolódtam ennyit olyanokon, h de várjál, de kapod, de azt kértem már h ne, de legalább hagyd h megmutassam, ugyanakkor te csinálod nem én. De miért nem alszol picit még (kettőtől a kicsi semmit sem alszik estig, ergo hattól egy tömör 'boldog' hangulatban telik, mert olyan fáradt, h...

Ami jó, h legalább bízom abban, h elmúlik ez a hullám is, és jön megint egy kis idill is újra. Valamikor. Csak mikor? Marad még a barnaságomból vmi, v ősz leszek?