Manolak:)

:) A címtől eltérően most akkor is jól érzem magam a bőrömben. De akkor is...

Csak érdekesnek érzem. Mostani fejemmel úgy érzem, igenis mindenkinél (anyaságban) eljön ez a kérdés. Hogy azt érzed, h nem jó, h nem ezt akartad, nem így akarsz élni, h nem vagy alkalmas az anyaságra, h bár úgy gondoltad, h Te soha sem fogsz ráordítani a gyerekre, mégis megteszed, utána meg tök szarul érzed magad és kezdődik a sor elölről.

Voltam így, éreztem így és vszínűleg fogom is még. És vhogy azon túl, h megtanultam, h soha ne mondd h soha, azt is érzem, h mennyit jelent a társaság. H mikor együtt vagyunk veletek, más babásokkal, és túl vagy a felengedésen és néha kijönnek ezek a dolgok, h mennyire elegem van néha, és mennyire nem ismerek magamra olykor, és rájövök, h más is van így, és vhogy rádöbbenek, h mekkorra hülyeség elemezni, önváddal keresni, h hol a hiba, h mit is rontok el, egyszerűen csak látom, v csak azt érzem, h más is lehet így, és akkor a másik helyzetéből már jobban látom, h minden elemzés hülyeség, igenis ember vagy, és lehet úgy, h nem érzed jól magad, h elkövethetsz olyat, ami nem jellemző rád, attól még nem leszel se rossz anya, se rosszabb ember. Hisz akkor is csak az számít, h ne ragadj le a gödrödbe, melyet, ha mindent csak magadban tartassz, csak mélyítesz.

Helyette próbálj meg kikapcsolni, menj társaságba, és lépj túl önmagad fejében űzött gondolataidon, és hidd el, illetve éld át, h minden jól van úgy, ahogy éppen, az élet zajlik, TE ÉLSZ, és van egy CSALÁDOD, aki persze h nem mindig könnyű, de te őrződ, te alakítod, és jó h van egy ilyen kihívás, mint ember.

:)