Manolak:)

Szóval mit is csináltam két és fél hónapig..

:)

Elindítottam egy vállalkozást. Neve Your Design.

Alap ötlete egy olyan webes tér, ahol tervezők és amatőrök fognak tudni alkotni. Lényege, h bárki (akár profi, akár amatőr) megtervezheti a saját ruháját, saját kiegészítőit, ingyen megoszthatja, mások szavazhatnak, a legjobbakat pedig megvalósítjuk úgy, h rá kerül a címkére a your design by Luca pl (ha amatőr, a tervezői oldalakon ez nem kötelező), és a webshopon keresztül mások is megvehetik, amiből a tervező is abszolút részesedik. Főképp nőinek terveztem, de egyelőre a gyermekruha indul.

Még ezzel kevésbé állok jól. De indulnak lassan a lábai.

Alapja egyelőre a Meseruha lesz. Ami hazahozta a SAM termékeit és játék formájában elkezdi a your design-t, gyermekruha és kiegészítők szintjén.

A játék a Facebookon fog fojni. De lesz mellé blog, és majdnem kész a webshop is (remélem egy két hét és indul).

Miért gyermekruha irányában indul?

Mert miközben kerestem, h futtassam fel a Meseruhát, szembejött a MiniCity. Megkérdeztem őket, hogy is működnek, mikor kiderült, h épp még jelenleg tárgyalnak a Zarával, H&M-mel, de mit is tudok én adni? Lányos zavaromban elmeséltem a your design ötletét, és lecsaptak. Nekik ez kell! Csak csináljuk. Aktív program, gyerekeknek. Havonta más ruhát kell tervezni, más és más témában. Először ajándék, később megvalósul.

Így pedig el tud indulni a your design ötlete, amiből idővel megteremtődik a női/tervezői oldal is. Illetve a harmadik lába a Te meséd. Hasonló séma szerint, mindenki megoszthatja, szavaz, kiadjuk. Ill erre lesz Magyarország gyermekszemmel, ill szolgáltatást is lehet rá építeni, sablon illusztrációk mentén küldesz képet, egy jellegzetes napi esemény v szokást leírva, és saját mesét kapsz vissza, illusztrálva, a ti történetetekkel, és még hasonlítani is fognak a szereplők (kép alapján illusztrált).

Mi a lényeg. A Minicity elindult a hétvégén. Még nem kiforrott minden eleme, de bármilyen segítséget szívesen fogadok. Akár kis horgolt kötött ruhácskák, figurák jöhetnek, melyekkel  a gyerekek játszhatnak, öltöztethetnek, ami segíti a tervezést. Illetve akár ugyanennek a megvalósításában is. Pl: nyárra ha horgolt kisruha /szoknya/ sapi/kendő lesz a tervezendő, akkor annak megalkotásában.

Vagy akár egy szombat délután és együtt lehetne kreatívkodni  a gyerekekkel, megmutatni, h kell horgolni, babaruhát csinálni, mennyire lehetsz szabad a tervezésben, bármi..

De ötletek is segítenek, pl kisfiúkat hogy tudsz jobban bevonni? :)

Vagy úgy szeretném, h a blog a szülői szempontokat nézze, milyen értékeket tartasz fontosnak, amelyeket szívesen visszalátnál a kicsi ruháin, akár ne TV-z, élj aktívan, egészséges életmód/megelőzés, zöld generáció....

No még egy két hét hajrá, és remélem, ha minden kész és indulás, akkor már könnyebb lesz. És aztán lépésenként lesz idő a többi lábra.

De komolyan kérdem, h ha bárkinek van kedve, ötlete segíteni, akár termékei vannak, akár játszana egyet, vagy csak hozzászólna egy egy témához (lehet az maga a téma ötlete is, amiről szívesen hallanátok), akkor hajrá.:)

Mindent szívesen várok :)

Hmhmhm... szóval, egyre több kérdés merül fel bennem.

Az ötletelgetés, meg szerezzünk időt (bölcsi Medvének) mind egy tőről fakad. Mégpedig, h megcsapott a változás szele. Még csak lanyha szellő, de egy pillanat és változhat (úgy érzem), és egyre erősebb (most már szinte konkrét). Több láb kell. Ez tény. De mit csináltok, ha apácska munkája nincs. Na és ez az, ami tök furán érint. :)

Mert az elején zavart, h úgymond nem csinálok 'semmit', csak itthon baba, majd teljesen lefoglalt, és bár nem mondanám, h erre építettél két gyereket, de az biztos, h nyugalmat adott.

És számomra vicces, h most értessz meg megint egy rakat dolgot magadból. A jelszóhoz ragaszkodni szeretnék, úgyhogy a kezdeti kis félszt le kell vetkőznöm (a kis félsz új dolog, de még inkább érzem a két gyermek súlyát). És hajrá. V saját, v fix, KELL vmi, amire építhetsz. (Az is új magamnak magamból,h  egyre jobban érzem, h vmi biztos, fixebbnek tűnő nagyobb nyugalmat ad, és bátrabban ötletelek amellett, mint ha teljesen bizonytalan minden.) Plusz :) belefeledkezve a pillanatnyi terelgetésbe (gyermekek), tök fura újra visszaállni normális üzemmódba, arra gondolok, h elsőre még eszembe villan: tyű állásinterjú, hova tudnék elhelyezkedni,  mennyire ragaszkodsz a szakmádhoz, v mindegy bármit megcsinálnál,aztán majd,

tyű a mindenit, MERRE LESZ AZ ÉN UTAM.

Nem is tudom, sok mindent szeretnék leírni, de még nagyon kavarog. Majd.

Jhaj, haj, jhajj :) kezdek végérvényesen, visszafordíthatatlanul és NAGYON beleszerelmesedni Csöpibe. Egyrészt egy GI.Jane, amit elvisel. Másrészt gyönyörű (bár kissé pufók az arca és sosem tudtam még elcsípni fotóval is, h milyen szép de számomra az). :):)ésésés mostmár minden nap 2-3szor magyarázgatok neki evés után, majd rákezdi : egyik oldalon felfut a száj, vissza, majd egy teljes fogatlan nevetés ,nyitott szájjal mosolygó szájzugggal, csillogó óriási szemekkel és drága hanggal kísérve. :) Megzabálom (még ha ez nem is igazi nevetés még, v nem tudom honnan számít igazinak, nekem igazi) és jhaj hajjjhaj :)

"Végy egy nagy levegőt és számolj el háromig" - szól a tanács szülőknek, h ne a hirtelen hangulataik vezéreljék a gyermek rosszcsontkodására reagálva.

Hát ezt tegnap este csippentettem fel. Miután túl voltunk egy számomra elég kiborító napon. Most először érzetem (és mondtam is :( ),h "rossz" a Medve. H direkt csinálja, hiába kérem rá, h ne. Felemelhetem a hangom ( nagyon ritkán teszem, így úgy gondoltam érzékeli a határt ), akkor is folytatta. És egy egész délutáni ilyen után, annyira szörnyen éreztem magam. Egy bukott 'szülőnek'(v épp h szülőnek nem) , aki leginkább összekucorodna és sírna. Utána meg bűntudat mardos.

Vhol nehéz eldönteni, mi az amit ért, de nem ismeri a következményeit, így továbbra is felfedezni akarja. Illetve fura, mert mindenben segít, csinálja ha megkérem. Mégis, van amit ő akar, és akkor is megcsinálja, ha kérem, h ne.

Én akarok irányítani, tudom, h nekem kell határt szabni. És hiába hisztizik, el tudom neki magyarázni, és úgyis abbahagyja. Akkor is kell a 'nem', még ha neki nem tetszik (engem meg estére lefáraszt az állandónak tűnő virgolódás).

Szóval ma igyekeztem mindig venni pár nagy levegőt. Akár hiszti közben, akár a magyarázatok előtt. Egész működőképes. Csak kérdés meddig bírom. S milyen lesz a dackorszak basszus.

Mindegy. Ma ment. És nevetve zártuk a napot. Olyan durva, h ilyen akaratos. És olyan fárasztó folyton virgolódni, de kell az erő. Úgy érzem. Különben nem hiszem, h jóra vezetne. Ezek már nem mindig azok, amiket 'á majd kinő'. Épp úgy meg kell szinte tanítani neki, h bánjon az indulataival, érzelmeivel. És nem baj, ha vmi nem tetszik neki. Legalábbis ezen utóbbiakból próbálok erőt meríteni. (közben basszus - a kelleténél több info köv- megint dől belőlem a vér este hattól, nem tudom mi van, kimondottan nem fáj a hasam, ismét öklömnyi alvadt vérrel indult, az elsőnél ilyen nem volt, ezért csodálva pillogok)

No, már itthon. :) ez csak egy gyorsjelentés lesz, majd megírom részletesen :) ésés 27-én (igen még épp szombaton) 23:54 perckor a hasamra tették, apácska vágott köldökzsinórt (mégis bent maradt velem) :) egyelőre egy alakuló békakirálylány, de egyre szebbnek látom :)

amit imádok tőle az ez a kéztartás:

Föld hívja Merkúrt,föld hívja Merkúrt, a has leszállt!!! :) Könnyed légiesség köszöntött be, légpárnákon járok öt centivel a Föld felett, nyugodt és békés minden. Minden panaszom eltűnt, pörgős vagyok és boldog. :) Ez a célegyenes. Teljesen elfelejted, h terhes vagy, szülni fogsz. És ezt a nyugalmat fogja majd váratlanul szétszakítani, kettétépni a fájdalom, derült égből villámként, h visszahozzon a Földre...

Viszont nem tudom mi okozza, szörnyűek lettek Maci éjszakái. Nem tudom, h a) esetleg a foga gyötri, b) rémálmok, c) a változások, vendégség zavarta meg, d) most jön ki a kiságy váltás. Szóval a szépen elalvó, napi egyszer két-három órát alvó, este nyugodtan lefekvő gyermek teljesen szétesett. (Pedig ez egy hétig ment az új ágyacskában is.)

Most tök korán fent van, nem alszik vissza, így elég nyüszimüsz a délelőtt. Kétszer alszik napközben, azt is nehezen, mert folyton kijön, sírdogál. Ilyen sem volt még, h ott kell ülnöm, míg elalszik nappal. Éjjel pedig, hajjaj. Rengetegszer felsír. Egyszer kétszer félórás rikoltásra, keserves sírásra ébredsz. Fél óra után kimászik. Először alig ismer meg, hanem tovább sír szorítva a kutyáját. ÉS most már két éjszaka is ilyen volt.

Nem tudom, volt e ilyen már másnál. Ez az éjszakai riadás annyira ilyesztő. És alig tudod megnyugtatni. Nem tudom, mi lehet. Ha a váltás (itt alszom-ott alszom) okozza, akkor jó nehéz lesz szülés után hazajőve. Ha a kiságy, hát akkor meg még ki kéne találjam, h oldjuk meg (pedig már azt hittem, milyen mákosan átszoktunk...:().

Kicsi lányunk, mini lányunk, picurka....jól van :) egyelőre minden rendben :) 20 hetes múlt pár napja  :)

Tudtátok ?: a fogantatás idejében,illetve az azt követő pár hétben, ha az anya sok fehérjét eszik, nagyobb valószínűséggel fia fog születni....

Hát ez nem az én napom volt. Egész nap a régi gépemet pakolgattam, tök jól működött, végre elvinné vki holnap, erre este hétkor fogta magát és elfüstölt az alaplap. Pfúúú. Köszi. Adtam a szarnak egy pofont ezzel a nappal, érzés.

De h ne erre gondoljak. Maci étkezési szokásai újabb fejlődési stádiumot értek el. Volt a mindent királyul megeszem. Majd a picit kiköpöm, illetve ledobom. ennek megoldása lett, h együtt eszünk, ez nekem különösen jó, mert végre reggelizem is. Most az új stádium: Ami nem ízlik ledobom, ami ízlik, abból elraktározok módszer. Teszi ezt úgy, h egy falat megy a szájába, egy gyorsan a popó mögé, v a láb közé. Ha ránézel és rászólsz, gyorsan mindent visszatesz maga elé, majd kezdi előről. Így csodásan fest az etetőszék. Ha evés után kiemeled a misztert potyog a sajt a fenekéről, és néha folt marad, ami igencsak vicces ezen a fertájon. :) Erre jelenleg nincs ötletem.

Megmaradt, amit Cuki írt, h tőled tanul, te adsz neki példát. Na de ez honnan szedte Cimu, arra nincs ötlet. Senkitől sem látta. Vhol lehet ösztönös cselekedet. Olyan dolog, ami v ősi emberi, v ösztönös, v ezt hozta magával az előzőekből. Vagy nem tudom? Azért úgy hiszem, nem csak mi határozzuk meg, milyen lesz majdani gyermekünk, ha  felnő. A legtöbb dolog azért biztos rajtunk múlik, de biztos rengeteg dolog van, ami Őt magát jellemzi, egyedi.

No mindegy, itt nevet az ölembe, megyek is a dolgomra, nevetni vele :)

Még vmi :) dilipók ugye már mester a távirányítóknak. Pláne mióta vb van. Általában elkapcsolja (őt sem érdekli, nem vagy egyedül Kinga :)). Jobb műsort keres. Gondolom. Miután este tízkor felugrik egy memo a képernyőn, jelezvén h kezdődik a betervezett műsora. Szíves figyelmét felhívjuk, h az adás felnőtt tartalmú, adó HustlerXXX (jelentem, nincs ilyen adónk, csak lehetőség, h előfizess rá). Mindenesetre  Apácska rámnéz, majd csaknem akart meggyanusítani, így együtt kiáltottunk fel, Cimu MÁR kezded! (gyerkőc ekkor már alszik, de vicces, épp mit nézne, ha tehetné :))

Megindultunk :) megindultunk:) Yuhhuuujjjjéééé!

És, és elkezdtük nem csak kipakolni  a dolgokat, hanem megindult a lelkes visszapakolás :) ha nem is épp helyre, de vmibe bele :)

Voltunk dokinál. Ismét örömöm lelhetem az egészségügy csodáiban. Így a félig magánrendelésen kapott pontos időpontra megérkezvén várhatsz több mint egy órát, mire behívnak. Csak h érezd, milyen jó is mindez. :) Hogy elüsd az időt körbeszemlélheted az aranyos, illetve a kissé groteszk festményeket a falon. Aztán kiszúrod azt, ami eddig még nem volt itt. Szinte hiányzott az összhangból :). Gratulálok az alkotónak, bár érdekelne orvosa véleménye. És kíváncsi lennék, h ezt direkt ide vették e, v csak vki ajándékba hozta, és muszájból tették e ki. A búra mögött egy szobor látható. Íme:

Annyit hozzátennék, h felülről az anyamajom üvölt, és félig kint a kismajom is

Na de, h kerül ez ide? Miért pont majom? És különben is szörnyűséges a hangulata. Mindenképp szülni lesz kedved tőle, jááájjjj.

Visszatérve a dokihoz. Kissé mindketten meglepődhettünk. Ugyanis a babus nagyobbnak tűnik, mint számoltam. Szerinte saccra (méretei szerint) olyan 14-15 hetes. Így gáz és jajj. (Kezdődik a 2. fő egészségügyi jellemző, keltsünk pánikot!) Lemaradt a nyaki redő szűrésről és kérdés mikor kell ÁFP. Úgyhogy (3.Anyukát lebasszuk, h ejnye) azonnal próbáljon meg még xxx helyen időpontot kérni (4.), h a spéci genetikai szűrési helyen megvizsgálják, h akkor pontosan mekkora a babus, és nincs e gond semmivel. Azért annyit hozzátesz, h ránézésre minden rendben, mindene ép, ami kell stimm, és erős szívhang. :) Csak gyorsangyorsan, mert le vagyunk maradva...:) És ide menjen majd ekkor, no meg a laborok, emlékszik hol?, akkor reggel hétkor (imádtam). :)

Most jobb azért, mert ismerve nevetek már rajta, először csak ijedelem volt, h mindig lebasznak, mindig sietni kell vhova, és parázhatsz, h minden jó e, de persze egy kismama pihenjen és nyugi (a rendszer is ebben segíti, mondjuk a reggel 7, és addigra ott legyél ám). De most jobb. És eddig minden rendbennek látszik. Csak még a ritmus nincs meg. :)

:) tényleg olyan jól érzem magam, és a helyemen vagyok. Hiába teszik fel régi ismerősök a hülye kérdést : "..és akkor te most otthon vagy?"  v  "..akkor te most mit is csinálsz? anya vagy?" . Mindig eszembe jut Sapimanó bejegyzése, h nem én fontos kutatómunkát végzek :) . Most épp nem zavarnak ezek a kérdések (bár ezek is mehetnek a dilis kérdések gyűjteményébe). Prücsökkel mindig van mostanság vmi új, amit tanul, fejlődik. Meg épp le tudom magam foglalni. Bár tudom, h rám nem az itthon ülés jellemző.

Ugyanakkor vki felhívott, h lehet tudna munkát. És félig szakmába is vág. Sőt lehet a főnőkkel meg lehetne beszélni, h otthonról és részmunkaidőben bejárva tudnék dolgozni. Ez meg most váratlanul ért. És nem is tudom belevágjak e. H nem e korai? Meg h hogy is tudnám megoldani. Meg érdekel e ez most ennyire.

Azt mondtam, ha lesz lehetőség megpróbálom. Most lehet itt van én meg nem ismerek magamra. Nem akarok bénának tűnni, meg olyannak aki itt sír h dolgozni akar, no meg a kihívás hiányzik, most lehet megkapná erre megzavarodik. No nesze neked. Addig jutottam, h kavarog a fejem. Asszem elküldöm azért az életrajzot, meg megnézem, és úgyis kiderül, h meg lehet e oldani, v h így is felvennének e. Aztán a többit majd akkor ráérek kitalálni.

Szóval picit úgy érzem, mire épp jó, vajon fel akarom e kavarni. Ugyanakkor kicsi bizsergés, és izgalom, h vajon meg tudnám e állni a helyem, és lehet jó ugródeszka. Meg... tényleg rengeteg minden jár most a fejembe... abbahagyom....majd

Május 25-e , hétfő. Mához két hét és államvizsgázom. Utána pár nap és szülnöm kéne. Abszolút nem várom, félek a szüléstől. Bár magas a fájdalomküszöböm mégis idővel rosszul tűröm (ld:fogászat) :). No meg egyéb apróságok, h nem akarok beöntést (azóta a barátnőm is szült, neki volt és megkönnyebbülést jelentett, nem is fájt neki, most már ezt is tudjuk, no de akkor..). Szóval be voltam sz..va ettől a gondolattól. Meg hát különben is, h minden jó legyen belevágtunk egy kis felújításba. Ez sincs még befejezve (azóta már siker:)).

Szóval picit azért izgulva próbáltam nem gondolni erre, és mással lekötni magam, pl. készülni, pakolni, takarítani, kéne esetleg terhestornát keresni, hátha jól jön, stb. Picit összevesztünk vasárnap, és hát be kell valljam szivárogni kezdett a magzatvíz.  No de biztos csak ideges vagyok és amiatt történt, meg hát nekem még van időm, és nem is fáj a hasam, meg a védőnő is azt mondta lesznek előtte cca két héttel korábban jósló fájások is, lehet ez is csak ehhez kapcsolódik, nincsen semmi baj. Így hát hétfőn is átmentem pakolni leendő lakunkba , jó, párszor meg kellett állni, mert már belesajdult a hasam, hamarabb haza is indultam, nagy nehezen elvonszoltam magam (legalábbis ilyen érzés volt), de még mindig tuti nem fogok ma szülni. Négyfelé hazaértem, itthon is pakolgatni kezdtem, mert a hétvégére terveztük a költözést, még egy  telefon ötkor Mamával (neki nem is mondtam h fáj a hasam, pedig addigra már rendszeres maradt a fájdalom, de biztos, h ez nem az..) Háromnegyed hattól már nem bírtam mozogni, nagyon fájt, forogtam az ágyon, h lesz jobb, de nem lett. Sikeresen az utolsó hívással lemerült a kártyám, a net sem jó, basszus. Szugerálni kezdtem Oszit, h jöjjön haza, csak jöjjön már haza, jaj istenem érj haza. Szörnyű lett, én ezt nem bírom tovább, már alig bírtam járni, szinte négypercente v gyakrabban bődületes görcsök jöttek. Átvonszoltam magam a szomszédig, és megpróbáltam kifejezni neki, h hívjon nekem egy mentőt, mert ... Második, lift nincs, de csecse a csigalépcső :). A mentős útközben megkért, h lehetőleg ne nyomjak, mert már toló fájás, teljesen nyitva, és nem kéne itt szülni a kocsiba, node azért mégis, jobb lenne ha kibírnám még. Nem emlékszem, h mentünk, időérzék kiesett, de rendes volt és hívta Oszit is. Hét után picivel értünk be, egyből a siralomházba (a sülőszobát hívom így azóta). Kilencre megszületett. :) Úgy érzem elszúrtam, ezt el is mondták, 1. korábban már mennem kellett volna 2. nem éreztem magam elég erősnek (ez lehet h hülyén hangzik, de így érzem). Fájásgyenge lettem a gátmetszést követően, és vákuummal született végül. Nem volt még neve (csak egy listán volt pár befutó lehetőség, egyébként nagyon nehéz fiúnevet találni,mert v túl gyakori ami tetszik, v épp most kapta az egyik ismerős kisfia, v oltári mint pl.: Bottyán Boáz, v Bazzl és ehhez hasonlók, azon kívül, h szennyesre nevettük magunk a névutókönyvet bújva nem jutottunk közelebb a megoldáshoz), de egymásra néztünk és egyből ez jött. Szabolcs :)

Oszi nagyon sokat segített, rengeteget jelentett h ott volt velem. Hánytam egyet, csupa vér voltam, de a beöntést megúsztam :). Ő pedig fogta a kezem végig. Egy örökkévalóságnak tűnt, mégis csupán két óra telt el. Valahol ez szerencsés is, nekem legalábbis.

Sajnos a vákuum miatt elvitték, nem kaptam vissza a hasamra (pedig mindenki szerint ez csodás érzés). Csak másnap reggel láthattam viszont, de azóta együtt. :)

Cca egy éve megtudtam, h terhes vagyok. Nagy dilemma, talán az egyik legnagyobb mindenki életében. Rengeteg elcsépeltnek tűnő mondást lehetne hozzáfűzni, én csak elsősorban félelmet éreztem. Kavarogtak az érzelmeim, egyszer akartam, csodás dolognak tartottam, látni egy kisember fejlődését, akinek szeretetet adhatsz, és viszont. Aki kb. húsz évig a társad, önálló gondolattal, más perspektívával. Aki mosolyog rád, és örül neked, ha boldog. 

Másrészről fiatalnak éreztem magam hozzá (pedig ha jobban belegondolok, nem is vagyok már az), a felelősséghez , stb. Féltem feladni eddigi életem, h majd hiányozni fog, nem lesz ugyanaz.

No meg persze nem pont most kéne. Most diplomázom, dolgozni szeretnék, és nem otthon ülni. Alapból is a pörgést, tevékenykedést, kihívásokat szeretem, és mit fogok én otthon kezdeni, stb.

Végeredményben nem tudtam volna abortuszra rávenni magam, ez volt a döntő. Utána már csak megmagyaráztam magamnak, h mindig tudja a sors mikor mit hoz, és ha ez kell épp most, csak nem is tudom? Sztem sohasem tűnik tán pont jó időpontnak (hacsak nem tervezitek és akarjátok piszkosul, az elsőt nem is lehet , csak önmagunk áltatása). Szerencsére abban nem hiszek, hogy a kapcsolattól kell függjön. Persze előnyösebb abban :), de nem lehet feltétele, nem gondolhatjuk, hogy ez fogja összetartani. Ez egy külön dolog, és az megint egy másik. Ezt azt hiszem mindig szem előtt akarom tartani. Azt azért megjegyezném, hogy sokat tud később bonyolítani a helyzeten, de csak ez akkor sem tarthatja össze.

Aztán eljött a várva várt nap. Sztem kevesen várják igazán. Jó terhesnek lenni, csodás érzéssel tölt e, nyugodt és új gondolatokat hoz, melyeket csak érlelsz, és nem is annyira a szülés adja meg az értelmüket, mint inkább az azt követő első hónapok. 

Én a kiírtnál cca két héttel korábban szültem. Derült égből villám csapás. :)