Manolak:)

A bölcsitől kaptam, és van olyan kérdés, amit olyan nehezen tudok értelmezni, v csak úgy megfogalmazni. Mindenesetre párat megosztok. Kíváncsi lennék mit válaszolnátok (nem muszáj, meg lehet csak arra válasz, ami megfog).

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán az étkezések közben uralkodó légkört (7 a derűs,kellemes, legjobb)

- Ha válogatós, fordult e ezzel szakemberhez, v máshoz?

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire ért egyet: Gyermekünk érkezésével megváltozott az életünk.

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire ért egyet: Gyermekünk érkezéséhez alkalmazkodni tudtunk.

- Mi okozta a legnagyobb problémát a születés után?

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, a gyermek igénye (ill. köv kérdés szülők/testvér igénye) mennyire befolyásolta a család új napirendjének kialakítását?

- Kivel szokott játszani gyermeke?

- Mennyi időt tölt játékkal? (kedvem lenne megkérdezni, h miért, evés, alvás, játék, mi lehet még ?! takarít/fordít/dolgozik)

- Mennyi időt tölt TV/videó/DVD/internet nézéssel HÉTVÉGÉN? (szerencse h a baba tudja, h most hétvége van és hétköznap nincs mese, ezt meg lehetne csinálni?)

- Milyen gyakran néz anya képeskönyvet vele?

- Milyen gyakran néz APA képeskönyvet vele? naponta, heti 2-3szor, hetente, ritkábban, soha   (:) őszintén és képeskönyvet ne játékot vegyünk)

- Hol mivel töltik legszívesebben a hétvégét? ( gondolom nem lenne jó válasz, ha leírnám, ohh bár gyermekmentes is lenne köztük..)

- Jelölje 1-7ig terjedő skálán, mennyire elégedett a gyermek napirendjével? (kérdés mikor)

- Kíván e változtatni, a kialakult szokásokon, napirenden (igen; igen, de nem tudok; nem; nem, de tudom, mit kéne)

- Milyen problémái/gondjai vannak a gyermek nevelésével kapcsban. Kihez fordul szívesen tanácsért ha elakad?

! - Van e nézeteltérés Ön és párja között a gyermeknevelésben?

! - Hogyan kezelik a különböző nézeteiket, vagy ha nem azonnal gondolják ugyanazt, illetve mindkettejüknek fontos szempontokat sikerül beépíteni? Ha utóbbi igen, hogyan?

! - Mit tart kiemelkedően fontosnak gyermeke nevelésében? Miért?

Csórok, Holdanyutól, játékot. 7 dolog, amiről még nem írtam, v csak érintőlegesen (nem biztos, h lesz 7).

- (ez a legnehezebb, elkezdeni :)) újra álmodom. Volt egy idő, mikor eltűntek, s most ritkán újra vannak. Pl. megyek egy úton, fel és fel, tél van, nagyon nehéz, mire felérek nagy nehezen emberek néznek rám furcsán, elborzadva, és mondják, h arra nem megyünk. Mire visszanézek és egy jeges szakadékszerű, függőleges hegyoldal van mögöttem. És én ott kapaszkodtam fel az imént.

Viszont én nem tudom annyira mi mit jelent, a családban Mama az, aki úgy álmodik, h meg is valósul, és a főbb rosszakat így előre látja.

- mindennek én is nevet adok, a tárgyaknak is, ezáltal később még nehezebb megválni tőlük, és mindenki baszogat már, h miért nem dobom már ki az adott elrongyolt szart (zöld kanapé pl), de nekem akkor is a szívem közepe, és annyira nem értik ezt sokszor mások.

- egyre jobban úgy érzem belül, h amit kiskoromban tudtam, h az leszek (ápolónő a fronton, ismerem a ruhám, elvesztettem a családom,stb) az nem lesz, hanem VOLT (bár még lehet h lesz is, most mégis a voltnak érzem)

- gyakran azok lettek a legjobb barátaim, akiket éveken át utáltam

- emlékszem a csecsemő öcsémre, és egy csomó gondolatra akkori önmagamból, és most is az vagyok, bár sokszor megmosolygok régi érzéseket, h mennyire naiv is volt, mégis átérzem a tiszta gondolatot és szándékot mögötte

- félek, h olyan leszek, amilyen soha nem akartam lenni, egyre szürkébbnek érzem a mindennapokat. És nő egy kettősség. Kiköltözni álmaim patakparti kis házába, miközben nem biztos, h el tudnám dobni már a várost. Úgy érzem, hiányozna a pörgés (miközben már most sem pörgök úgy). Egyik felem elvágyódik, másik meg kérdőn néz, h mit kezdenek magukkal az emberek, és miből lehet megélni.

-régen utáltam a pénzt, nem is érdekel, most meg az egyik vágyam, h pénzt keressek és megvalósítsam önmagam

- nagyon vonzott a lelki fejlődés, h megvilágosodhat bárki csak el kell jutni a tiszta tudatig, h csak egy lökött világ rabjaiként élünk, h meg kéne próbálni meditálni, csak nem tudok soha eljutni odáig, h ne gondoljak semmire :) bár már odáig eljutottam, h túlgondolni is felesleges dolgokat,sőt. Az biztos, h mindenki a saját fejének rabja. (plusz minden vallás alapjaiban ugyanazt mondja - még az iszlám is)

- a múlt sötét fellegei néha még elkapnak, olykor vággyal, h adott dolog hiányzik, olykor emlékkel, h hú majdnem ráment és elveszíthettem volna, olykor ismét egy sugallatnyi jeges érzés a szívedben, h 'azonnal verd ki a fejedből ezt a gondolatkört'. A remény pedig az, h eljutunk majd oda, mikor már nem csak lekopogva és remélve mondjuk azt, h túlvagyunk rajta és többé nem lesz visszaesés, hanem tiszta szívből tudjuk és megéljük, félelem nélkül. (huszonx évig nem tudtam mi is az a félelem, és tényleg olyan mint egy jeges szorítás, most komolyan :))

- ezt a blogot nem hiszem, h valaha fogják a gyermekeim olvasni, nem is nekik írom, h 'majd ha visszaolvassák', hanem magamnak

Levezetésül feltelepítettük a BabaSmash babaprogramot a gépre végre. Már rengetegszer akartam korábban csak mindig elmaradt.

Jaj azt az arcot. :) Megérte :)

Volt kint egy játék, amit teljesen nem értettem, mi a szösz és hogy. Azóta keresem. És most végre megvan. Olyan volt, mint egy lebegő bot. Még most sem értem, de legalább a neve megvan. Levi-stick. Már csak találni kell itthon, ha van. Mert kell egy ilyen, jaj de kipróbálnám..:)

Nagyon durván fest szerintem, itt egy videó róla. Ti értitek, h lehet, h szinte lebeg....

Ez meg múlt hét óta bennem van. Furcsa kérdés. Egy csomószor eszembe jutott azóta, és töröm rajta a fejem: Vajon én mit tudok adni a világnak? Vajon fontos, h maradandót alkoss? Mi számít annak?

Valahol úgy érzem, nem biztos, h tudok maradandót alkotni (bezzeg kamaszként, szinte csak arra vágysz, "én tudok majd alakítani a világon, majd én megmentem..:)"). Ma már nem hiszek ebben annyira, inkább megváltozott az, h mi fontos. Talán azt tudom adni a világnak, ahogy élek. Mert igenis épp a környezetemnek tudok segíteni, azokra hatok, akikkel összehoz a sors. És ez is ad a világnak. Mert lehet bár azt érezni, h miután vki meghal, már csak azok emlékeznek rá, akik ismerték, és ha azok is meghaltak már senki, és mintha nem is lett volna. Mégis ez sztem nincs így. Mert hatunk egymásra, és ezáltal megváltozik mindkettőnk élete, máshogy alakul, mint nélküle lett volna, és ezzel hatunk a későbbi generációkra is. V nem? Ha így fogom fel, minden kis dolog, minden véletlennek értelme van, még az is akivel hirtelen összefutsz az utcán, v akitől kapsz egyegy gondolatot, akár ismeretlenül is. És minden ad a másiknak vmit. És bár ez nem tűnik világmegváltónak, sem hatalmas alkotásnak, ezt mindenképp adhatom a világnak. A többit meg meglátjuk.:)

Belinkeltem az előzőben a cikket. És játékba dobom, mi a siker.

Sztem ez szubjektív és folyamatos harc. Külön fogalmak keveregnek egy szóba húzvaa és mindig változik a megítélés. Az mindenképp igaz, h akkor vagy sikeres, ha őszintén fekszel le, h minden a helyén. De ez nagyon nehéz. Mindig, mindehol helytállni. Talán nem is lehet mindig. Az meg, h mások mit tartanak sikeresnek, vicces. Az emberek nem gondolnak bele, h nem minden a pénz. Nem jelent mindig boldogságot. Értem én, h könnyebb úgy, ha nem a napi betevőn kell gondolkodni, de másról mondassz le sokszor. Kérdés, mi tett boldogabbá közben.

Sokan azt hiszik, neki könnyebb, mert sikeres, megvan mindene, elérheti amit akar. de milyen áron. Rengeteg munka, harc, lemondás, belső küzdelem, mire van idő stb. Egy üzletember mondta, "a golf nem azért drága sport, mert sokba kerül, hanem az idő drága, amit golfozással töltesz." Rengeteg időt felemészt, ha csak a sikeres munkára mész rá. Megéri. Igen (ez igaz a cikkből), ez is szenvedélybetegség a mai korban. elkap a gépszíj és csinálnod kell, mert különben nem működik- éled meg. És mikor élvezed ki a gyümölcsét. Talán soha.

Az meg nehéz, h elindulsz egy úton, tele reménnyel, tervekkel és hol csúszik el? Egyszer csak érzed, h vmi nem jó. És v keresed, v sebaj mész tovább. De ha keresed is, és akár sejted is legbelül, hol rossz, szétszakít, nincs időm mindenre, nem biztos, h egyből tudsz kiutat. Jön a lökött magyarázat, de dolgozni muszáj, meg kell élni stb. Hát hol a kiút akkor. Ezt Csernus sem mondja meg. Nem is lehet.  Hogy hol a balansz, ami jó, no ezért kell mindig küzdeni. És küzdeni jó, mert fejleszt, amíg tudsz megállni egy percre és elgondolkodni, h mi az ami hiányzik. És TENNI érte.

A sikeres mr X. Igen. Szereti amit csinál. Kell neki ez a kihívás. Nem is lenne ugyanaz az ember, ha megfosztanád ettől. Megéli, h segít másoknak. Fejleszt másokat. És ez jó. rengeteg idő és energia, de kell neki. És mi kell még. A család. A gyermeki csoda. És jó itt is, ott is. De örökös harc az időel, önmagával, vajon elég e mindenre az idő. Többet akar itt is ott is. Lemondani pedig nem tud egyikről sem. Vajon van középút v sem. Majd eldől idővel. És talán csak akkor sikerül, ha minden résztvevő megengedi és megérti. Mert mondjuk kezdetben még könnyebb, de idővel a kislányomnak táncfellépése lesz, szeretné h lássad, és az nem este lesz. El tudsz e menni? Tudsz e majd mindig úgy balanszírozni, h megtehesd, h elmész. V megérti e mindig, ha egyszer egyszer nem tudsz ott lenni.

Azt hiszem mindegyik fél kell majd. tudom, h idegesített, h pl Mama miért nem tud ott lenni ezen v azon, mert dolgoznia kell, muszáj. Mostmár értem, milyen nehéz olyankor neki is a szíve, mert ott lenne ő, de nem mindig lehet. Kell, h én se haragudjak, és kell h ő is el tudjon néha szakadni. Kell a család is és a munka is, h boldog légy. És azt hiszem ez a siker, csak kérdés, mindig tudod e teljesíteni. És embere válogatja, vkinek elég csak a munkahelyi siker és a pénz, idővel. Bár biztos mindenkinek nehéz megélnie, h vhol kudarcot vallott, csak megpróbál nem gondolni rá idővel. (Eszembe jutott az egyik főnököm, egy 30 éves nő, büszke mert mindezt a semmiből elérte. Értettem és becsültem ezért. Mégis nem volt senkije - este fél tízig az iroda- és egy albiban lakott. Két és fél év utáni munka után is ugyanez. És vhol sajnáltam. Azt hiszem zavarta, de mivel Ő erős nem mutatta. És hiába tudja legbelül mi hiányzik, hogy érje el?)

:) vicces dejavu-s hangulatban maradtam, viszábbmenve gyerekkorig. Például, ha ti visszagondoltok kisgyermekként, mi volt a válasz arra, h mi leszel, ha nagy leszel?

Én tista dilis lehettem, mert bár másnak nem mondtam, mindig úgy gondoltam, h háború lesz és én ápolónő lezek a fronton. Sokáig ez megmaradt, ezért úgy gondoltam családom se lesz soha, mert hát ilyen élet mellett nem lehet, ugyebár:).

Meg olvastam egy cikket az IPM-ben, Ranschburgtól a fiatal illetve gyermekkori öngyilkosságokról. Érdekes cikk, pár dologgal egyetértek, pár meg hiányos. Bár valahogy soha nem akartam öngyilkos lenni. Még kamaszként sem. A gyerekkori meglepett, h akár hét éves kortól már lehet ilyen. No én hét évesen asszem máshol jártam gondolatban, de rossz, h ilyen élet is van. Ír arról, h a nagyon fiatalkorinál gond, h a gyermeki felfogás a halálról mennyire más, mint később. Pl.:h azt hiszik nem végleges:"Nagypapa csak alszik." Aztán, h sok gyerek fél a szülei halálától (a saját halála sosem merül fel). ez stimm, bennem s megvolt ez, v h mindenkit elveztek, v ha Mamával történik vmi, akkor vigyáznom kell az öcsémre. Talán ez utóbbiból kifolyólag túlzásba is estem az öcsibogyó istápolásában. De ez hosszú.

A másik érdekes gondolat, amit írt, h van olyan is, h felfogja a halált, de csak másoknál, pl.:"Apa azért nem fog soha meghalni."

Meg, h még kamaszként sem mindig tiszta ez a fogalomkör, és emiatt csak azt élik meg, h "innen el", de az nincs meg, h "hova" és h végleg. Pl.:egy 15 éves kislány bemegy, egyik zseb altató, másikban hánytató. Ő meg akar halni, de csak 18 éves koráig, mert addig nem akar itt lenni, de utána folytatná. Hát ez bár bénán hangzik, de aranyos gondolat. Talán többen , abban a korban úgy élik meg, h ez a pár év maradjon ki, és folytassuk, mikor már minden egyértelműbb, meg az osztálytársak sem cikiznek.

Az öngyilkosságra két lelki mozgatót ír le. az egyik, h a szeretet és a harag keveredik. Vki nagyon szeretett lény elvesztése nyomán. A szeretet benned van iránta, a harag pedig felé irányul, mert elhagyott, csak mivel már nincs ott, emiatt ezt is önmagad felé irányítod. Így elindul az önvád és a folyonos belső harc, mely az önpusztítás felé vezet. A másik egy késői Freud gondolat, miszerint az ember a születés előtti állapotba szeretne visszatérni. Illetve megvan benne az életösztön. Ha pedig a vágy erősebb, az ösztön erejével elindul abba az irányba és a megoldás végül az önpusztítás, amivel eléri vágyát, hitben. Az első talán racionálisabbnak tűnik. Bár szerintem rengeteg komponens kell egy ilyen helyzethez.

Játék részbe, ki mit gondol? No meg, h lehet a halált megfogalmazni? (Azt nem értettem, h "az elalszik" miért nem tetszik Ranschburgnak. Mégis akkor mit mondasz? Jön a csontváz, v a kaszás? V egy személyként írod le, mint a magyar népmesékben, jön A Halál, néni kér egy napot, majd holnap felirat, és mindennap ez,hisz odaírták, azóta is él, ha meg nem.. :)

Tegnap kapott ötlet alapján a játék folytatódik (nem adom fel:)).

Szóval, h fogalmazod meg a karácsonyt, illetve ezt most együttvéve a szokással is? A második részén belül arra gondolok, h a Jézuska hozza v sem?

Opció én: (alap) a szeretet ünnepe, meghittség és béke a szívekben. Öröm, h adhatsz (akár egy nagy ölelést) és együtt lehetsz azokkal, akik a legfontosabbak. És elfelejtve minden más gondot, csak egymásra figyelsz, és az együtt töltött percekre. (ez máskor is meg kell legyen, mégis jó, h szinte van egy ünnep csak és kizárólag erre is szánva, h észrevedd mi is az igazán fontos).

Maga az ünnep Jézus születéséhez kötődik. Azért kap mindenki ajándékot, mert átvitt értelemben az Ő születése is ajándék. (legalábbis a keresztény hitben) ...

Ejj, de nehéz ez. Még ha abszurdnak is tűnik az összefüggés, azt hiszem én szeretném, h meglepetés legyen számára. Olyan kiábrándító lenne egyből lelőni a poént. Sztem kell ennyi "varázslat" az életben, és a mesék is. Kell a fantáziavilág, különben nincs kreativitás. Kell a hit, h történhetnek olyan dolgok, melyekre nincs magyarázat.

Szóval azt nem tudom még, h magyarázom el pontosan, h mi az h a Jézuska hozza (ráadásul 'ka'), azt hiszem max az angyaloknál is pont jó leszek, meg h a születés mindig ajándék :). De szeretném minél tovább meglepni és elvarázsolni. Majd megmagyarázom később, miért volt ez így sztem jó. A vallási dolgokról meg majd mesélek neki úgyis, de szeretnék mindegyikről (majd idővel), h lássa, h a legtöbbnél a lényeg ugyanaz, nincs jobb v rosszabb, csak max a megközelítés más.

Ez a téma most részemről elég hiányos, úgyhogy hajrá :)

Mi a férfi és mi a nő?

No ezen gondolkodtam délelőtt, ezt h lehet megragadni, és jaj de nem könnyű. Nem a biológiai megfogalmazás érdekel. Eddig erre jutottam:

A férfi és nő egymás kiegészítői, nem léteznek egymás nélkül (a férfi csak a nő mellett férfi és fordítva). Más megközelítésből látják a világot, mindkettő egy egy fél, ezáltal alakulhat ki az egész. A férfi képviseli az aktív részt, a gondolatok szempontjából vizsgálja a világot, új dolgokat alkot, az erő jellemzi. Az ő útja az intellektus útja, a realitásból indul ki, és általában ehhez is ragaszkodik. Az ész irányítja. (olyan mint a tudatos agy)

A nő ezzel szemben a passzív fél, a befogadó és őrző. Az érzelmei, ösztönei vezetik, a megérzéseiben bízik. Az intuíció jellemzi. Az érzései irányítják és a szív útját járja. Ezért nem ragaszkodik csupán a realitásokhoz, elfogadó. (olyan mint a tudatalatti )

Mindkettejük gondolatmenete teljesen más, mivel más a kiinduló pont. Épp ezért egészítik ki egymást. De teljesen megérteni, sohasem tudják a másikat. Ebből a homlokegyenest más energiából lesz az az erős vonzalom, és kíváncsiság, mely a férfit és nőt összeköti. Valahol úgy hiszem, ezek a személyiségjegyek mindenkiben ott vannak, meg lesz a férfias és nőies oldala. És ezt fontos elfogadni, h használni tudd a két pólust az életedben. (Egy férfi is el kell fogadja az érzelmeit, nem gyengébb hanem erősebb lesz tőle. És nem lesz mindenre magyarázat, csak érzed, h az jó v rossz. Egy nő pedig nem akarhat hasonlítani a férfira (ld:emancipált vagyok), mert nem ez az egyenlőség útja (egyenlő akkor is ha más), és el kell fogadja a saját értékeit és erőit. Mert enélkül sem világ a világ. Önmagát lecserélni úgysem tudja, így csak egy hasonmása lehet a férfinak, ha viszont elfogadja önmagát akkor egy önálló, egyedi erő.)

Vagy nem tudom, ezek jutnak erről eszembe, de nem érzem, h meg tudom fogalmazni. Ejj, nehéz.:)

Új kategóriát nyitok, játék címmel. Szeretnék egy kis interaktív dolgot. Érdekel a véleményetek, gondolatotok az adott dolgokról. A lényege, h adott dolgokat, fogalmakat , h lehet elmagyarázni, h lehet érzékeltetni. Főképp, h tudnád átadni a feldobott szó lényegét, pl egy kisgyermeknek, akinek minden új. (még nem tartunk itt, de személyesen is jól jöhet, illetve érdekel, ki mit gondol, meg így új szempontból kell megragadni a lényeget ).

Szóval, feldobok egy egy fogalmat, lehet leírom én is h ragadnám meg a lényegét, és akinek van kedve bekapcsolódni, a saját gondolatot is várom. Sőt ha van ötlet, ti is dobhattok be ötletet, a következőre. Alcím napi gondolatok, h ragadnád meg. :)

Mi legyen az első, hm.. legyen ez a bemelegítés.

..Mi a szeretet?

A szeretet egy érzés, mely melegséggel tölti el az emberek szívét. Kapocs, mely összeköt. Lényege a másik ember elfogadása, olyannak amilyen. Olykor nehéz, mert aggódással jár a szeretett fél iránt. De mindenképp egy csoda, mely a mindennapokba örömet, értelmet visz. Egy színfolt. Ugyanakkor feladat is, mert ahhoz h érezd, önmagadnak nyitottá kell válni, és ápolni kell, h mindig őszinte maradjon. Bátorság is egyben, mert sebezhetővé tesz. De mindenképpen kincs, mely nélkül nem ember az ember..