Manolak:)

Kikerültünk ide:

http://www.gazdagmami.hu/ev-anyavallalata-2012#73

Már csak szerencse kéne :) no jó kis lemaradással indulunk a szavazatok terén, de sabaj :)

Most már jövök ám vissza, és írok egy bejegyzést, a hogy a mütyibe tudják a nők összeegyeztetni a munkába való visszatérést és a családot. Még nekem nem igazán megy, így hiába nincs semmi időm magamra (köztük hogy írjak, pedig annyi mindenről szeretnék), mégis folyamatosan azt élem meg, hogy nem elég, mindenhol elmaradva, stb.

De most hoztam nektek valamit: meghosszabbított leadási határidővel :) íme

http://terezanyu.hu/blog/indul-terezanyu-palyazat-2012/

Hajrá, akinek kedve van, szerintem érdemes lehet megpróbálni :)

Szóval mit is csináltam két és fél hónapig..

:)

Elindítottam egy vállalkozást. Neve Your Design.

Alap ötlete egy olyan webes tér, ahol tervezők és amatőrök fognak tudni alkotni. Lényege, h bárki (akár profi, akár amatőr) megtervezheti a saját ruháját, saját kiegészítőit, ingyen megoszthatja, mások szavazhatnak, a legjobbakat pedig megvalósítjuk úgy, h rá kerül a címkére a your design by Luca pl (ha amatőr, a tervezői oldalakon ez nem kötelező), és a webshopon keresztül mások is megvehetik, amiből a tervező is abszolút részesedik. Főképp nőinek terveztem, de egyelőre a gyermekruha indul.

Még ezzel kevésbé állok jól. De indulnak lassan a lábai.

Alapja egyelőre a Meseruha lesz. Ami hazahozta a SAM termékeit és játék formájában elkezdi a your design-t, gyermekruha és kiegészítők szintjén.

A játék a Facebookon fog fojni. De lesz mellé blog, és majdnem kész a webshop is (remélem egy két hét és indul).

Miért gyermekruha irányában indul?

Mert miközben kerestem, h futtassam fel a Meseruhát, szembejött a MiniCity. Megkérdeztem őket, hogy is működnek, mikor kiderült, h épp még jelenleg tárgyalnak a Zarával, H&M-mel, de mit is tudok én adni? Lányos zavaromban elmeséltem a your design ötletét, és lecsaptak. Nekik ez kell! Csak csináljuk. Aktív program, gyerekeknek. Havonta más ruhát kell tervezni, más és más témában. Először ajándék, később megvalósul.

Így pedig el tud indulni a your design ötlete, amiből idővel megteremtődik a női/tervezői oldal is. Illetve a harmadik lába a Te meséd. Hasonló séma szerint, mindenki megoszthatja, szavaz, kiadjuk. Ill erre lesz Magyarország gyermekszemmel, ill szolgáltatást is lehet rá építeni, sablon illusztrációk mentén küldesz képet, egy jellegzetes napi esemény v szokást leírva, és saját mesét kapsz vissza, illusztrálva, a ti történetetekkel, és még hasonlítani is fognak a szereplők (kép alapján illusztrált).

Mi a lényeg. A Minicity elindult a hétvégén. Még nem kiforrott minden eleme, de bármilyen segítséget szívesen fogadok. Akár kis horgolt kötött ruhácskák, figurák jöhetnek, melyekkel  a gyerekek játszhatnak, öltöztethetnek, ami segíti a tervezést. Illetve akár ugyanennek a megvalósításában is. Pl: nyárra ha horgolt kisruha /szoknya/ sapi/kendő lesz a tervezendő, akkor annak megalkotásában.

Vagy akár egy szombat délután és együtt lehetne kreatívkodni  a gyerekekkel, megmutatni, h kell horgolni, babaruhát csinálni, mennyire lehetsz szabad a tervezésben, bármi..

De ötletek is segítenek, pl kisfiúkat hogy tudsz jobban bevonni? :)

Vagy úgy szeretném, h a blog a szülői szempontokat nézze, milyen értékeket tartasz fontosnak, amelyeket szívesen visszalátnál a kicsi ruháin, akár ne TV-z, élj aktívan, egészséges életmód/megelőzés, zöld generáció....

No még egy két hét hajrá, és remélem, ha minden kész és indulás, akkor már könnyebb lesz. És aztán lépésenként lesz idő a többi lábra.

De komolyan kérdem, h ha bárkinek van kedve, ötlete segíteni, akár termékei vannak, akár játszana egyet, vagy csak hozzászólna egy egy témához (lehet az maga a téma ötlete is, amiről szívesen hallanátok), akkor hajrá.:)

Mindent szívesen várok :)

Mivel időszakosan annyira felhúznak a hírek, így nyár óta annyira nem is néztem. És sokkal nyugodtabb vagyok az tuti. Viszont néha úgy néznek rám páran, mikor kiderül, h én ezt még NEM hallottam. Mint pl ezt.

Vége, nem lesz több, amíg ez a kormány van, tuti. Azt hirtelen nem tudom, h nyugaton is így van e, v a nem épp a szociális hálóról ismert Amerikában, de akkor is kapják be.

Arra is kíváncsi lennék, h az ovikra is ugyanez igaz lesz e, v csak a bölcsire. Mindenesetre innentől az állami bölcsi FIZETŐS. A család összjövedelmének egy főre eső részének egy negyedét (25%át) mindenki szívesen befizetheti a bölcsödei ellátásért (már csak azt nem értem, h a gazdagok épp nem lesznek állami bölcsisek, így pl nálam is ez nem épp egy magas összeg, és emiatt is keresel lehetőségeket, de akkor is hiányozni fog, ráadásul, akkor lassan értelmetlen a bölcsi.)

Nem igazán értem.

Ami még ugyancsak elszomorított azok a bölcsisek (gondozónők) sorsa. Ezt csinálja 18 éves korától. Szerintem igenis őrült felelősség kell hozzá, türelem és odafigyelés. A fiatalok értem, h élből nem vállalják, mert az albi nem jön ki belőle. Mert teszi mindezt (reggel 6tól délután 4-5ig) 75e forintért. Amiből most elvesznek ugyancsak havi 10e-t, meg az eddig ingyenes ebédjükért fizethet újabb tízet (így már csak 55e), és kötelező továbbképzésre kell járni (eddig is volt, csak..) most már saját magad fizesd ki.És ott sírt az egyik ma, h 50 évesen, ez az élete, mindig bízott abban, h csak jobb lesz, de nem, és így is lassan éhezik, de mi lesz ezután. Keressen ennyi idősen másik munkát? Hogy?

Én nem is tudom, h lehet elvárni vkitől h ennyi pénzért ennyit dolgozzon, és hogy tud megélni? És h mondják h nőtt az átlagkereset? Bár tudom tudom:

"Obama, Merkel, és Orbán beszélgetnek.
Obama: Nálunk az átlagkereset 3000 dollár, 2000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki mire költi a maradék ezret.
Merkel: Nálunk 2500 euró az átlagkereset, 2000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki mire költi a maradék ötszázat.
Orbán: Nálunk 70000 forint az átlagkereset, 100.000-ből meg lehet élni, és nem érdekel ki honnan teremti elő a fennmaradó harmincezret."

Tegnap elég bezuhantam, a vmit de rosszul csinálok szindrómába, és vhogy sorra eszembe jutottatok. Mindenkinél azok a dolgok, melyeket annyira becsülök, és úgy szeretnék mindig annyi erőt, h elsajátítsam, v úgy csináljam.

Pl.: Cukit mindig csodálom, mennyi türelme és kitartása van, h rengeteget foglalkozzon Pannival. Annyit mesélsz neki, és annyi mindent tud, h elképesztő. H mindent meg tudtok beszélni.

Lamadrétől azt, ahogy elmagyarázza a saját érzéseit. Pl mikor összevesztek Mirával, és le tudsz hozzá ülni utána, elmondani, h miért borított ki. Bocsánatot kérsz, elmondod mi esett rosszul, és újra azt ami kiváltotta. És végül nyugodtan átbeszélitek. (Jaj mikor odáig jutok, h estére csak ráordítsak Szaszára, nem mindig tudok olyan hamar kijönni a szomorúságból és haragból, h így tegyem, mint te.)

Letezotől azt az elképesztő szeretetet, nyugalmat, türelmet, és játékosságot, ahogy a két babushoz fordul. Ahogy (sztem) szinte mindig játékosan, kedvesen magyaráz, megmutat mindent. És még felújítani is van kitartása. :)

Sapitól (bár mostanában kevesebbet tudok rólatok), ugyancsak a türelmet, amit egy sajtkukac mellett képes megtartani, mindig vinni játszani, lefoglalni. És még a maga dolgait is képes megvalósítani.

Levezetőtől, hogy bár sokat gondolkodik, elemez, mégis mindig megtalálja a dolgok lényegét, és mind jobban kiismeri a saját érzéseit. Babussal meg olyan ösztönösen jól bánik, rengeteget foglalkozva vele, h csak na.

Juliéktól, h mindig olyan csillogó szemű. H mennyi szeretettel vehetik őt körbe.

Parttól, h ember legyen a talpán, aki egy érzékenyebb ugyanakkor mindent felfedezni vágyó kisfiút, ennyire tud kezelni. H szinte egyedül képes mindig feltöltődni, és minden akadályt leküzdeni. És egy huncut szempár jelzi, mennyire jól csinálja.

Ezt nem nektek szánom (ugorható), de mégis írok róla, h ha bárkinek hasonló gondolata, terve, 'szerelme lesz' egy amerikai modellű autó, akkor mire számíthat.

Tehát vegyek e amerikai autót v modellt?

Előnyei, h szebbek (komolyan), jobban beleszeretsz, mint egyébként tennéd. Jobb vezetni, sokkal erősebb, megbízhatóbb, stb., és ezt nem csak mint laikus mondom, de bárki vezette eddig így gondolta, sőt még a szervízesek és a szerelő brigádja is így tartja. Nem tudom, h ez miért van így, de szakmai körökben is így tartják: jobb vezetni, erősebb. Nem utolsósorban pedig olcsóbbak, ergo jobb vételt csinálhatsz, mert nincsenek túlhajtva mint a németek, és mégis jobb áron találod meg. Eddig tuti üzlet.

És mi lehet a hátránya? Hogy akárki mondja is az elején, h ááá minden egyezik az európaival, ergo ha baj van nem lesz gond az alkatrészekkel (mondja ezt az eladó, akár a fórumok, szakértők, ismerősök), ez NEM IGAZ. Mert semmi sem egyezik. Egyből mindenki okos, h persze hisz ők akár más mértékegységben mérnek (mm-inch). De tényleg, ha alkatrész kell hozzá az európai központok alvázszám alapján egyből visszadobják, h lehet h ugyan csak mm-ekkel, v csak vmi pici miatt, de nem egyeznek a dolgok. Ezért innen nem rendelhetsz hozzá semmit. Csak a tengerentúlról. Ahol számold majd bele, h csak hajóval szállítanak, nincs nyomon követés (mint az eus v a japán oldalról) és ezáltal időben is min 3 hét (meg ki tudja de szólok ha ideért), az árához meg gondold hozzá.

No eszerint dönts, h belevágsz e. Mindemellett akkor is egy szerelem lesz!

Nem vagyok őrült hírolvasó, mégis valahogy egész nap Steve Jobs körül jár a fejem.

És valahogy a cím körül, h milyen durva is a sors. Hogy ott van egy fantasztikus koponya (mondom ezt úgy, hogy absz nem vagyok Apple fan), mégis sokkal többre tartom Mr. B. Gates-nél.

És augusztus végén volt tán, mikor volt az a furcsa hír, h lemondott a vezetésről, estek a részvények, de semmi többet nem fűztek hozzá. Tán nem is mondta senkinek. Ma pedig (kevesebb mint 2 hónapra rá) elviszi a rák. És durva mert a nyári képén észre sem vehető, bár ő biztos tudta akkor már mindezt, tényleg elrendezett mindent, aztán ..... Mindenki találgatott, h ugyan bíz miért, de senki sem tippelt volna erre.

Hát ilyen, nem nézi ki vagy, csak jön, és ha olyan pár hónap és elvisz. És hány ilyen van még mindig, csak ált nem is hallunk róla...

Egyébként absz érdemes megnézni a beszédeit, munkáit, mert rengeteget lehet tőle tanulni (mármint Jobstól).

„Akkoriban nem érzékeltem, de utólag kiderült, a legjobb dolog, ami történhetett velem, az volt, amikor kirúgtak az Apple-től. Eltűnt a nyomás, hogy sikeresnek kell lennem, és helyette jött a könnyedség érzése, hogy újra kezdő vagyok, kevéssé vagyok biztos a dolgokban. Felszabadulva éreztem magam, és életem egyik legkreatívabb időszaka vette kezdetét.
…
Szörnyű íze volt ennek az orvosságnak, de úgy hiszem, a páciensnek erre volt szüksége. Néha az élet téglával ver fejbe. De ne veszítsétek el a hitet. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami engem előre vitt, az a munka szeretete volt. Meg kell találnotok, amit szerettek. Érvényes ez a munkára és a szerelemre egyaránt.

A munka életetek nagy részét fogja kitölteni, és az egyetlen módja annak, hogy elégedettek legyetek, ha azt csináljátok, amiről azt gondoljátok, hogy nagyszerű. És csak akkor tudtok nagyszerűt alkotni, ha szeretitek a munkátokat. Ha még nem találtátok meg, folytassátok a keresést. Ne alkudjatok meg! Tudni fogjátok, mikor találtátok meg. És mint minden nagyszerű kapcsolat, ez is csak jobb és jobb lesz az idő múlásával. Keressétek, amíg meg nem találjátok. Ne alkudjatok meg!”

- Steve Jobs.

Paff, csak okosan, de megosztom, mert nem is vágtam, h ilyen le van írva a jogszabályokban.

"21. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt, az örökbefogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját - kereső tevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat..."

És én még csak a max hat órában éltem (ami igaz, egyéves kor utántól). Ebben mindenfajta vállalkozási forma is értve van. Még akkor is, ha csak otthonról végzi.

Fontos közvélemény kutatást indítok (tényleg fontos): Ki hol vásárol gyermekruhákat szívesen? Forgalmas helyen (mondjuk villamosról meglátod)?, Plázában? Láttad a weben és el is mennél  v házhoz jöjjön? Játszótér mellett? Bármilyen egyéb ötlet?

Visszaírt SAM :) :) és nem rossz :)

ha nyitnál egy gyermekruha boltot Te hol tennéd ezt Budapesten?

:)

elsőre beleírtam a címbe, h mazohista, de aztán végül mégsem érzem magam annak :)

de amit mutatni akarok, csak erős idegzetűeknek, nem épp most terheseknek sem épp nemrég szülő nőknek való (sztem)..

Mostanság érdekes dolgokat is tudok tenni, pl egy két Elle magazint elolvastam a nyáron. És belefutottam épp augusztusban egy cikkbe. Őrült fájdalmas, mégis annyira igaz volt. A modern kor Taigetoszáról. Egy elképesztő nőről szólt, aki negyven felé újra babát szeretett volna, a negyediket. És megérezte, majd úgy is alakult, h beteg lett a baba. 'A beteg baba olyan szégyenfolt, melyet a modern orvosok minél hamarabb ki akarnak iktatni. Szó szerint belekényszerítve a nőket az abortuszba, v h idő előtt megszüljék a babát.. Majd minden segítség nélkül magára hagyják. Tegye túl magát rajta, de ennyi. Fel se mérve, h vki akár egy életen át bűntudatként és lelki teherként cipelheti ezt a súlyt.Úgy van beállítva és kezelve minden, h csakis ez az egyetlen út, ha kiderül a szűréseken, h baj van. S mikor mindenki ezt sújkolja beléd,  majd mikor a nő meghajlik, elétolnak egy papírt, h Ő akarja gyermeke meggyilkolását. És ennyi, mindenki mossa kezeit, veled meg senki nem foglalkozik, felejtsd el..' (azért a cikk lesarkítva beszél az eü-ben dolgozókról, az igazat elolvasva nem ennyire vészes, bár a rendszer akkor is így működik)

Annyira megmaradt ez a történet. Egyébként jelen történetben az anya végül nem írta alá. A 28. héten megszületett Benedek. Elbúcsúzott tőle. Kaptak még két hónapot együtt ('A mai világ szemében nem lett volna joga megszületni és életében alig akadt számára egy talpalatnyi hely ezen a földön.') . És azt mondja, így jobb volt. Így nem bántja a szívét ('Ott és akkor váltam igazi anyává. Nem csupán birtokolni akartam Őt, hanem elengedni ott és akkor, amikor Ő menni szeretne'.). És azóta már megszületett a negyedik baba. De felmérve a rendszer hibáit elindított egy oldalt, ahol segíteni akar a hasonló sorsba kerülő szülőknek. Salamin Ágnes-balintbenedek.blogspot.com

Valahol innen maradt meg, h érdemes e búcsúzni, v sem. Pedig mikor ezt olvastam, még tán alig sejtettem, h kicsit megcsap egy szellője mindennek. (Jó, tudom, h nem összehasonlítható mindez, sőt, mégis a búcsúzás fontos lehet.)(Arról nem szólok, h milyen hülye gondolat, h bár odaadhatnám egyik negyven éves ismerősömnek, kinek ez minden vágya. De nem tehetem. Mégis ha bármi van, mit mondanál mondjuk egy tizenévesnek, ha kiderül..Kicsit elragadott pár hasonló bugyor..de nem hiszem, h más utam lenne.)

Az meg ledöbbentett, h az Elle-ben ilyen mélységek is ott vannak eldugva.

Egyébként mi a különbség a makacsság és a konokság között? Valahol belegondolva az istennek nem tudom elcsípni és megfogalmazni.:)

Nehéz megtörni a csendet. Nem tudok nagyon mit írni. Csapongok gondolatok, világok, jó és rossz, tervek (önmagam) és a fejemben felépített családom képe között. Sok öröm és feszült várakozás napjai ezek, melyeket enyhe szomorúság leng be. De igyekszem kitartani az előző cím mellett.

Ugyanakkor, nem tudom miért, de Lilmó is elég szörnyen alszik mostanában. Lényegében óránként kel, inni, v csak úgy. V telihold, v a fogak ismét. Bár eddig épp azt mondtam volna, h vicces, mert meghazudtolni látszik 'a fogzás = köldökig nyálas a gyermek és nyálszakállt fúj' képet a fejemben. Eddig ez rá absz nem volt jellemző, na de most. Most mégis tökig nyálas. Kisőrlők jönnek, ha igaz. Addig pedig újfent lezongorázom a mégis jó lenne külön szobában aludniuk képet. No mindegy.

Azon meg csak elmerengtem, h milyen másképp is alakulhatott volna. Épp eladtam a hetekben a légzésfigyelőt, meg ma a babamérleget. És persze látod a tele lelkesedéssel nekivágó fiatal tekinteteket. :) Az elsőért apa jött ( :) férfiúi biztonságérzet). A másodikért ketten. Még másfél hónap, és persze mindent tökéletesre szeretnének, h minden meglegyen, mindent megadva, VÁRVA VÁRJÁK. :) Visszagondoltam önmagamra. Először csak vitt az ár. A legszükségesebbeket szereztem be, és minden egyéb dolgomat igyekeztem elintézni. Összepakolva is alig voltam. De vártam, lelkesen mégis tartva a dolgoktól. Másodszor ismét az ár vitt, csak másképp. Alig kellett vmi, mert megvolt minden korábbról. És csak telt, miközben fedezted fel az első épp kinyíló szellemet, az örökmozgó, felfedező, és egyre öntudatosabb Medvét. Lenyűgözött és lefárasztott annyira, h kitöltsön. De itt is volt várakozás (pláne a végén), és itt is félelemmel volt vegyes, h fogadják be egymást. A most pedig el sem kezdődhet. Úgyhogy valahogy nem is tudom, megvolt e ez a tökéletesnek tűnő VÁRVA VÁRJUK állapot. (bár persze hiszem, h mindenkiben ott lapul mélyen egy kis félsz is....akkor is sokkal tisztábbnak tűnnek most ők a szememben, mint én voltam anno)

:) mosolygós, bár nem tudom nem megjegyezni, h húzza le magát az a 'kedves' anyuka, aki beszólt a gyerekmedence mellett, h mivel itt nem lehetett bemenni szülőknek, meg az újabb két fog (mostmár nyolc összesen) miatt olyan csúnya Lilmó feneke, h szégyen (sosem volt ilyen, úgyhogy minden tapasztalatot várok brutál pelenkakiütésre, egyelőre mossuk hajszáríttózzuk egy napja, de bármi egyéb jöhet), szóval a Kicsit kint sétáltattam az első lépcsőn, h ő is hagy élvezze, erre beszól, h vigyem innen a gyerekem, mert tuti belepisil a medencébe. Grrr... BELEPISIL? kapja be. Rávágtam, h nem pisil, ill sztem sok felnőtt is megteszi, mégsem kötelező a pelenka. De akkor is, egy súrmóóóóó.

De a lényeg és a cím. Őszülő férfi sétál egy bomba szőke csaj mellett. És osztja:

-Tudod azért nincs munkád, mert bepunyultál, és lassú vagy. Hidd el, azok kapnak isteni állást, akik reggel hétkor már kint futnak valahol, és az egész napjuk pörgős. Ők tele lesznek élettel, és mindent elérnek.

Khömkhöm, rajta leszek én is. Azóta ezen mosolygok. Nem hülyeség annyira. Mondjuk én is reggel hétkor már bőven lefutottam a köreimet a két kakaóért és sorolhatnám. Egyelőre mégsem jött szembe az a király állás. No de majd. :) Az út jó ezek szerint :) V?

"Egy gyermek mikor megérkezik, nem tudhatod, ki érkezett melléd. Te csupán a legjobbat szeretnéd neki, a legjobb tudásod szerint, a legnagyobb szeretetben nevelheted. És h hová fejlődik, v kivé válik, azt majd a sors eldönti."

Bár igenis megfordult az utóbbi fél évben a fejemben, h akartam én ezt? Komolyan? Tiszta dinka vagyok, h belevágtam két gyerekbe? Most úgy érzem pár hete, h egy nagyonnagyon nehéz időszakon kezdünk túljutni. És egyre jobb. Sőt. És bár épp belefutottam tegnap egy beszélgetésbe, h miért érdemes várni a gyerekkel, ha ugyan nem jobb nélküle élni, akkor is (minden nehézség ellenére ) csak azt tudtam válaszolni a kérdezőnek, h de megéri. :) (az emberek félnek a nyugalmat feladni, és takaróznak a sztereotípiákkal az üvöltő gyerekről) Nem mondom, h nincs benne ez is. Mégis utolérhetetlen.(csak a feladatokat könnyebb megragadni, mint az érzelmi hátterét)

Pl.: Mert egész nap (többnyire) hallhatsz egy feltétel nélküli, teljes szívből jövő kacagást, miközben látod h örömtáncot jár valamiért, majd odaszalad csillogó szemmel, h elmondja (igen rohamosan beindultak a szavak :)) v megmutassa. És ez a kacagás , lendület és öröm téged is annyira magával ragad (ez fog fiatalon tartani) :). Elképesztő mennyire tudnak örülni :)

V pl ezért.:) Annyira jól elkapott gondolat :)

Egyik percben túlcsordulok a gyönyörűségtől. És nézek vmi hasonlót, rengeteg nevetéssel megtűzve (lehet sokan ismerik már, sorry)

Aztán visszasüllyedek, h milyen nehéz is. Hogy írnék egy bejegyzést 'a milyen nehéz akkor is anyának lenni'. Mert csak csinálod,csinálod, mégsem vezet sehova szinte. Meg megérted,megérted, mégsem jó adott percben senkinek. Magadról ne is beszélve. Az úgysem tűnik fel senkinek, mert nem hagyod, de azért belül fáj.

És ahelyett, h tovább belemerülnék ebbe a gondolatkörbe, hálát érzek, és óriási köszönetet. Visszaszívva minden hasonló gondolatot. És inkább bőgve, tovább olvasom Őt. Visszagondolva arra az első csendes hümmhümmre amit anno egyszer hallottam az első genetikán. És ugyanúgy semmit nem tudva, újabb időpontokra járva, annyi minden viaskodott a fejemben (mit tennél, vállalnád, így is?), de ezek is messzemessze elmaradnak a valóságtól. Könnyek (nem tudok most mást, bár az örömtől és a belegondolástól egyszerre) és kívánom, h sikerüljön nekik végigmenni az úton, és ember lesz a talpán.

Csak elmerengtem egy csokitorta felett, h hát bíz nem vagyok egy konyhatündér. Nem tudom, h valaha is fogok e csinálni olyan fatörzs tortát, melyen kis hab gombák,piros mázzal fehér cukor pöttyökkel és grillázs is van. Pedig kéne. És vajon házi lekvárt? Annyira pepecselősnek tűnik ,de mégis annak lesz a legjobb íze. És ha ebbe belegondolok, akkor ha a generációm (no meg a következők is ) nem veszi a fáradtságot, bizony egy kuriózum lesz lassan a nagyi féle igazi lekvár, melyet egy ideig még megtalálok a piaci, v vidéki árusoknál. De magamat nem tudtam még elképzelni lekvárfőzés közben. :) Rossz ez?

Szeretnék dolgozni picit a nyáron, lenne egy lehetőségem (2-2 hét júl-aug.-ban, Siófokon). De ha nem csak ezt venném, és csak egy hétvégét szeretnék mondjuk egy nyári fesztiválból, akkor is felmerül A KÉRDÉS: Hova teszed a gyerekeket, ki vigyázna rájuk? Munka kapcsán azt hiszem odalentre kéne kitaláljam a tutit, és az éjszakát akkor biztosan tudom.

De durva, komolyan. Ezen morfondírozok több mint egy hete. Egyet is nehéz megoldani, nem h kettőt! És annyira furcsa érzés, h  mostmár ez mindig felmerülő kérdés lesz, ha kettesben v nélkülük szeretnél kis időt eltölteni. V ilyet ne akarjak :). V vidd ki a fesztiválra, a munkába azért nem lehet, no....

(Egyelőre van két férfiemberem, aki benne van, csak lehet kell nekik kis rásegítés, akár csak egy-egy nap. Vagy ki tudja. No de ha a hétvégébe gondolunk bele?Ott éjszaka is van (Lilmos). És abba még bele sem gondoltam, h tejcsárdát kéne alapítanom, h legyen elég Lilónak.)

No töröm tovább, még túl plasztikus minden...

"Aki létezik,lélegzik, Aki lélegzik, beszél. Aki beszél, kérdez. Aki kérdez, gondolkodik. Aki gondolkodik, keres. Aki keres, tapasztal. Aki tapasztal, tanul. Aki tanul, felnő. Aki felnő, vágyakozik. Aki vágyakozik, talál. Talál valamit, aztán kételkedik. Aki kételkedik, kérdez. Aki kérdez, megért. Aki megért, megismer. Aki megismer, többet akar tudni. Aki többet akar tudni, él."

a natgeo szövege de annyira jó:)

Most komolyan kérdezem. Azon jár a fejem, h nem lehetne egy olyan oldalt csinálni, melyet közösen többen írnánk? Olyasmi a kép a fejemben, h mindenféle téma lenne, közélet, életmód,fogyókúrák, anyadolgok, lököttségek, bármi ami vki fejében felmerül, és érdekesnek találja. Együtt írnánk. És bárki hozzászólva tovább szerkeszti. Pl.:fogyókúrás módszerek. És tök jó tapasztalatcsere. V pl böcsik-ovik-sulik, de tudsz értékelni. V jó cuccok a neten, vásárolj okosan. V ha közélet, akkor egy hírhez hozzá is lehet szólni, nem csak olvasni. Ha jól megvan szerkesztve az oldal más mint egy sima fórum. Olyan mint egy bulvárlap, csak blogos és kommentelhető. (címe lehetne kisnagyvilág, v puding)

Szerintetek ez hülyeség?

Már Sapi egyszer taglalta, mit is csinálsz, mikor ok nélkül csak úgy bántják a gyermeked. Azóta begyűjtöttem egy tapasztalatot, lényegében a 'lefagytam, most mit kéne mondani' érzést (fellökték, elvették a vödrét, majd később is taszigálták, ő meg nézte a kisfiút majd engem, a kisfiút, majd engem....). Látva, h Buckát is fellökik, vagy Pannit fellökve megütik, továbbra sem tudom, mit mondassz erre.

Közben látványosan alakul az ez az én lapátom effektus, egyre jobban védi a sajátját másoktól. Még kitartok amellett, h igenis osszuk meg, játszunk együtt.

Csak fura. Egyre inkább tudatosul, h nem én fogom tudni majd megvédeni (tudom, h nem is feladat, sőt életrevaló kell legyen). Csak gondolkodom, h mit fogsz mondani, ha már kérdez. Miért bántottak, ha én nem bántottam? Miért turkál a bácsi a kukában (ha eddig azt mondtuk, nem szabad). V miért kerüli ki mindenki a részeget, aki megint poénkodik a 'biztos bor van a cumisüvegben'-nel a vilin. Maci meg csak nézi nagy kereek szemekkel és rossz érzés látni. H igenis egy ilyen világ is van. Ez is körbevesz. Ebben is élned kell. Nem csak az a szép burok, melyet eddig megfestettem neki/k.

De megtaláltam álmaim oviját. Mire hetek óta a téma körül mozgok, rengeteg oldalt átnézve, megszületik az Ötlet. Ovit kéne csinálni a Margitszigetre. Mert minden szempontból a legtökéletesebb, és egy szerelem lenne, tyűűű mekkore üzlet...lehetne kooperálni a vadaskerttel (úgyis be akarják zárni, ami vétek, és bele vagyok szerelmesedve a pávába).

Beírod a kulcsszavakat, és hát ez is lelőve. Mert h már van egy ovi a szigeten.

És ha álomovi, ez bizony nekem az lenne..

Már csak gondolom megfizethetetlen   (eddigi tapasztalat, h kár, h nincs ovis keresőlap, ami könnyebben átlátható, mint az eddigiek, és árakat is tartalmaz, másrészt, amelyik ovi nem teszi közzé az bíz jó drága...)

A Zöld kanapé, zöld kanapé, kopott volt és szakadt a szövete. Ősrégi volt, óriási vaskerettel a belsejében, adva egy súlyt a mozgatáshoz. De hozzám nőtt. Rengeteg emlék, társaság, arc kapcsolódott hozzá, kik mind ültek rajta, puha szivacsába süppedve. :) Hiányzik.

Róluk jutott eszembe. Rég volt, mikor Sena, Lőrinc, Miluék, Camon egy körben mesélnek. Azóta ők kinőttek, tök jó látni, h sikerülni látszik ami akkor még álom volt. Mindegyikük egy karakter, tök jellegzetes hanggal (v hangszerrel). És pl ez annyira bejön. Sztem irdatlan jó a klippje. Pláne a hazai viszonyokhoz.

Irdatlan nap,pfuuuuh

de Ő jön, az előzőről lemaradtam mert pocakos voltam, most (pláne ma) nagyon vonzana egy kis kikapcs

ááá nem tudom mi a jó, mit is szeretnék.

Kérdéskör újfent majdani ovi, addig esetleg napköziszerű vmi, fejlesztés. Írtaam korábban, h elvinném a Medvét vmi beszédfejlesztésre, aztán feldobódott az ötlet, lehet nem lenne rossz egy kis mentesítés, ergo akár pár alkalmas családi napközinek hívják. Itt fejlesztést is kapsz, no meg én egy kis szabadidőt. És legjobb lenne akár olyat találni, ami később oviként is jó.

És itt jön a meglövés. Mert a nyolcadik kerületben lakva, nem szeretném helyi oviba vinni. Eddig ezt ajánlották (ötszínvirág), mert van kert is, tök aranyosak és fejlesztő, no meg árakban is baráti. Csak kicsit kiesik.

Amerre még nézegettem az az 5. ker ill.11 ker. Ezeket találtam eddig szimpinek, játékovi (5ker), miniovi(11ker). Még a liget körül meglesem.

De azért érzem magam meglőve, mert egyre jobban nem tudom mi fontos. Olvastam egy tök jó cikket, ami annyira találó volt az álomoviról. Jó lenne, ha lenne kert, v a közelben vmi zöld ahova kimennek, ahol van sport, nyelv. És még kedvesek is. No meg esetleg nem horror áron. De itt lakunk, és fogunk lakni még egy kicsit tuti. Így vagy túl messze lesz ilyen, v ki tudja, azért érzem, h a belvárostól kevesebb zöldet várhatok el, esetleg több fejlesztést. És gondolom államiba úgyse vennének fel, mert külsős. Így nézheted, mit mennyiért, vesd össze, megéri? Az pedig egyre bizonytalanabb, h mondjuk havi 10 alkalom megér e nekem ennyit most, v egyelőre csak feltérképezek és majd jövőre. Csak akkor sem biztos, h könnyebben tudsz dönteni.

Egyáltalán kérdés, h az elvárásaim lehet nem is olyan fontosak. Hisz neki kell ott jól éreznie magát, h szeretet vegye körül, jópofa társaság (ezt mindenképp igényli már látva a játszótéren). No de akkor is nekem kattog, milyen foglalkozások, természet, hányszor mit esznek, ilyenek....fontos ez? V csak nekem? (és ez még csak egy ovi basszus..)

Valahogy nem találom magam, elvesztem az időben kérem. És a fáradtság egy álomvilágba repít. Egy olyan korba, ahol..

-az idős ember nem szól be, és nem küld el a p*ba, fél hatkor, h kiégetem a gyerekem szemét a nappal

-ahol a gondolatnak ereje van, így rend lesz, elmosogatva kivasalva, esetleg az ablak is tiszta és porcica sem szalad, ha csak erre gondolok

- ahol létezik teleport ami egy perc alatt kivisz a játszótérre és vissza

-ahol hosszabb a nap, h legyen idő mindenre

- ahol a megfelelő időben, jót alszanak a gyermekek

- ahol nem kell két és fél óra után sírva lerángassam a Medvét a csúszdás várból, hanem azt VÁLASZOLJA,h rendben menjünk anyácska, ha otthon is játszunk, holnap is jövünk, és még üccsit is kapok a hazaútra

......

Felmerült vmi kapcsán. Alap kérdés: mersz váltani? Munkára gondolva. H ha van egy ötleted, bele mersz fogni? Meg mered kockáztatni, h saját vállalkozásba kezdj, felmondva a régit, a biztosat (a jó fizetésed és még szeretted is)?

Nehéz kérdés. Alapjáraton azt mondanám, h persze. Aztán ami megfogott az az a kijelentés:'..én megtehetem, hisz nincs veszíteni valóm, rajtam múlik majd, a saját döntéseimen (ez eddig stimm), ha nem jön be kereshetek bármikor melót is akár..., mert nekem nincs még családom és kötöttségem.'

Ezen azért gondolkodom azóta, mert olyan furcsán hangzott. Vitatkozhatnék, h nem is kötöttség (rossz szó), pedig érzem h súlya van. Valóban nehezebb így? Másként döntenél, ha nem lenne? (lehet)  Mennyire köt meg a felelősség?

Nem tudnám megmondani, egyelőre nem is vagyok ilyen helyzetben, csak a mondat vége azóta itt zúg..

A helyzet változatlan. Viszont 22 hónap kellett ahhoz az érzéshez, h néha nagyon unom ezt a virgolódást. Komolyan. Olyan mintha 2 hete kicserélték volna a Medvét és kaptam egy nyüsszögős vkit, akin alig lehet kiigazodni, v mintha direkt szivatna. (pl. menni szeretne, hozza a cipőjét, addig teljesen jó hangulatban telik a nap, majd ott kergethetem h vegyük fel, és mi a szöszért kell nyavalyogni ezért, már bocsánat, h így fogalmazok, de nyüsszög-sír, mintha erőszakolnám). És mindig jut vmi más, amin hasonlóan virgolódunk és nyüsszögünk.

Lassan tényleg rossz belegondolni, h mindenki kedves, aranyos gyermekekről mesél, én meg belegondolok, h merre jutottunk látszólag, és csendben maradnék. Vannak mindig jó dolgok is, de ezek vhogy erősebben hatnak most. Közelebb érzem, azt a reklámot, h ' ha próbálod túlélni a napokat...'-és a képen egy reggel az öltöztetéssel küzdő fáradt anyukát mutatnak.

Vajon ez a dackorszak kezdete lenne? ( Mamának meséltem, és ennyi volt  a válasza, 'dackorszak, majd elmúlik). Hát ha ez olyan , mint a hasfájás, ezzel nem vagyok kisegítve, h majd elmúlik. Addig kihullik az összes hajam. Kíváncsi vagyok, h vajon ez sem érint minden gyereket, v mindnél van,lesz? H milyen jó, mikor írják, h a csúcs két és fél éves kor. Ha belegondolok, h akkor addig ez lesz az alap sőt még romlik is, hát én is nyüsszögésre fognám, h NEEEE.

idézetek:- "A gyermek akaratérvényesítését, a szabályok elleni tiltakozását nevezzük mi, felnőttek, dackorszaknak.  Nagy leleményre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön valamilyen egyensúly a gyermek akarata és a lehetőségek között. Javaslat, hogy meg kell próbálni alternatívákat felkínálni, vagyis választhasson a gyerek, de a felnőttek biztosította lehetőségek közül. Érdemes alaposan átgondolni, megéri-e a gyerek "ellenében menni" egyes esetekben? Nem lenne-e részben teljesíthető a kérése? Lehetséges, hogy sok konfliktust lehet megelőzni, ami a szülő-gyerek kapcsolatnak is jó tesz."

Már csak azt nem értem, h ha menni akart eddig, akkor mi változik egy pill alatt, v mondjuk, ha éhes volt, akkor miért kell kürdeni, h beüljünk a székünkbe vacsorázni. Ezek nem szabályok, sztem. Mégis. No meg a javasolt több alternatívát még rágom itt magamban, h na és azt hogy.

idézet 2 (ez a megfogalmazás úgy tetszett): "A korlátokat csak úgy tudja megtapasztalni, ha folyamatosan feszegeti azokat, vagyis ez a korszak non-stop "határsértés"."

Mindamellett, most tanácsokat keresgetek a neten, és érzem, h még kismiska a helyzet egy ütős/fejbeverős/harapós/földön toporzékolós kategóriához képest. Csak a nyüsszögés miatt borít ki, meg h egyre gyakoribb. Egyelőre kitartok, a v otthagyom és nyüsszögjön, v igenis határozottan megfogom, ha durvulni próbálna (azért egyszer-kétszer próbálkozott pici pofonokkal, azóta mondjuk nem..)

Muszáj kijelentenem, h csodálatos három nap pihenésen vagyok túl, köszönhetően a nagyinak aki elvitte a medvét a balatonhoz :) elképesztő mennyire máshogy tudsz gyerek nélkül lazulni, ájj. És persze a sok tervből, h megcsinálok ezt meg ezt , nem lett semmi, de így is remek. :)

Teljesen megfordulni látszik a felállás gyerekfronton. Adva van egy csoda édes kicsinyussz, aki képes fél órában magyarázni nekem az élet értelmét, majd újra próbálja. Ha nem ezt teszi nevet vagy kurjongat, illetve csendesen elskubizik, v alszik. Ez álmaim pár hónapja, bár lehet több is, csak a medvénél hét hónapos korig tartott. És nem beszélt ennyit az tuti, mindig rádöbbenek mennyivel mások a kislányok.

A Medve ezzel szemben a mimózák határát súrolja néha. Nyüsszög, akár fél napokat. Nem tudni miért (max a foga, v korán kelt mert kaki, v csak úgy). De képes vagyok a lábamba kapaszkodva húzni a gyereket, mert épp fel akarja vetetni magát a konyhától a szobáig. S teszi ezt olyan hangon, amitől egyéb esetekben kiszaladnék a világból, h mi ez a HP. Mindegy. Most jó a kedvem, ráhagyom, csak nem értem, mit élvez az állandó nyüsziben. Sebaj.

Rötyögök itt magamban, h tavaszra új fényt kap a lakás, ergo előtűnik a por. Most valahogy nem érzem a világmegváltó 'takarítsunk' érzést. :) de látom másokat is megérint ez a gondolat ;).

És újra rádöbbenek, h mennyire csodálatos az intenet, mely nem csak a fiatalok szenvedélye, de a kismamáké is. Az a kis megnyugvás, míg olvasgatsz, új impulzusok, lökött témák és hírek a nagyvilágból. Kíváncsi lennék, a magunkra maradó időt hányan hányféleképpen töltik ki, és ki mennyit tölt ilyenkor a net előtt. (szerintem sokat :) )

Ez is itt egy kis hülyeség, egyszer el tudsz vele szöszölni és élvezed, h milyen jó...:) no meg a toplista is szakadós (bill gates beszélget, no meg a trex:)):)

hát kívülről megnézve magam, kissé szánalmasnak tűnök

Az jár a fejemben, h vajon csak véletlen, h gyakran megesik, h a szülők/nagyszülők beteljesületlen vágyait gyakran a gyermekeik valósítják be. Lehet, h ez nem igaz, de egy csomószor hallottam ezt igazoló történeteket. Meg valahol a saját családomban is láttam erre példát. Pl.nagypapa sebész szeretett volna lenni, de egy olyan korban született és egy olyan családban, h ezt nem engedték, megszabták,h oda nem mehet. És abszolút nem a megfelelni vágyásból, de a lánya három éves korától csakis orvos akart lenni, és az lett. Ezzel beteljesült ez az álom is. Talán csak azért, mert annyiszor hallod a szeretett embertől, h mire vágyott volna Ő, milyen jó is lett volna az, milyen jó dolog is az, h az marad meg, h az mennyire jó lehet. És egyszer csak te is arra vágysz, tán nem is tudatosan, de idővel arra haladsz. Kiváncsi lennék, kinek mire vágytak a felmenői :)?

Ha van ebben vmi, akkor nekem azt az álmot kéne megvalósítani, h CSALÁD. Szerető, meghitt, összetartó, meleg. Mama mindig erre vágyott, és nem sikerült megteremtenie, elérnie.

Az is egy érdekes kérdés, h miért pont olyanra vágysz, amit végül az élet nem ad meg (tán pont ezért, de ezt előre nem mindig tudod). A Vörös Oroszlánban biztos azt mondanák, h mert ezt kéne megugord, és mintha éreznéd. Aztán vagy sikerül v sem. Vajon tanulsz e a kudarcból, v sem? A lényeg mégiscsak benned volt elrejtve (akár tetszik akár nem). Tudtál e fejlődni a célért?

Amit még most úgy érzem még erősebben látok, h minden döntésedet szívből kell vállald és elfogadd. Nem mondhatod, h sebaj jó ez most így (inkább megalkudni a MOST jóval, miközben ismered magad belülről, h mi is fontos neked). Vagy ha így döntesz, akkor később is vállald, ne ez legyen az, ami hiányzik.