Manolak:)

Hát be kell valljam, h híztam. Minek után önfeláldozó üzemmódban csokit eszünk napok óta, h ne maradjon annyi a gyerekeknek. Az a jó, h bár többen meghallották a kérést miszerint túró rudi,tejszelet, gyümi is remek egy mikulástól, mégis mindenből nem egy tonnát, hanem ugye kettőt kaptunk, mert bár Lilmó csak egy éves, mégis igazságosan kell mindenből.

És miután gondolja anya, h egy mikulás belefér uzsi után, lelkesen hozza, majd mesél és hopp feltöri... Hát nem lett volna szabad. Innentől a délután pár órára befagyott a sírunk-nagyon sírunk állapotba, kezét maga elé tartva, potyogó könnyekkel, egy szót hajtva : MIKULÁÁÁS!!!JAJ!!!Szegény mikulás...

Eszembe juthatott volna, h veszélyes ebben a korban mindez. Úgyhogy mire igyekeztem kimagyarázni, h a mikulásnak nem lett baja és ez csak csoki ott előtte (nem is evett belőle), hát szídtam magam rendesen. :) Valahol lenyűgöz, h ennyire erős a képzelet, csak adott percben, mit mondj, h ne is vedd el mindezt, de mégis megnyugtasd.

Eszembe villant a négy éves unokahúgom, akinek a szülinapja dőlt dugába, mikor a lelkes szülők az imádott pónit próbálták tortába önteni. Csak ők sem gondoltak bele, h annyira jól sikerült az alkotás, h innentől nem szabad megvágni a tortát.

Mindegy. A nyuszival majd óvatosabb leszek.

:) azért viccesek az emberek, ennyire tán soha nincs kiemelve, h vmi azért jobb mert lány.

Nem szoktam pedig kiemelni, pláne mert nem is voltam mindenben biztos, és nem akartam, h azt higgyék mások, h csak én magyarázom bele.

Lilmóról szólunk most. :) Eszméletlen a csaj, de komolyan. Vasárnap éjfélkor lett EGY éves. És az utóbbi két hétben annyit fejlődött, h csak lesek. Két hét alatt szinte tökélyre fejlesztette a járkálást. Igaz, h jópár lila folt jelzi eme folyamatot. De mostmár mindenhova megy. Már nem csupán oldalazva, hanem teljesen előre is, karok egyre lejebb, stabilan és hosszan. :) Mindenhova megy inkább a mászás helyett.

És mindemellé vannak szavai. (nem én mondom) Kivehető az anya, apa. De simán mondta hétvégén a mamát, kakaónak a kakát :) mutatva a pultra az üvege felé. És mikor ezt mások megjegyzik és jelzem, h tudom, egyből jön a válasz, h 'hát igen, mert kislány', vagy 'hát igen a második, sokkal hamarabb fejlődik',stb.

Ez utóbbi is biztos igaz, mert ahhoz képest nem foglalkoztam vele külön, h mozgásfejlesztés, és absz nem beszélek neki külön, figyelve a szájmozgásra. És mégis ilyen.

Nem mondom, h azért  nem esne jól, ha azt is mondanák, h Ő milyen okos, ahelyett hogy csupán a körülményekre hivatkoznánk. :) De az is biztos, h ennyire nincs dicsfénnyel jelezve később se soha, h mindez azért van, mert te NŐ vagy. Most azért vagy okosabb, vagy fejlettebb mert nő vagy, később meg ezért leszel érthetetlenebb, és nem logikus.

Jaj h mennyire vártam, h mindent mondjon beszéljen be ne álljon a szája.

Hát alakul, a be nem áll a szája már jó ideje pipa, és a szavak sokasága is, és megjöttek az élet összefüggései beszólásai.

Pl: egész úton hazafelé "apa parkol, anya puncis" ehhez adj decibelt és folyamatos rapként képzeld el, én dőltem hazafelé, de a járókelők is :)

A másik oldalon pedig egyre inkább próbáljuk az egyedül szárnyakat. Azt a vigyorgó arcot, amint oldalazva sétál feléd, már kész távokat :) halálos (az vajon miért lehet, h a baba biztosabban sétál oldalazva, mint egyenesen? vhogy egyenesen hamarabb elveszti az egyensúlyt. Ez a fejük miatt lehet? Mármint h arányosan még mindig nagyobb és elhúzza?) :) mindegy nagyon drága

Kedvesek vagytok, köszönöm.

De akkor is vannak olyan pillanatok, mikor már érzed, h vmi most nagyon nem jó. V korszak(minden korszak kihívásait egyszer meg kell vívni, hiába tologatod, h felvállald), és igenis van(nak) hozott utánaengedések, melyek összességében, már nagyon is nem várhatnak. Csak ehhez kellett ez a pár nap, h összeszedjem rá a kesztyűket. És ilyenkor azért sokat segítetek gondolatban.

Két hét meséje

Tolódik a déli fektetés. És nagyon nehezen aludt el. Van/volt, h kettőkor is még zörgött. Utolsó nehezen lefektethető időszaka Lili születése előtt volt (másfél évesen), ugyancsak a mi ágyunkba átmászkálással. Azóta lett egy nem pont jó szokás. Én engedtem utána, de működött pár nap alatt és Lil szinte jött is, volt elég más kihívás. Szóval vannak akik plüssel alszanak, mások cumival, Szasza vödrökkel. Főképp egy vödörrel, melyben a kedvenc (több mint egy éve, egy több csomagos memória kártya tele állatok, növények, járművek képeivel, ez még régi én játék, de köszi a bármi többi fejlesztőt, mert úgyis csak ez létezik) szóval kártyákkal tele, plusz azóta Vidám mesék, a TV maci és Vakond kalandjai férnek még el benne, no meg az innivaló. És ezzel alszik, pikkpakk feküdt. Semmi gond, éjjel se, sírhatott mellette Lilmó, akkor is minden jó volt. Leszámítva, h zörög néha éjszaka, mikor fordul illetve HOGY EGYRE TÖBBET JÁTSZOTT VELE ELALVÁSKOR. No jó. Nem volt vészes, mert max negyed-fél óra volt az átlag, és csak nagy ritkán volt nehézség. Kimagyarázható (hiába tudjuk, h vaj van a fülünk mögött, ki lehet azt magyarázni még a szívünkben is) hogy hát lehet más is elvan még elalvás előtt az ágyában, ez is csak olyan mint egy plüss,stb.

És együtt minden. Két hét alatt az egyre nehezebb elalvásból, egy hete átszökik éjjel mellénk, eljutunk a mostani napokhoz(hétvége óta), h két óra alatt sem tuti, h elaszik se délbe, se este. Mesélek neki. De sosem elég, akkor is felsír, ha már elaludt és felállsz kimenni. És nem is érzem, h én kellek, v a mese (lehet h közben is pakol inkább a vödrében), hanem csak h ott üljek, és tudja, h ott vagyok mellette. És ugyancsak átmegy kijövetel után a mi ágyunkba.

Mai próba: hosszú mese, alszik,sír, de az ágyában, megbeszélem, h itt vagyok, csak kint, és negyedig nyitva hagyom az ajtót, ha rákezdi a sírást már csak kintről dúdolok, egyszer mentem csak be, de akkor sem szólok, csak marad a dallam (próbáltam beszélni korábban, de semmi hatása) és elaludt így, köztes időben Apácska ment be kétszer (sírás maradt). Ez két órás menet volt így. De azóta is az ágyában maradt. Cél ezt tartani. Megbeszélt meséhez TARTANI akarom magam (közben ne pakoljon, inkább képzelje el a mesét), ajtó marad a bizalom miatt ha ez kell, és max még egyszer akarok bemenni. Közben meg Apácska (amikor tudja), ne csak nekem szóljon teszt. Nem akarok eszközzé sem válni, mint egy cumi.

Úgy érzem ezek kellenek (egyéb ötlet?). Nem tologathatom tovább, mert akár a bölcsi is belejátszik, és egyből itt tartunk. Nem jó, és nekem kell újra kialakítani. (bölcsiben még mindig csak jövő héttől fogják altatni, kérdés, h az nehezít, v a napirend visszaállása is segít, marad a bizalmi kérdés, v a gátat igenis tudni kell szabni, dackorszak).

És két hete még eszembe se jutott volna, h bármi lenne ezzel a kérdéskörrel.

Bocs száraz és hosszú lettem, de ez most kellett.

:) tudtad,h lesz ilyen korszak, és lassan rájössz, h olyan mintha hullámokban jönne, egyszer csak olyan (átmenet nélkül), majd megint semmi.

Most épp olyan. Két dolgon éleződik. Lefekvések (főképp a nappalinál), no meg a játszóról hazaindulás. És most a régi trükkök sem válnak be. De itt jegyezném meg, h a héten elkezdett együtt is játszani, alagutat, csatorna rendszereket építeni másokkal együtt, labdázni és nevetni eddig idegenekkel. És először ülhettem le beszélgetni vkivel, h nem volt folyton ANYAAA, viszont mindig nevetve szaladt mesélni, mutatni..

De akkor is. Lassan a gyermek nem fog beférni az ágyába. Mert hol nagy ágyat akar (nem kap ), de akkor miféle párna kell, másnap a másik, de az előző is, még egy nap a takaró is. Kompromisszumnak tűnt először, mostmár viszont három párnát, két takarót ölelve alszik (plusz a sajátja), csak ha kitalál még vmit, ő már tényleg nem fog beférni. Hol kakó kell, h nem ez kellett hanem tea. Hol nem vehetem le a pelust (alvás után), hol fel se tehetném (előtt). Hol épp előtte kell épp bili (nem kellett fél óra után sem), hol legó v játék kellene az ágyba, mert épp ezt találta ki.

A lényeg, h ha úgy nézem, igen sokszínű a fiatal ember. Minden alkalommal mást talál ki. :) Ergo nevezhetném kreatívnak. V nevezhetem vakmerőnek, mert pelus nélkül a nagyágyat ide. V láthatnám tehetségesnek, aki úgy szendereg, h közben is alkot. ....

De mikor mostanság mindenki azt vágja rá, h ez lesz négyéves koráig, akkor kerek szemekkel nézek, h 'azt hittem, csak háromig, és már csak kilenc hónap, de látom a végét'. Nehogy már igazuk legyen.

Legyek bizakodó optimista, ugye?

:) azért viccesek komolyan.

Szívfájdalmam azért, h ez a hétvége elég volt hozzá, h Lilmos megunja a küzdést a tejért. Ergo nem hajlandó szopni. No ez teszi be az amúgy is végét járó szoptatásnak. Üvegből pikkpakk kiissza, de a fejés nem segít rajtam. Így elkezdtem vegyíteni sima tejjel, aztán cca napok és semmi nem marad. :( ez van.De legalább haspókként, mindent megeszik, félteni nem féltem.

Aztán miben más még? A kicsi horkol, a nagy vicsorog. :) és még? Lilmó remekül belejött a lépegetésbe. Amint felhúzod, állás nincs, egyből lépeget és örömködik. Rengeteg kört megtéve. Ami vicces, h absz nem érdekli, h felhúzza magát vmi mellett, v h megkapaszkodjon (kiv ujj). És eszembe jutott, h Medve mennyire hamar (7hósan), minden mellett felállt, mekkora dicsőség volt, h Ő, egyedül felállt, és áll rendületlenül. Most meg ez a rész nem is érdekes, de LÉPEGETEK, HAHA. :) Viccesek.

Aztán a nagy szivacs persze ugyancsak felszedi a csúnyább szavakat az utcán. Így lesz Pizza a P*csából. Más nem jutott eszembe, a gyermek meg azóta mondja. Én meg itt töröm a fejem, h jó e ez, ha fogalmi zavart okozom, v tényleg elhitte, h a bácsi csak félremondta, de pizzára gondolt. Mindenesetre a nagyi így is fejcsóválva nézett, h mi a szösz, tán csak nem állandóan pizzát adok a gyermeknek. :)

Ájj, azért kiborít épp megint. Mikor múlt héten írtam, h a nagy ágyba átfeküdt, még nem sejtettem, h azóta bakker min fél óra hiszti, és sírás megy lefekvésekkor, h ő a nagy ágyban akar aludni, mint a nagyok, nem a sajátjában. De komolyan, úgy fel bír húzni. A kicsit sem hagyja így elaludni, meg különben is. Nem akarok engedni neki, hiába lenne hirtelen könnyebb úgy. Nem hiszem, h jó ötlet lenne. V? Ejj, mi jöhet még. Mikor azt hinné az ember, h vmin épp túl, egy fellélegzés, és jön egy homlokegyenest más hülyeség, amivel újfent virgolódhatsz.

Más. A bölcsiről semmi hír. Pedig júl végére ígérték. Ilyenkor mi van? Nekem kéne rákérdezni? De hol, a bölcsiben, v az önkorm.-nál?

minden rendben :)

Vicces ez a fejlődés. Érik érik, aztán már ott is van. Egyszer csak, szinte átmenet nélkül.

Lilmó pl. egyszer csak szobáról szobára, a konyháig és szerte-szana felbukkanva kúszik rendületlenül. Úgy nézhetünk ki, mint egy csipet csapat. Ha kimegyek a konyhába, egyből jön a Nagy és nyomában felbukkan a Csöpp kúszva. No meg ő is pakol. Egyre ügyesebben ül (azért még nagy a dőlés veszély). És a kedvence, ha állhat (bár megkapaszkodni ágyszélben még nem tud, v felhúzni magát kiságyban még nem), de ha ujjat ragad, egyből áll és kurjongatva nevetve lépeget, ingó piskótákkal. Mindemellett nyuszifoga lett fent :), és egy haspók (komolyan ma egy banán, két egész szilvásgombóc, rengeteg nudli, és egy egész vajas kifli, sajttal sonkával(2részletben), plusz pufigolyó). Nem is értem, hol fér el benne ennyi. Sajnos ez a hányós mizér elég rendesen betett a szoptatásnak. Alig van tejem, az is max reggel és este. Valahol sajnálom, valahol jó is így x(rengeteg) idő után, h 'szabad' vagy és végre nem terhes-szoptatsz-terhes-szoptatsz megszorítások. De hiányozni is fog, pláne h nem hiszem, h lesz még egyszer szerencsém az élményhez.

No és a Nagy Medve. Egyrészt BESZÉL:) Egy hétre rá, h mindenki beszólt beindult. Mindent próbál utánozni. Persze az első szavak közt volt az OKOS (pedig a szerény kellett volna :) no jó nem). És próbálja, próbálja. Egyre több a pontos közte, de mindent próbálgat. Az tuti, h előnyös volt a más helyeken lenni, mert itthon túl lusta, ahol meg nem megszokott minden, jobban rá is kényszerült, h mondja.

És megmutatja magát (védőnő pedig lehúzhatja magát), ált ő  a 'baba', de mondta párszor a Szaszát is. Próbálkozunk a játszóra pelus nélkül kommandóval (itthon már nincs hiba). Aztán nem tudom, h hogyis kéne nekiállni az alvásoknak pelus nélkül.

Istentelen AKARATOS. És sajna vhogy mintha ez is itthon csúcsosodna(v csak egész nap esett). Egy hete itthon, de ma iszonyat volt. Mindent ő akar csinálni, ő mondja meg Lilinek mit szabad mit nem. Sajna elsőkörben mindent elvesz a kicsitől, aztán esetleg  jópár rosszalló pillantásom után v rászólva visszaadja, v  alig akarja. Sokadszori ilyen, és elkezd túlkompenzálni, és mindent odahordani. Hát nem is tudom, ma nagyon lefárasztott. És olyan, mintha absz. nem számítana amit kérek tőle szépen, hanem megy a saját feje után. Az igen szó, még fényévekre van a szótárában(vagy csak ma volt ennyire ilyen napja). Épp Apácska helyén fekszik a nagyágyban (pedig a sajátjába lett lefektetve, és eddig csak reggel jött ki egyedül az ágyból) :) hmhm azért eszméletlen pofa.

Én meg estére leharcolva. Csillámfaszláma helyett egy másik szintet súrolok. Még pedig, h dúdolom ezt a dinka Almát, és komolyan ez a daluk vhogy lassan bejön. Na KÉSZ VAGYOK,mi?,rötyögök magamban a szövegén, és nem tudom kiverni a dallamot

Egyszer minden elkezdődik. Jelenleg a bírálatok sora. No jó, eddig is volt már, h ott rötyögtem, milyen furcsa az az emberekben, h 'áááá,ráér azzal még..' egy pill múlva meg 'hogyhogy még nem csinálja'. Igen, kitalálhatóan babadolgokról van szó.

És igen a Medvéről és a 'szakikról'. Vicces, mert mindenki (köztük a védőnő is) eddig mind azt mondták, nem para, h nem beszél annyira, majd beindul. Még ne aggódjak, blabla..Meg dicsérte, h milyen ügyes a testvérrel, meg milyen jól megy a szobatisztaság, meg stb.

Épp mostanság érzem végre azt, h igen, kezd beindulni, mindennap lesz egykét új szó, plusz rengetegszer próbál utánozni. Egyegy hang nehezebben megy, de már megfejtettem egy csomó szavát. Épp (lekopogom) sokkal kiegyensúlyozottabb, többet segít, kevesebbet hisztizik. Épp tök jó lenne minden.

Erre voltunk kétéves státuszon. És ja. Megkaptam, h a gyerek miért nem szólítja magát sehogy.Hogy visszahúzódó, kicsit túl félős (nem akart ráállni a mérlegre), bezzeg látná a  mászóka tetején lógó gyereket aki húzódszkodik. Mindegy. Javasolta, h vigyem játszóházba, ahol fejlesztik.

Ma elvittem. Erre itt is megkaptuk. Beszédben visszamaradott. Sőt. ANTISZOCIÁLIS!!!

Kapják be. (Bocs) Azért mert inkább megfigyel, és nem egyből szalad másokkal játszani. Igen, ritkán játszik tök idegenekkel a játszón is. Néha a kislányokkal, meg a nagyobbakkal menne. De tény, h nem a korosztálya. És tény, h inkább ellesi, mit akar újként kipróbálni. Tudom.

De most komolyan. Másoknál ez milyen? Komolyan az az elvárás, h egy kétéves azonnal játsszon másokkal? Akik idegenek neki?

ÁÁÁÁ, nem tudom. Utálom, h máris a rendszer elkezdi 'mérni', elkezdi felállítani a mércéket, és kihozza, h NEM FELELSZ MEG.

Olyan, mintha reflexszerűen beszélne,mármint a Cimus.

Kért valamit (mutogatva) Anyától, és Mama vitte oda. Mire rávágta, érthetően, h 'Nem Te vagy!'. Mindenki dobott egy hátast. Komolyan szavakat leszámítva nem beszél. Ha kérdezgeted akkor sem mond többet, csak max ezeket. Jó mindig tanul újat hozzá, de nem összehasonlítható. És erre kimond egy ilyen gondolatot, h erre varrjunk gombot.

Ez a 'nem beszél' is túlzás. Van, h leül Lilmos mellé és kész monológot, hanglejtéssel, összefüggően, változatos 'szavakkal', teljesen átélve csak mondja-mondja. A Kicsi fejét visszafordítva, ha elnézne másfele, h 'ide figyelj már'.

Csak egy büdös szót nem értessz belőle. :)

:) Lilmost, amint válogat a játékok közül , mindent megkóstolva, kiszúrva, küzdve utána, majd elérve felnéz és mosolyog. :) Lapozgatja a kis fürdős könyvecskét.

Ésésés, rázoomol, kiszúr egy piros táskát (no igen, kezdődik :)) úgy két méterre tőle. És mostmár előre is küzdve az elemekkel, kúszik, popót emelget, pici forgás, még nincs meg, majd idővel eléri a fülét és magához ragadja, közben persze sokat nyög a fáradtságos küzdésben.

És a KINCSET elkezdi KIPAKOLNI.. yes :):)

(most még olvadozok a gyönyörűségtől, aztán majd meglátjuk, mikor tényleg ketten kétfelé pakolnak...)

És a Medve mondja 'egyszevolt'..:)

:) Mit is mondhatnék. Már ennyi idő eltelt? Adott nap (vonalzó) ejj de hosszú néha, mégis most egy pillanatnak tűnik. Nem cserélnélek el, te Káosz/Rontombontom Professzorom. Isteni figura vagy te! És azok a szemek és mosoly, úgyis mindig elfeledtetnek mindent.

És íme KÉT éves lett! Már kettő!

Először voltál egy piciny csomag, melyet nem hittem el, h itt van köztünk.

Majd mind alakult és lett egy ficergő, pakoló, sármos Felfedező.

És mostanra megteltél érzelmekkel, még nagyobb akarattal. De a mosoly a régi :)

JÁJ, sosem hittem h ilyen lesz. Azt hiszem, mikor Dudorka volt még pocakban, akkor sem tudtam elképzelni, vajon milyen is lesz, mikor testet ölt. Babakorban is még csak puhatolod. És most is tudom, h még egy csomót fog alakulni, mire megnyitja magát, és ott lesz Ő, a bomba FÉRFI :) (még ennek sem tudom elképzelni :))

Egyúttal pedig Liló is két nap és fél éves lesz már. :)

:)   

UP: muszáj volt mellé tegyem, h a mütyiben csinálta a medve, h ekkorra már 5 foga volt (jó a képen plusz két héttel nagyobb, de akkor is)

Sokat törtem a fejem, és átgondolva bennem van elrejtve nehézségeink kulcsa (nem csak, de akad). Sokszor elfelejtettem mostanában, h okéoké, h 'nagyfiú', no de mégis, a kicsihez képest persze, ha másként lenne, akkor meg őrült pici még. Úgyhogy most ódákat fogok zengeni az ügyes, okos (no meg gyönyörű ) KáoszProfeszorról :).

Ugyanis szinte tökéletesen megy a szobatisztaság, sőt nem csak gatya letol (vszínű az utcán is emiatt tolta le), DE még ügyesen egyből viszi is a wc-re kiönteni és hozza nekem, h mossam el. MINDIG. És nagyon lelkes, örül, mosolyog, tapsol :) Még nem mertem ugyan pelus nélkül utcára menni, de lassacskán bepróbáljuk (sok váltógatyával :)). :)

Aztán az út bárhova. Azt hiszem, azért elég sokat kell menni a kedvenc játszóra (az Ő mértékei szerint), de megéri. És teljesen EGYEDÜL jön, v motor v séta. Odafele már van, h én futok utána. Nehézségeink pedig mindig csak hazaúton vannak. Biztos elfárad. De a dacosságot ki lehet használni ('Felvegyelek Babbinka? Nem!!!') és jön, bár lassan v küzdősen, de egyedül. Végignézve a játszót a többség babakocsival utazik, sokkal nagyobbak is. Úgyhogy csak büszke lehetek. Amikor futok utána, egyenesen szárnyalunk Lilóval utána, és csak nevet. :)

Annyi mindenben segít (lehet nem mindig kéne, de jó, h lelkes és akarja). Ma szelektíven összehajtogatott (megküzdve az elemekkel) egy üres üvege és bedobta a helyére. :)

Jó, h nem mindig tud határt szabni a szeretetkitöréseinek, de nagyon szereti Lilót. Ha sír visszateszi a cumiját. Rengeteget puszilgatja, magyaráz neki, minden enni/inniből adna neki (egyelőre), tornáztatja, forgatja. Nem hiszem, h jobb testvérnek képzeltem volna el. :)

Jaj és a Kicsiről is írok. Megeszem, nem marad belőle semmi. :) Annyit nevet. És értem én, h a másik is vidám volt (van), de rá anno nem ordítottak (szeretetből), nem nyúzták/húzták, és akkor is annyira mosolygós ez a kiscsaj :) annyi mindent elvisel azért. Egyébként jaj olyan nagyon hurkás. :) (hurkagyurka-kisbuddha-michelin baba- v csak pocakos/segges). És mire azt mondtam volna, h nyurgult a gyerek, azóta hason fürdik, és olyan feneke, hurkás combja és háta van, h nem Nem fogyott a gyerek :) csak szemből) :) de neki jól áll! Nagyon pancsol és mozog most már a kádban, és a földön is alakul a 360hason, v visszafordul, v kérem odébb küzdi magát egy v fél méterrel (egyelőre a legjobb csalogató most nem a papucs, hanem én magam).:) lassan szaladhatsz két felé (oké még csak lassan ;)).

DE JAHJ OLY CSODÁSAK :):):) és én oly boldog vagyok :) kissé vizes hajjal, mert a Medve lelőtt vízipuskásdelfinnel (nagy kedvenc) :):):)

-megtanultunk bukfencezni

-a homokozót letaszította a mászóka a dobogóról (ezt otthon a pakolás is jelzi a legfelső polcokon, ill. megtört a jég és nekiláttunk nagytakarítani, eközben szedheted le a létra legfelső fokáról), a felfele mászás megy, lefele nem, ezeket a síró hang mutatja, h vegyenek le

-absz vonzódik a nagyobb gyerekek iránt, utánozza őket a hülyeségben (úgy lecsúszni, vizezni a homokot a kis csapból..) és körülöttük kell lebzselni (lesni amint Ninjacuznak, v sportkártyákat cserélgetnek)

- kamaszodik, ergo ha puszit akarok adni elfordul és olyan hangon mondja, h AnyaaaAA, mintha azt mondaná, 'Ne mááár ez cikiiiiiiiiii...'

-kint van mind a négy nagyörlő félig

- a kicsi pedig banánt eszik :) szereti, imádja ha repülőztetem (ezt a nagy is), hangosan kacag, és szereti ha ülésbe húzzák, ugyancsak nevet és nem akar visszafeküdni

- no és azt bírom nagyon, mikor egymással dumálnak egy csomót, komolyan válaszolgatva, babanyelven, ők legalább megértik egymást :)

ááá nem tudom mi a jó, mit is szeretnék.

Kérdéskör újfent majdani ovi, addig esetleg napköziszerű vmi, fejlesztés. Írtaam korábban, h elvinném a Medvét vmi beszédfejlesztésre, aztán feldobódott az ötlet, lehet nem lenne rossz egy kis mentesítés, ergo akár pár alkalmas családi napközinek hívják. Itt fejlesztést is kapsz, no meg én egy kis szabadidőt. És legjobb lenne akár olyat találni, ami később oviként is jó.

És itt jön a meglövés. Mert a nyolcadik kerületben lakva, nem szeretném helyi oviba vinni. Eddig ezt ajánlották (ötszínvirág), mert van kert is, tök aranyosak és fejlesztő, no meg árakban is baráti. Csak kicsit kiesik.

Amerre még nézegettem az az 5. ker ill.11 ker. Ezeket találtam eddig szimpinek, játékovi (5ker), miniovi(11ker). Még a liget körül meglesem.

De azért érzem magam meglőve, mert egyre jobban nem tudom mi fontos. Olvastam egy tök jó cikket, ami annyira találó volt az álomoviról. Jó lenne, ha lenne kert, v a közelben vmi zöld ahova kimennek, ahol van sport, nyelv. És még kedvesek is. No meg esetleg nem horror áron. De itt lakunk, és fogunk lakni még egy kicsit tuti. Így vagy túl messze lesz ilyen, v ki tudja, azért érzem, h a belvárostól kevesebb zöldet várhatok el, esetleg több fejlesztést. És gondolom államiba úgyse vennének fel, mert külsős. Így nézheted, mit mennyiért, vesd össze, megéri? Az pedig egyre bizonytalanabb, h mondjuk havi 10 alkalom megér e nekem ennyit most, v egyelőre csak feltérképezek és majd jövőre. Csak akkor sem biztos, h könnyebben tudsz dönteni.

Egyáltalán kérdés, h az elvárásaim lehet nem is olyan fontosak. Hisz neki kell ott jól éreznie magát, h szeretet vegye körül, jópofa társaság (ezt mindenképp igényli már látva a játszótéren). No de akkor is nekem kattog, milyen foglalkozások, természet, hányszor mit esznek, ilyenek....fontos ez? V csak nekem? (és ez még csak egy ovi basszus..)

A helyzet változatlan. Viszont 22 hónap kellett ahhoz az érzéshez, h néha nagyon unom ezt a virgolódást. Komolyan. Olyan mintha 2 hete kicserélték volna a Medvét és kaptam egy nyüsszögős vkit, akin alig lehet kiigazodni, v mintha direkt szivatna. (pl. menni szeretne, hozza a cipőjét, addig teljesen jó hangulatban telik a nap, majd ott kergethetem h vegyük fel, és mi a szöszért kell nyavalyogni ezért, már bocsánat, h így fogalmazok, de nyüsszög-sír, mintha erőszakolnám). És mindig jut vmi más, amin hasonlóan virgolódunk és nyüsszögünk.

Lassan tényleg rossz belegondolni, h mindenki kedves, aranyos gyermekekről mesél, én meg belegondolok, h merre jutottunk látszólag, és csendben maradnék. Vannak mindig jó dolgok is, de ezek vhogy erősebben hatnak most. Közelebb érzem, azt a reklámot, h ' ha próbálod túlélni a napokat...'-és a képen egy reggel az öltöztetéssel küzdő fáradt anyukát mutatnak.

Vajon ez a dackorszak kezdete lenne? ( Mamának meséltem, és ennyi volt  a válasza, 'dackorszak, majd elmúlik). Hát ha ez olyan , mint a hasfájás, ezzel nem vagyok kisegítve, h majd elmúlik. Addig kihullik az összes hajam. Kíváncsi vagyok, h vajon ez sem érint minden gyereket, v mindnél van,lesz? H milyen jó, mikor írják, h a csúcs két és fél éves kor. Ha belegondolok, h akkor addig ez lesz az alap sőt még romlik is, hát én is nyüsszögésre fognám, h NEEEE.

idézetek:- "A gyermek akaratérvényesítését, a szabályok elleni tiltakozását nevezzük mi, felnőttek, dackorszaknak.  Nagy leleményre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön valamilyen egyensúly a gyermek akarata és a lehetőségek között. Javaslat, hogy meg kell próbálni alternatívákat felkínálni, vagyis választhasson a gyerek, de a felnőttek biztosította lehetőségek közül. Érdemes alaposan átgondolni, megéri-e a gyerek "ellenében menni" egyes esetekben? Nem lenne-e részben teljesíthető a kérése? Lehetséges, hogy sok konfliktust lehet megelőzni, ami a szülő-gyerek kapcsolatnak is jó tesz."

Már csak azt nem értem, h ha menni akart eddig, akkor mi változik egy pill alatt, v mondjuk, ha éhes volt, akkor miért kell kürdeni, h beüljünk a székünkbe vacsorázni. Ezek nem szabályok, sztem. Mégis. No meg a javasolt több alternatívát még rágom itt magamban, h na és azt hogy.

idézet 2 (ez a megfogalmazás úgy tetszett): "A korlátokat csak úgy tudja megtapasztalni, ha folyamatosan feszegeti azokat, vagyis ez a korszak non-stop "határsértés"."

Mindamellett, most tanácsokat keresgetek a neten, és érzem, h még kismiska a helyzet egy ütős/fejbeverős/harapós/földön toporzékolós kategóriához képest. Csak a nyüsszögés miatt borít ki, meg h egyre gyakoribb. Egyelőre kitartok, a v otthagyom és nyüsszögjön, v igenis határozottan megfogom, ha durvulni próbálna (azért egyszer-kétszer próbálkozott pici pofonokkal, azóta mondjuk nem..)

Kicsit elakadva érzem magam. Írtam, h jobb rosszabb napok. És nem tudom igazán eldönteni, h a saját hülyeségem dühít (rosszul közelítem meg a dolgokat), v sem?

Érdekes korszak ez a lassan két éves kor (még három hónap). Csúcson a rontombontomkodás, legalábbis a szememben. Úgy fogtam fel eddig, h nincs hova feljebb pakolni lassan, igenis pohárból kéne most már inni (eddig is ivott pohárból, csak volt a cumisüvegében is mindig innivaló, és sokszor csak ott lógott folyamatosan a szájában), és meg kell tanulni most már, h bizonyos dolgokkal hogyan bánjunk. De annyira feldühít, mikor sorra hülyeséget csinál. Pl. csak kikeni a fürdőszobában a sampont (hiába tetted feljebb), felmászik a gurulós székre, és nem csak kukucsol, hanem a virágföldet is kiszórja, a pohárral sétál és vagy minden kakaócseppes, v olykor ügyesen leteszi ahogy kérem, olykor meg csak még jobban kiönti. A legmagasabb helyen lévő újságot, könyvet, hol nézegetni hozza, hol csak beletép, belerajzol (pedig vannak saját újságai, amivel nem zavar). És hasonlók.

És nem tudom. Vagy nekem kéne még türelmesebbnek lenni, és mint a könyvekben újra és újra elmagyarázni, v még nem tartunk itt, és pl inni csak az etetőszékben kéne. Igenis minden fontosabb dolgunkat el kéne pakoljak (de hova a mütyibe komolyan, így se férsz el, mégis van jópár üres polcod legalul). És akkor hogy tanulja meg? Vagy ez van, és igenis még több türelem kell (csak honnan, így is kezd megdőlni a 'türelmes embernek tartom magam' meggyőződésem), aztán megtanulja.

Azért ezt úgy kell elképzelni, h általában mennek jól a dolgok, és akkor olyan boldog vagyok, h megtanulta (IGEN, 'jaj de ügyes-okos') aztán lesz párszor fél óra minden nap mikor sorra csak a hülyeség, és szinte pikkpakk rombadönti a lakást, és úgy kiakaszt, h hiába jön oda nagy szemekkel segíteni, úgy nézve rám, h nem érti mi a bajom, akkor is lekiabálom a fejét és morgok, utána meg zavar, h ejj én romtom el, v hogy kéne, csak ő ilyen v korszak, át kell ezen esni v korán akarom.

Azért be kell valljam kicsit tán mégis irigykedem, mikor mindenhol olvasom, milyen csodásan beszél, mit mond,stb. V a játszón, mikor az alig totyogó baba odaszalad és mondja, h 'megijgazitom a sajpkádat...'. Jó, van pár új szókezdemény (h*ppá,hapci, hamham, apa,kész-kösz egyveleg), de ennyi. Két kezemen meg tudom számolni. Mindamellett egy aktiviti bajnok mutogató, mindenki odavan milyen okos, mindent ért, ha AKAR csinál. Tudom, h nem kéne zavarjon, mert kisfiú, de valahogy annyira várom már, h beszéljen. Dinka vagyok. Mindenesetre ha két éves koráig nem indul be vmi, lehet elviszem fejlesztő kiscsoportos foglalkozásra. Semmi tét nélkül, biztos nem árt. Oké addig még van három és fél hónap. Meglássuk. Pedig mindent mondogatok neki, rengeteget mesélünk. Nem sürgetem. Csak egyre inkább hiányzik.

:) jaj beh jaj :)

Liló egy kicsi kincs :) péntek óta (giga rekordos hat napos semmi óta) teljesen (koppkopp) rendbe jött. Beállt 3-2 napra.Azóta a hasa sem fáj. Szépen elalszik, mindig jelzi ezt mikoözben skubizik ránk, mikor menne szinte feküdni. Éjjel ált egyssssssszer kel 4-5 fele.

És nevet ha beszélnek hozzá :) nem csak nekem. Gögicsélni is elkezdett (gugu huu ááá), olyan drága hangja van. És az az áldozz babaillata :) jaj

Végre találtam egy remek oldalt játékos beszédfejlesztéssel kapcsban. Jópofának tűnik. Eddig bármerre olvasgattam nem nagyon leltem hasonlót.

Hát megmaradtak az alvási gondjaink. Vicces, mert mikor másoknál olvasol róla, visszaemlékezel milyen is volt, tök erősen eszedbe villanak, milyen nehéz is volt, és milyen jó is a küzdés után, mikor leteszed és egyből mosolyogva csendben elgagyog v alszik szinte egyből. És már jó ideje ez a nyugalom. És hiába könnyű visszaemlékezni, most nagyon azt érzem, mennyire elszoktam én már ettől. És jáj de nehéz, mennyire felőről, órákban mérhetem azt a hatalmas türelmem.

Egyrészt a láz maradt, doki szerint is fog (utcsó négyes), v egy vírus, mert mást nem talál.

De a fő az átszokás. (És én még azt hittem, milyen mákosan átszoktunk,hahahah). Ez az első héten (most úgy tűnik) azért lehetett, mert még nem teljesen tűnt fel neki. Azóta h teljesen felfedezte, hát katasztrófa. És naponta léptünk vissza hónapokat. Így most szinte kilenc hónappal ezelőtti önmagunkhoz, fényévekre járunk a mostani megszokott csodajótól.Brühühü..

Macinak az új ágy egy játék lesz. Amiből, de vicces, ki tudunk mászni. És tényleg élvezi. Csak mellette hulla, nem alszik vissza, alig alszik el. Ott ülhetsz, mesélhetsz, dúdolhatsz, addig jó is, szinte alszik, majd amint indulsz egyből jön is. Ezt két nap tizenegyig toltuk, majd feladva betettem a régi kiságyba, egy perc sírás és alvás. Ezt odáig fejlesztette, h a régi kiságyban is megint sírva alszik el, és próbálna kimászni. :(

Most megpróbálom visszaszoktatni az egyedül elalváshoz, majd néztem magas leesésgátlót (ez is max 40 cm minusz a matrac). Aztán meglátom. Remélem sikerül visszaszoktatni, aztán közben az újba áthelyezve, h onnan sem mászunk ki, és nem gond, nem maradunk le semmiről, ha alszunk. Ráadásul ez nem játék.

Minden ötletet várok :(. Átnéztem Hajnit (az előttem járót), de nem írtál róla, Ti h szoktatok át. Vagy kijön, h még picik vagyunk ehhez. És ha kilátástalan vehetek még egy rácsos ágyat. Vagy lassan lövésem sincs. Ahol utána tudtam nézni, mindenhol régi alvásgondokból indulnak, meg egy csomó hülyeséget írnak. Mikor ez csak a játék miatt nehéz. Jáááj.

Dilipók ma csupa ajándékkal tért haza. Miután mindenkit lehengerelt a mosolyával, a táncával, a kukucsjátékával, no meg mindenkihez odaszaladva megmutatva az új nagy kedvenc, gyönyörű kerek kövét a posta nézőinek, kapott egy kis színesceruza szettet ajándékba. Majd ugyanezt folytatva a gyógyszertárban belépést nyert a pult mögötti területre, ahol labdázhatott a gyógyszerész nénikkel. Ők a lelkesedés hevében egy bababalzsammal és egy centrum strandlabdával értékelték a produkciót.

:) Én még ilyet nem láttam. :) Már csak az a kérdés, ha ezt a tendenciát folytatjuk, hova teszem a zsákmányt. :)

És igény szerint fekszünk le, kérem. Beállt az egyszer alszunk ebéd után, így estére jól lefárad. A héten pedig mindig ő jelezte, h menne aludni. Eszerint megjelenik a kistakarójával, megkérdezem, h lefeküdne e, majd megindul a kiságya felé és előtte vár, v fogja is a rácsait. :) Így általában fél kilenc és negyed tíz között fekszik azóta. :) Jaj, egyszer megzabálom...

Lehet ez nem lesz túl izgalmas,de számomra érdekes. Szóval instrukciók a kanállal evéshez : hagyja a babára h megtanulja, mosógép van, illetve a falat is le lehet mosni. Hát ez elég érdekes tanácsnak tűnt nekem, de ennyit találtam mindenhol. Azota igyekszem több pépes dolgok kreálni is kanállal eszünk.

Ami jó, minden pufigolyóról és egyéb nasiról leszoktunk. Fontos, h éhes legyen, mert különben játszik csak. És bár a kanál fogásánál tartunk (szájba ugyan betalál és jelentem azért a falat sem kente ki) ez szép kis feladatnak tűnik, mert h fogod úgy a kanalat, h felkerüljön rá étel illetve szájba jutás idejéig se forduljon ki.

És nem tudom, de akkor is néha segítek neki annyiban, h lazán fogom az ő kis kézfejét, h megtartsa a fogást. Remélem ezzel nem rontom el. Cél csak az, h ráérezzen a fogásra, utána hagyom, mert majd magától megy a többi. Remélem. V ki hogy csinálná?

De legalább a pohárból ivás már megy. Nem önti magára és ügyi, úgyhogy a napközbeni cumisüveg elmarad. Úgyis megint nem találom. Komolyan mondom, van h úgy eltűnteti, h egy délután is kevés, h megtaláljam. Csipogó kéne rá néha..

És a lelkem is megnyugodott a következetes nevelés kapcsán picit. Nem érzem, h túlságosan ráengedek mindent. Mert 1. a babának egy teljesen biztos, "légüres "szoba sem jó, hisz úgy nem fejlődik, és persze mindent ráhagyni sem szabad. Sztem eddig is ezen voltam. És mivel könnyű most még elterelni a figyelmét, így olyan dolgot adsz neki a nem kívánt helyett, ami azért új, de nem veszélyes. Csináltunk kincses zsákocskát az utazásokhoz, és segat nekem. Mégpedig azzal, h újra becsatolom és a csatnál SEGÍT (egy ideig ezt elhagytam, mert anélkül is szépen ült, akkor még), azóta lekopogom nem állt fel a kocsiban menet közben. ...

Hm,hm.. Olvasgatva épp most jutottam az önálló evéshez. És bár úgy gondoltam, tök jól állunk, szépen eszünk egyedül falatkákat, nincs gond, minden király...lehet meg vagyunk késve.

Ugyanis kanállal még nem tudunk egyedül enni. Mostanság hagyom neki, de örülünk, ha betalálunk a kanállal, nem h teljesen egyedül szépen együnk már kanállal is.

Spock bácsi szerint (és máshol is) egyéves és 15 hónapos kor között kellene ezt megtanulni..Még van két napunk :)

újabb mondokás és ölbeli játékok babaoldal

:) Hát a betegség úgyszólván hasznunkra vált, mert Apácska itthon volt 4 napot, és végre együtt töltöttünk több időt is. Sőt láz híjján ki is mozdultunk enyhén szipogva ugyan. :) Nagyon jó volt.

Viszont a Medve hangulata igencsak hullámzó volt. Eléggé akaratos mostanában, ez olykor "hisztivé" válik, s igencsak gondolatba ejti az embert. (Miért, meddig tart, mi lesz később, ejj, kitartás-türelem mantra). Két fő sarkpontja jelenleg evés, babakocsi. Az elsőről már írtam, kanál óne, és mikor mihez van kedv a többit ledobom. Ez egyszer ilyen, egyszer ugyanazt megeszem, sőt egész nap minden jó, másnap semmi. Ha pont a nem tetszik semmi, egy étteremnél jön ki, igen kényelmetlen és pironkodva, őrült koszt hagysz magad után (itt jegyezném meg, h remek az a hely, ahol van játszótér is babáknak, legalább a várakozást le tudod kötni).

A másik pont a babakocsi. Utazunk, sálálá, király sálálá, felállok sálálá (akkor is ha be volt kötve). Szülőre frászt hozok, sálá a dölöngéléssel. Nyolcszor visszaültet, mindig visszaállok. Jó, cipőt felvesz. Séta indul. Remek minden. Majd nem jó. Vegyél fel. Vegyél fel. Se kocsi, se séta, nyüszimüsz. Máskor rengeteget sétál, néha egy lépést sem hajlandó, de kocsi sem pálya. Tiszta kész, h kedvtől és akarattól függ minden.

No ezeket Apácska is megtapasztalva, pár nap után megjegyezte, h khöm, khöm, ..esetleg következetesebben kéne neveljük Macit, lehet mindent ráhagyunk és ez így nem jó, meg kéne tanulja a "nem"-et is. És vhol tudom h mire gondol, vhol értem, nem mindenben, mert nehéz eldönteni mik azok, amik korfüggőek. De azt értem, h pontosan érzem, h mivel egyszer van egy totál szófogadó, csintalan, de pozitívan játékos Mackóm, egyszer meg egy HP-m (szó szerint), ez olyan , mint mikor mondják, h a gyerek majd elkezdi feszegetni a határait (v nem tudom). Csak ilyenkor nehéz vele mit kezdeni. És nehéz, mert csak azt érzem, h ilyen napokon, egy idő után én fáradok le agyilag (és türelmileg) annyira, h végül könnyebb megkerülni a problémát. Ha hisztizik pl. picit felvenni, vmi új érdekeset mutatni neki, és úgy áthidalni a gondot. Különben az állandó "nem"-ben én jobban felőrlődöm. Csak értem, h ez nem mindig következetes. Nem tudom, h lehet jobban, v még több türelemmel. Mindig bízom abban, h így is idővel megtanulja (ld. alvás, meg egy csomó minden puszi-harapás,stb.). De persze az akaratossága így nem változik, és nem biztos, h határt szabok neki, csak odébb tereltem, ami hosszú távon nem jó (dackorszak, később..).

Nem is tudom, h lenne jobb, v mit kell most elérni, és mik azok, melyeket csak később várhatsz el igazán. És félreértés ne essék, nem egy halkéssel evő fiúra vágyom az étteremben, v aki mindig földreszállt angyal, sőt, szeretem ha csintalan és huncut, sztem életrevalóbb és csak felfedez most, csak miért HP néha....

:) Bevállaltunk egy ilyen próbát. Nem messze, melletünk van egy csarnok, innen szoktunk gyümit hozni, főképp szőlőt, mert imádja. És minden hordozót hátrahagyva megindultunk.

Nem mondom, h gyorsak voltunk, de végig bírta. Első élményként persze ismét mindent meg kell szemlélni. Szerencsére erre kevesebb a kiskő mint a játszó tereken. Ezt egyébként nem is értem, miért ilyen kiskövekkel szokták felszórni. Mindegy.

Ami pozitív élmény, h a fapofájú járókelők arcára is mosolyt csal egy integető baba. :) Ugyanis mindenkinek integettünk, végigcsápolva az utat. És már most látom, milyen szép feladat lesz megtanítani, h nem kell mindent megfogni (gyümölcs pláne), és nem , most nem csirkét veszünk... :)

Megindultunk :) megindultunk:) Yuhhuuujjjjéééé!

És, és elkezdtük nem csak kipakolni  a dolgokat, hanem megindult a lelkes visszapakolás :) ha nem is épp helyre, de vmibe bele :)

Ettünk fagyit pár hete, jaj de tetszik neki:) No meg mézet is kóstoltunk. Mostanság meg gyümiparty, kezdve cseresznyével, nektarinnal, körtével :) a meggy még nem jön be. Ami meglepett, h szereti viszont a kefírt, pedig ez is savanykás.

Továbbra is hatkor kelünk, hát ez van. Kiteljesedtünk, így kint a 12. fogunk, teljes a kisörlő kör. Remélem most lesz kis szünet a szemfogakig.:)

Meg elkezdtünk ismerkedni a bilivel. :) Egyelőre vicces. Látom mikor jön kaki, levezkőztet, ráültet. Furcsa nézés, hát ez , hm?, és vigyorog, majd lassacskán felkel. Kaki bele nem, de utána félrevonul (ilyen se volt még:)) és úgy . De ismerkedünk. Aztán meglátjuk, az is jó, ha ismerkedünk aztán majd lassacskán:) Ráérünk. :)

:) használjuk eddig a hintalovat (nagyon aranyos plüss ló ). Nagyon élvezi ha ráülteted, vigyorog ezerrel, csak hamar leszáll róla, és nekiáll ő használni. :)Ez pedig a tologatás, körbe-körbe a szobában. És folamatosan nevet neki, elismerést vár. Ugyanis ezt egyedül járva teszi :).Úgyhogy eme remek hintalóról elmondható, h többfunkciós is, mivel egyszerre járássegítőként is funkcionál :) De tényleg nagyon ügyes, eddig ment az egy kézzel vezetve járkálunk, és így elkezdte egyedül is a próbálkozást. Teljesen megfontolt, az eddigi vehemencia lanyhult, h a biztos pontokat nehezen ereszti el, nem megy fejjel a falnak.

És áll! Mostmár ki merem jelenteni, mert nem csak pár pillanat, hanem többször egy nap, egyre hosszabb ideig képes megállni. Egyedül. Lett is belőle egy nagy esésünk, de csinálja szépen tovább. :)Nem adjuk fel.

És hétvégén lesz Apácska szülinapja. Olyan remek ajándékot találtam ki neki, jajjaj. Még nem merem elmondani, nehogy véletlenül beleolvasson, de majd megírom. Most nagyon kíváncsi vagyok, h tetszeni fog e neki, nem ilyed e majd meg a feladattól, és szép élmény marad :)

Ez róla szól. Tegnap este jaqjongva fogadtuk apácskát :) jaj nagyon fáj már mindjárt, jaaajj....Ő pedig kacsintva a poénon előhúzta a háta mögül a sacher tortát, az egy szem gyertyával és a maci marcipánnal. :)

Talán a legtöbb gyarapodást és változást rejtő első éven túl a Maci, no meg a csapat. Megegyeztünk, h majd haraphat egyet a marcipánból és eltesszük emlékbe, illetve csináltam sóliszt gyurmát, abban egy éves pracli lenyomattal. (Láblenyomat van születéskor, a kórháztól kaptuk, így teljes.)

Szóval a hét Cimumaci ünnepségekkel lesz tele, és minden csodás. (Ebben a posztban legalábbis csak ennek van itt a helye.) És ha erre gondolok, és a kis formálódó családunkra boldogság és öröm tölt el, bár látom és eszembe jut az a sok nehézség is akár, de így alakulunk, így lesz teljes, így fog tudni működni..remélem. :)