Manolak:)

Kedvesek vagytok, köszönöm.

De akkor is vannak olyan pillanatok, mikor már érzed, h vmi most nagyon nem jó. V korszak(minden korszak kihívásait egyszer meg kell vívni, hiába tologatod, h felvállald), és igenis van(nak) hozott utánaengedések, melyek összességében, már nagyon is nem várhatnak. Csak ehhez kellett ez a pár nap, h összeszedjem rá a kesztyűket. És ilyenkor azért sokat segítetek gondolatban.

Két hét meséje

Tolódik a déli fektetés. És nagyon nehezen aludt el. Van/volt, h kettőkor is még zörgött. Utolsó nehezen lefektethető időszaka Lili születése előtt volt (másfél évesen), ugyancsak a mi ágyunkba átmászkálással. Azóta lett egy nem pont jó szokás. Én engedtem utána, de működött pár nap alatt és Lil szinte jött is, volt elég más kihívás. Szóval vannak akik plüssel alszanak, mások cumival, Szasza vödrökkel. Főképp egy vödörrel, melyben a kedvenc (több mint egy éve, egy több csomagos memória kártya tele állatok, növények, járművek képeivel, ez még régi én játék, de köszi a bármi többi fejlesztőt, mert úgyis csak ez létezik) szóval kártyákkal tele, plusz azóta Vidám mesék, a TV maci és Vakond kalandjai férnek még el benne, no meg az innivaló. És ezzel alszik, pikkpakk feküdt. Semmi gond, éjjel se, sírhatott mellette Lilmó, akkor is minden jó volt. Leszámítva, h zörög néha éjszaka, mikor fordul illetve HOGY EGYRE TÖBBET JÁTSZOTT VELE ELALVÁSKOR. No jó. Nem volt vészes, mert max negyed-fél óra volt az átlag, és csak nagy ritkán volt nehézség. Kimagyarázható (hiába tudjuk, h vaj van a fülünk mögött, ki lehet azt magyarázni még a szívünkben is) hogy hát lehet más is elvan még elalvás előtt az ágyában, ez is csak olyan mint egy plüss,stb.

És együtt minden. Két hét alatt az egyre nehezebb elalvásból, egy hete átszökik éjjel mellénk, eljutunk a mostani napokhoz(hétvége óta), h két óra alatt sem tuti, h elaszik se délbe, se este. Mesélek neki. De sosem elég, akkor is felsír, ha már elaludt és felállsz kimenni. És nem is érzem, h én kellek, v a mese (lehet h közben is pakol inkább a vödrében), hanem csak h ott üljek, és tudja, h ott vagyok mellette. És ugyancsak átmegy kijövetel után a mi ágyunkba.

Mai próba: hosszú mese, alszik,sír, de az ágyában, megbeszélem, h itt vagyok, csak kint, és negyedig nyitva hagyom az ajtót, ha rákezdi a sírást már csak kintről dúdolok, egyszer mentem csak be, de akkor sem szólok, csak marad a dallam (próbáltam beszélni korábban, de semmi hatása) és elaludt így, köztes időben Apácska ment be kétszer (sírás maradt). Ez két órás menet volt így. De azóta is az ágyában maradt. Cél ezt tartani. Megbeszélt meséhez TARTANI akarom magam (közben ne pakoljon, inkább képzelje el a mesét), ajtó marad a bizalom miatt ha ez kell, és max még egyszer akarok bemenni. Közben meg Apácska (amikor tudja), ne csak nekem szóljon teszt. Nem akarok eszközzé sem válni, mint egy cumi.

Úgy érzem ezek kellenek (egyéb ötlet?). Nem tologathatom tovább, mert akár a bölcsi is belejátszik, és egyből itt tartunk. Nem jó, és nekem kell újra kialakítani. (bölcsiben még mindig csak jövő héttől fogják altatni, kérdés, h az nehezít, v a napirend visszaállása is segít, marad a bizalmi kérdés, v a gátat igenis tudni kell szabni, dackorszak).

És két hete még eszembe se jutott volna, h bármi lenne ezzel a kérdéskörrel.

Bocs száraz és hosszú lettem, de ez most kellett.