Manolak:)

..szerelem. Nem tudok mit tenni. Egyszerűen beleszerettem ebbe a márkába no. Most, h végignéztem, összeírtam mindent (Létező tanácsát követve nem is a babaruhára fókuszálva, hanem a nagyobb korosztályra) hát...annyi kedvencet tudnék mutatni, még így is, képekről :)

Tényleg meg akarom csinálni! Kezd összeállni, egy hónap alatt elő kell készíteni, és ugrás az ominózus héten, aztán hajrá egy karácsony. De kell majd itt ott segítség :)

Most mondjátok azt, h nem áááá...:)

:) Csak eszembe jutott egy múlt heti kép, és érzés.

Villamos, este 7, NÉGY gyerekes szülőpár a csibék körében üldögél, minden csibe tevékenykedik vmit, vagy mesél vmiről.

A két szülő fáradt tekintettel beszélget a buksik felett. "Mi volt a munkahellyel? Semmi jó? És Te megbeszélted a dolgaid X-szel bent? (még komorabb tekintett) Sajnos nem jutottunk megoldásra." Majd odafordult az egyik csibéhez, arcáról eltűntek a felhők és lágy mosollyal megcsiklandozta a kislányt, aki egyből csillogó nevetéssel nézett vissza rá.

Hát vhogy azóta azt érzem, h micsoda nagyság kell hozzá, h bármennyi gond és nehézség mellett igenis van energiája, h arcáról minden egyéb gondolatot törölve, játékosan forduljon a gyermekhez. És mintha nem lenne semmi és senki más, csak rá figyelve, megnevettesse, bármilyen körülmény közt. Hogy ennyire külön tudja választani szinte a gondolatait, hogy jut még erre is ereje és képes figyelni a másikra ennyire.

Este, fáradtan, gondokkal, négy csöpp mellett is.

No hát, nem lesz rossz, és tudom h segíteni fogja a beszédét, meg nekem is fontos. Vki mondta: "hidd el, ez úgyis eljön egyszer, kell h társaságban is megtalálja a helyét, nem lehetsz mindig mellette, és ettől csak életrevalóbb lesz. No meg neked is jobb, mert jobban fogod értékelni az együtt töltött időt, kevésbé leszel a rutin fogja, és belevágva új dolgokba sok mindent visszanyersz az önbecsülésedből."

A szívemből szólt, hasonlóan érzem, csak furcsa picit most.

A gyerekek többsége aranyos, csak furcsa látni, mikor hiába kedves,aranyos az egyik pl. mindenkit megüt, v ledob egy vödörrel. Vadabb, mégis ha nyugodt tök aranyos. És hasonló jeleneteket elkapva, hát igen nézel, h tuti jó lesz ez? Bár mindenhol ilyen lenne, oviban is úgy hiszem. És igen ettől nem védhetem meg. Csak remélni tudom, h nem ragad rá sok rosszaság,vadság Valahol jó is egy társaság, vhol meg nem, mivel rád ragadhat egy csomó vadság, v rosszabb szokás, amit egyébként máshol nem láttál.

Ami kicsit nehezebb dió az a szobatisztaság. Majdnem tökéletes már itthon, csak éjszaka kell peló. Sőt már ha másoknál van is működik. Ugyanez igaz a játszóra, úton bárhová. Erre persze, h első nap belefeledkezve bakiztunk, mire kedvesen közölte a gondozónő, h most mivel hideg is van nyugodtan adjak rá pelót. Csak sztem ez nem biztos h jó, nemde? Visszaesni nem kéne. Úgyhogy sztem még próbálni fogom (max feltörlök) pláne ezalatt a 2 hét alatt. Aztán remélem ennyi idő alatt belerázódik itt is, és a gondozónő is figyel erre majd később. Szerintetek igaza lehet a gondozónőnek? Mármint h újra adjak rá pelust? Értem, h úgy könnyebb (pláne sok gyermek közt), de mégis, félek visszalépni, akkor mikor tanulná meg?

Ezt nem nektek szánom (ugorható), de mégis írok róla, h ha bárkinek hasonló gondolata, terve, 'szerelme lesz' egy amerikai modellű autó, akkor mire számíthat.

Tehát vegyek e amerikai autót v modellt?

Előnyei, h szebbek (komolyan), jobban beleszeretsz, mint egyébként tennéd. Jobb vezetni, sokkal erősebb, megbízhatóbb, stb., és ezt nem csak mint laikus mondom, de bárki vezette eddig így gondolta, sőt még a szervízesek és a szerelő brigádja is így tartja. Nem tudom, h ez miért van így, de szakmai körökben is így tartják: jobb vezetni, erősebb. Nem utolsósorban pedig olcsóbbak, ergo jobb vételt csinálhatsz, mert nincsenek túlhajtva mint a németek, és mégis jobb áron találod meg. Eddig tuti üzlet.

És mi lehet a hátránya? Hogy akárki mondja is az elején, h ááá minden egyezik az európaival, ergo ha baj van nem lesz gond az alkatrészekkel (mondja ezt az eladó, akár a fórumok, szakértők, ismerősök), ez NEM IGAZ. Mert semmi sem egyezik. Egyből mindenki okos, h persze hisz ők akár más mértékegységben mérnek (mm-inch). De tényleg, ha alkatrész kell hozzá az európai központok alvázszám alapján egyből visszadobják, h lehet h ugyan csak mm-ekkel, v csak vmi pici miatt, de nem egyeznek a dolgok. Ezért innen nem rendelhetsz hozzá semmit. Csak a tengerentúlról. Ahol számold majd bele, h csak hajóval szállítanak, nincs nyomon követés (mint az eus v a japán oldalról) és ezáltal időben is min 3 hét (meg ki tudja de szólok ha ideért), az árához meg gondold hozzá.

No eszerint dönts, h belevágsz e. Mindemellett akkor is egy szerelem lesz!

Kérem csajozik :) kevesebb mint két és fél éves, de már bolondítja a lányokat.

Gondolom nem a szövegével hengerel le egyelőre :)(jó kicsit gonosz vagyok, de nekem ér). De képzelem, h pár pilla rezgetés és egy két mosoly mire képes, hát erre:

Volt kétszer játszóházban, cirka negyedévente egyszer (nem sok). És véletlenül összefutott a Keresztmama az egyik anyukával, akinek a három éves (no tessék, még ez is) kislánya is szokott járni. És teljesen lelkes volt Anyu, h a kislánya annyira odavan Szaszáért, h folyamatosan Őt várja, érte megy le a játszóházba, és minden este küld neki egy puszit lefekvés előtt. (dobtam egy hátast, h le vagyok maradva a korral) És mivel most lesz a kislány szülinapja, anyu annyira megörült, h 'meglettünk így', h mindenképp el kell menjen Szasza, ez lesz az Ő (anyu) titkos meglepije neki. Csak engedjem el Mr Hódítót a zsúrra. És biztos akkora örömet szereznénk a kislányának...

Azóta ezen szakadok. Egy Don Juan :). Azt annyira nem tudom még elképzelni, h biztos mostani formájában is hódítani tud e (hisztis mint ÁLLAT), de meglássuk. Az meg no, h vagy nem is mesélt a kislányról (még mindig nem a top ezen a téren) vagy lehet h mesélt csak én nem értettem.

No meg, kíváncsi lennék mi járhat a fejében elalvás előtt. Milyen másnak tűnik, h ott vki Őrá gondol elalvás előtt, és puszit küld, míg itt (sztem) kishajó (Éliás) no meg a tv maci (új kedvenc, csak minden végtelenített esti mese zene a fejemben) az utolsó kép az álomvilág előtt. De ezt nem tudom, bár mindezek után olyan kíváncsi lennék rá.

Szerintetek kinek mire gondol otthon a csöppje elalvás előtt?

Ohhó kérem, megkaptuk a bölcsit (ma hívtak). :) Hétfőn mehetünk be és megbeszélhetjük már helyben a továbbiakat. Ejj el sem hiszem :)

Fogalmam sincs milyen lesz. Akarom, meg tartok is tőle, pláne h egy elég durvás időszakunkat éljük dackorszak terén. Meg eszembe jutnak ugyanazok a gondolatok, mint akik már belekóstoltak, h hajjj ott fogom hagyni másokra bízva, hiányozni is fog, meg izgulsz, h figyelnek e rá majd rendesen, no meg h neki is tetszik e majd. De remélem minden rendben lesz, és jó lesz így. :)

És megtaláltam életem eddigi legjobb fodrászát :)

Nem vagyok őrült hírolvasó, mégis valahogy egész nap Steve Jobs körül jár a fejem.

És valahogy a cím körül, h milyen durva is a sors. Hogy ott van egy fantasztikus koponya (mondom ezt úgy, hogy absz nem vagyok Apple fan), mégis sokkal többre tartom Mr. B. Gates-nél.

És augusztus végén volt tán, mikor volt az a furcsa hír, h lemondott a vezetésről, estek a részvények, de semmi többet nem fűztek hozzá. Tán nem is mondta senkinek. Ma pedig (kevesebb mint 2 hónapra rá) elviszi a rák. És durva mert a nyári képén észre sem vehető, bár ő biztos tudta akkor már mindezt, tényleg elrendezett mindent, aztán ..... Mindenki találgatott, h ugyan bíz miért, de senki sem tippelt volna erre.

Hát ilyen, nem nézi ki vagy, csak jön, és ha olyan pár hónap és elvisz. És hány ilyen van még mindig, csak ált nem is hallunk róla...

Egyébként absz érdemes megnézni a beszédeit, munkáit, mert rengeteget lehet tőle tanulni (mármint Jobstól).

„Akkoriban nem érzékeltem, de utólag kiderült, a legjobb dolog, ami történhetett velem, az volt, amikor kirúgtak az Apple-től. Eltűnt a nyomás, hogy sikeresnek kell lennem, és helyette jött a könnyedség érzése, hogy újra kezdő vagyok, kevéssé vagyok biztos a dolgokban. Felszabadulva éreztem magam, és életem egyik legkreatívabb időszaka vette kezdetét.
…
Szörnyű íze volt ennek az orvosságnak, de úgy hiszem, a páciensnek erre volt szüksége. Néha az élet téglával ver fejbe. De ne veszítsétek el a hitet. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami engem előre vitt, az a munka szeretete volt. Meg kell találnotok, amit szerettek. Érvényes ez a munkára és a szerelemre egyaránt.

A munka életetek nagy részét fogja kitölteni, és az egyetlen módja annak, hogy elégedettek legyetek, ha azt csináljátok, amiről azt gondoljátok, hogy nagyszerű. És csak akkor tudtok nagyszerűt alkotni, ha szeretitek a munkátokat. Ha még nem találtátok meg, folytassátok a keresést. Ne alkudjatok meg! Tudni fogjátok, mikor találtátok meg. És mint minden nagyszerű kapcsolat, ez is csak jobb és jobb lesz az idő múlásával. Keressétek, amíg meg nem találjátok. Ne alkudjatok meg!”

- Steve Jobs.

Hát kicsit alvás körül forognak a hétköznapjaink.

Pl. ciki, mikor drága Anya, alias.., elfelejti éjszakára feltenni Cimúrra a pelust. Egész nap nincs már rajta, és tényleg sajna nem először felejtem el, majd idővel mindig (szerencsére eddig) eszembe villan, így álmában sikeresen felteszem. Na ezt mindenki képzelje el, ahogy forgatod, ügyeskedsz, míg ő nem ébred fel, de van, hogy ott a keze (leendő férfi). :)

A másik oldalról ez már nem ilyen vészes, mivel Lilmó teljesen új (bár ismerős) korszakát kezdte. Ergo délutáni alvás egy merő küzdelem, mivel állandóan feláll, majd idővel sír, és persze hulla fáradt. Két lila foltot összeszedett eme küzdelmeiben az ágyrácsokon a homlokára.

És sajna már éjszaka is. Elég gázos ezzel küzdeni. És persze fárasztó. És persze nem tudok nagyon jó ötletet sem ellene, hanem várom, hogy egyszer csak újfent abbamarad ez (ha már nem akkora újdonság9 ismét ismét lehet aludni mindenkinek. Valami egyéb ötlet ilyen probléma körre?

:( fáradt

Paff, csak okosan, de megosztom, mert nem is vágtam, h ilyen le van írva a jogszabályokban.

"21. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt, az örökbefogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját - kereső tevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat..."

És én még csak a max hat órában éltem (ami igaz, egyéves kor utántól). Ebben mindenfajta vállalkozási forma is értve van. Még akkor is, ha csak otthonról végzi.

Fontos közvélemény kutatást indítok (tényleg fontos): Ki hol vásárol gyermekruhákat szívesen? Forgalmas helyen (mondjuk villamosról meglátod)?, Plázában? Láttad a weben és el is mennél  v házhoz jöjjön? Játszótér mellett? Bármilyen egyéb ötlet?

Visszaírt SAM :) :) és nem rossz :)

ha nyitnál egy gyermekruha boltot Te hol tennéd ezt Budapesten?

:)

Annyira jó lenne, ha nem érezném, h másoktól függök. Ha nem azt kéne megélni, h alig tudok beleadni, h megint kifogytam és utálok kérni. H mindenhonnan falakba ütközök. Mégis meg kell becsülni legalább ezt is.  Mert örülhetek, h sajátban lakhatok, de esélytelen, h ezzel a lakással valaha is kezdeni tudnék mást is. Mert nem kapok bölcsit, de hat órás melót se, és azt is hogy hidaljam át, h ne arra költsem a megkeresettet, h fizessem a felvigyázót. H bármilyen ötleted, v terved van, mindenhez mozgó tőke kell. Amit esélytelen, h egyedül megteremts. Így vagy másokra szorulsz v próbálj meg banktól. De Gyesen vagy, így itt is kell társ ( van, de akkor is, megint csak szorulsz vkire).

És hiába vagyok büszke arra, h mi mindent el tudunk barátok és család érni. Mégis, ha onnan nézem, h egyedül egyszerűen KÉPTELEN lennék a jelen helyzetemben önállóan azt tenni, amiben fantáziát látok. És jó, h van kire számítani, mégis miért nem érhetem el egyedül. Miért azt élem meg, h olyan mintha semmim se lenne, egyedül állsz a világban, meg kell harcold a csatáid, de mindezt egy olyan rendszerben, ami olyan mintha gúzsba kötne. Bármi lehetsz, semmi vagy - na ilyen érzés.

És mikor még azt is megkapom, h semmit sem csinálok, pláne nem jól, akkor most vhogy, még haragudni sem tudok, csak néma szomorúság honol. És újfent azt érzem, h sebaj, még erősebb leszek és igenis el fogom érni, h ne függjek másoktól. És bármi, amit elérek nem az enyém, hanem a miénk lesz. És nem lesz hangsúly rajta .

Egyre jobban kezd féltékeny lenni a Cimúr. Mindent , amit a kicsi megfog, elsőre elvesz. Sőt van, h síró gyerekhangra mész be, a kép pedig eszerint fogad, a Cimus agyonpakolva három vödörnyi kártya, legó, kiskönyvek és a házi seprűcskéi hóna alatt, s a lapátja a szájában. No vmit elejtett persze, és azért sír, mert Liliiiii csúúúsz, és elveheti (főképp megnézné és ennyi), de minden lényeges dolgot védeni kell Lillitől.

Remélem csak korszak. És a nem-mel együtt eltűnik majd. V ha már megszokja, h igen Liló is jön-megy-pakol, és ez nem baj, sőt együtt játszani olyan jó. Remélem...

Addig meg nyolcmilliószor hangoztatom, olykor megharagudva, h lehet ilyen irigy, hisz Lili nem bántja a dolgait, sőt inkább fogjuk fel közösnek a dolgokat. Bízom benne, h a beszéd használni fog, mert más ötletem nincs is egyelőre...

Túl vagyok rajta. Erővel telve igyekeztem odaérni. Nem gondolva semmire. Inkább hagytam, h sodorjon az ár, h mikor mit kell tennem. És eddig jó is volt. Pár bekúszó gondolat ugyan elhomályosította párszor a tekintetem, de mindig le tudtam állítani, h ne lássák mások, h ne most és ne ott.

Aztán a műtő előtt üldögéltem. Egyedül. Várva. És akkor elbúcsúztunk. És az első gondolatokra, h szeretem őt, és ne haragudjon, elkezdett patakokban folyni a könnyem. Csendben, minden hang nélkül csak folyt. Akkor egy percre úgy éreztem felállok és  hazamegyek. Bevillant, h megpróbálhatnám, h a kezemben is tarthatnám. H vajon mennyire hasonlítana a testvérkéire. H nem lehet, h mégis kibírnám? Erre érkezett meg a dokim. Elkezdett beszélni hozzám, majd látta és csendben átölelt. De ezzel csak még jobban kitört. De megvárta, míg megnyugszom, mondta, h még meggondolhatom, most magamra hagy, és bent vár, ha kész vagyok. (No ezért annyira örülök neki, h bár nem hittem az elején a választott orvosban, mégis így alakult, mert mindkét gyermekemet ő segítette a világra, h mindig egy biztos pontot jelent akár egy ilyen pillanatban is, és megnyugtat, amiért annyira hálás vagyok neki. Sokkal nehezebb lett volna idegenek közt sztem.)

Aztán egy álomvilágban jártam (alkati, de nekem mindig kellemes élmény marad az altatás, olyan mint egy félálom keverve a valósággal, egy érdekes és pozitív trip). És újfent szerencsés lehettem, mert mikor felébredtem, egyedül voltam (a másik két szobatárs akkor volt a műtőben). És még az ébredés olyan , pláne egyedül, h elemi erővel csak patakzik a könnyed, zokogsz, s minden fájdalmad tán ott akkor kijön. Fél órát tartott, és végre úgy éreztem megnyugodtam. Nagy segítség azért, h van kikhez hazajönni. (Csak belegondoltam, h a kis szobatársam, aki utána még veszekedhet a pasijával, h még csak be se akar jönni hozzá, mennyivel másként élheti meg.)

Mindegy. Összességében már azt mondanám, majdnem teljesen jól vagyok. Fizikálisan abszolút, össze sem lehet hasonlítani egy szülés utáni felépüléssel. Lelkileg meg szintén nyugodtnak érzem magam. Mondom ezt én. Azért még koppkopp. Éjszaka kétszer felriadtam. Mindkétszer egy teljesen más álom miatt. De mindkettőben meghalt a kisfiam, aki egyszer Medvére hasonlított nagyon, másodszor meg Lilmóra, de mindkétszer egy pici fiúcska volt, és mindig más balesetben végignézhettem, amint meghal, elveszítem. Úgyhogy hattól inkább felkeltem, mert nem hiányzik még egy ilyen szörnyűséges álom. (ha úgy éreztem megnyugodtam, miért jön ilyen álom? , olyan mint egy lelki terror)

Egyébként túl vagyok az első (rettegett) elbeszélgetésemen. És tök pozitív volt, basszus. Annyira jó fej volt a nő. Végighallgatott. Aztán kifejezte, h tisztel amiért bevállaltuk a két picit, ilyen hamar, egyből egyetem után, stb. H mennyire tudja, h milyen nehéz lehet a kis korkülönbség. H milyen veszélyes lenne egyből a kövi, mert nem biztos, h a szervezet felállt már (terhes szoptat- még egyszer ugyanez kombó után), vas, szükséges anyagok terén. (nem kell bemutatni, mert jártam már másodszor is fogászatra, no meg a haj). És végül, h a testvérek szempontjából sem biztos, h tanácsos. Mert három pici, már szinte lehetetlen, biztos mindenki kárára menne, ráadásul ovi kezdés, dackorszak, és erre még a mini.

Aztán eldumált, h mennyire hülyeség, h a törvényhozó okos férfiak, még végül teljesen betiltják ezt a lehetőséget, kérdés, ha nekik kéne bevállalni, akkor is ennyire drasztikusnak élnék e meg.

Szerinte is minden nő életében lehet ilyen, sőt.

Aztán kapcsolt, és pironkodva elkezdett szabadkozni, h neki nem ezeket kellett volna mondania, nem szeretne befolyásolni, aznap reggelig, még az ő papírja után is meggondolhatom...

Nem tudom, annyira aranyos volt. És tök jól esett, h ugyanazokat az érveket hozta fel, amiket én magam is. És h tök emberi volt, nem egy aktakukac. Azóta vhogy nyugodtabb vagyok. Meg attól a ma esti gondolattól, h igen, ha elbúcsúzol tőle, ha elmondod neki, h most nem tudod vállalni, akkor (ha van) az a kis lélek is megérti, és szépen elváltok. Ez utóbbi, lehet, h csak a lelkiismeretnek jó gondolat, de mindenképp segít. :) Úgyhogy remélem végig kitart most már ez a kissé visszaszerzett nyugalom. És utána sem lesz óriás űr. Mondjuk, ha körbenézek, nem lesz lehetőség sem rá, mert egyből tudok két kis arcot, aki lefoglal, és ad majd elég feladatot. Péntek lesz a napja, ha végigmegyek erre...(csak megjegyzem, kellek újra vissza erőnlétben is, mert állandóan aludnék, reggel pláne, délutántól meg émelygek; absz nem két baba mellé való állapot)

Komolyan úgy érzem magam, mint egy Vogun nemzetség tagja. Nem is volt hülyeség. Sőt. A kérelem kérelmének kérelmét kérem itt kérelmezze, ezen az űrlapon.

Persze. APEH levél. Gondolom mindenkinek ismerős ebben az időszakban, és érdekes, h még mindig kicsit megfeszülök mikor kiveszem a postaládából. Aztán megnyugszom felfelé a lépcsőn, h ááá úgyse lehet gond. Majd kibontva pár pillanat alatt egy gyökérré változom, aki egy büdös szót nem ért. Még fél óra és már kezd derengeni, és már csak a mosoly marad, h ekkora barmok, és h lehet ennyire magyarul, mégse magyarul érthetően fogalmazni, no meg ennyi utalással elérni, h semmit ne érts elsőre belőle. Komolyan művészet, ahogy fogalmaznak.

És a vogun vér: "befizetéskor figyeljen, h az adónemnek megfelelő csekket használja v a megfelelő pénzforgalmi számlaszámot (milyen jó, h nem jó egyen)"

"csekkigényléshez (nem küldenek), a ..x...x..menüpontban található 'kérelem csekk igényléséhez' űrlapot v másik megadott nyomtatvány visszaküldésével juthat (oké az ügyfélszolgon is van, de most nem ezért vicces)

"ha egyik helyen túlfizetése van, míg a másik adónemben tartozása átvezetheti az összeget, ehhez igényelje az 1117es nyomtatványunkat 'átvezetési kérelem nyomtatvány', mellyel kezdeményezheti az átvezetést..."

"fontos, h figyeljen arra, h sok esetben a kivonaton szereplő túlfizetés csupán 'látszólagos'"(köszi)

"az ügymenet gyorsítása érdekében javasoljuk a 'folyószámla kivonatra észrevétel' elnevezésű nyomtatványunk használatát.."

:):):) na ugye megmondtam h Vogun..:)

elsőre beleírtam a címbe, h mazohista, de aztán végül mégsem érzem magam annak :)

de amit mutatni akarok, csak erős idegzetűeknek, nem épp most terheseknek sem épp nemrég szülő nőknek való (sztem)..

Mostanság érdekes dolgokat is tudok tenni, pl egy két Elle magazint elolvastam a nyáron. És belefutottam épp augusztusban egy cikkbe. Őrült fájdalmas, mégis annyira igaz volt. A modern kor Taigetoszáról. Egy elképesztő nőről szólt, aki negyven felé újra babát szeretett volna, a negyediket. És megérezte, majd úgy is alakult, h beteg lett a baba. 'A beteg baba olyan szégyenfolt, melyet a modern orvosok minél hamarabb ki akarnak iktatni. Szó szerint belekényszerítve a nőket az abortuszba, v h idő előtt megszüljék a babát.. Majd minden segítség nélkül magára hagyják. Tegye túl magát rajta, de ennyi. Fel se mérve, h vki akár egy életen át bűntudatként és lelki teherként cipelheti ezt a súlyt.Úgy van beállítva és kezelve minden, h csakis ez az egyetlen út, ha kiderül a szűréseken, h baj van. S mikor mindenki ezt sújkolja beléd,  majd mikor a nő meghajlik, elétolnak egy papírt, h Ő akarja gyermeke meggyilkolását. És ennyi, mindenki mossa kezeit, veled meg senki nem foglalkozik, felejtsd el..' (azért a cikk lesarkítva beszél az eü-ben dolgozókról, az igazat elolvasva nem ennyire vészes, bár a rendszer akkor is így működik)

Annyira megmaradt ez a történet. Egyébként jelen történetben az anya végül nem írta alá. A 28. héten megszületett Benedek. Elbúcsúzott tőle. Kaptak még két hónapot együtt ('A mai világ szemében nem lett volna joga megszületni és életében alig akadt számára egy talpalatnyi hely ezen a földön.') . És azt mondja, így jobb volt. Így nem bántja a szívét ('Ott és akkor váltam igazi anyává. Nem csupán birtokolni akartam Őt, hanem elengedni ott és akkor, amikor Ő menni szeretne'.). És azóta már megszületett a negyedik baba. De felmérve a rendszer hibáit elindított egy oldalt, ahol segíteni akar a hasonló sorsba kerülő szülőknek. Salamin Ágnes-balintbenedek.blogspot.com

Valahol innen maradt meg, h érdemes e búcsúzni, v sem. Pedig mikor ezt olvastam, még tán alig sejtettem, h kicsit megcsap egy szellője mindennek. (Jó, tudom, h nem összehasonlítható mindez, sőt, mégis a búcsúzás fontos lehet.)(Arról nem szólok, h milyen hülye gondolat, h bár odaadhatnám egyik negyven éves ismerősömnek, kinek ez minden vágya. De nem tehetem. Mégis ha bármi van, mit mondanál mondjuk egy tizenévesnek, ha kiderül..Kicsit elragadott pár hasonló bugyor..de nem hiszem, h más utam lenne.)

Az meg ledöbbentett, h az Elle-ben ilyen mélységek is ott vannak eldugva.

Kissé hepehupásan ugyan, de túl az első dokis konzultáción. 'Nézze csak valóban ott van' felkiáltásra, igen ott volt, láttam (bár megfogadtam, h nem szeretném látni, és igen van szokásos buksi mini testtel, és 'nézze h dobog a kis szíve' (bakker ne így mondanád) is.  Megkönnyeztem. Látta. Mondta, h csak nyugi, az adott reggelig bármikor meggondolhatom magam. Ő nem firtatja miért, látja a képernyőn a szép kis 'sort'. Az ÉN döntésem. Tudom. Bár jobb lenne néha úgy felfogni, h nem is én nem akarom most, hanem a MOST épp nem jó, ergo mégis sors.

Mama mondata jól esett: Hidd el fiam, minden nő életében ált megvan ez a pillanat. Családtervezés. Tehát igenis sokaknál van úgy, h nem épp jókor, és nem igazán lehet vállalni." (ha megtartanám, akár feladná a munkáját, ha kérem, mert kell segítség. nagyon szeretem, mert mindig mellettem érzem)

Nekem azt hiszem csak az marad, h a mostban az a bajom, h kicsi, pici, most nem tudnék, nem bírnék újabb minivel. Tényleg nem. És az eszem ezt tudja. (A szívem meg csak dobog, mint a képernyőn..)

Szóval mi marad kapaszkodónak. Íme, pl egy idilli pillanat. Imádja hintáztatni, és jobban nevet a Csöpp, mint nálam. És pl. együtt csúszdáznak. És sorolhatnám...

Egyébként mi a különbség a makacsság és a konokság között? Valahol belegondolva az istennek nem tudom elcsípni és megfogalmazni.:)

Nehéz megtörni a csendet. Nem tudok nagyon mit írni. Csapongok gondolatok, világok, jó és rossz, tervek (önmagam) és a fejemben felépített családom képe között. Sok öröm és feszült várakozás napjai ezek, melyeket enyhe szomorúság leng be. De igyekszem kitartani az előző cím mellett.

Ugyanakkor, nem tudom miért, de Lilmó is elég szörnyen alszik mostanában. Lényegében óránként kel, inni, v csak úgy. V telihold, v a fogak ismét. Bár eddig épp azt mondtam volna, h vicces, mert meghazudtolni látszik 'a fogzás = köldökig nyálas a gyermek és nyálszakállt fúj' képet a fejemben. Eddig ez rá absz nem volt jellemző, na de most. Most mégis tökig nyálas. Kisőrlők jönnek, ha igaz. Addig pedig újfent lezongorázom a mégis jó lenne külön szobában aludniuk képet. No mindegy.

Azon meg csak elmerengtem, h milyen másképp is alakulhatott volna. Épp eladtam a hetekben a légzésfigyelőt, meg ma a babamérleget. És persze látod a tele lelkesedéssel nekivágó fiatal tekinteteket. :) Az elsőért apa jött ( :) férfiúi biztonságérzet). A másodikért ketten. Még másfél hónap, és persze mindent tökéletesre szeretnének, h minden meglegyen, mindent megadva, VÁRVA VÁRJÁK. :) Visszagondoltam önmagamra. Először csak vitt az ár. A legszükségesebbeket szereztem be, és minden egyéb dolgomat igyekeztem elintézni. Összepakolva is alig voltam. De vártam, lelkesen mégis tartva a dolgoktól. Másodszor ismét az ár vitt, csak másképp. Alig kellett vmi, mert megvolt minden korábbról. És csak telt, miközben fedezted fel az első épp kinyíló szellemet, az örökmozgó, felfedező, és egyre öntudatosabb Medvét. Lenyűgözött és lefárasztott annyira, h kitöltsön. De itt is volt várakozás (pláne a végén), és itt is félelemmel volt vegyes, h fogadják be egymást. A most pedig el sem kezdődhet. Úgyhogy valahogy nem is tudom, megvolt e ez a tökéletesnek tűnő VÁRVA VÁRJUK állapot. (bár persze hiszem, h mindenkiben ott lapul mélyen egy kis félsz is....akkor is sokkal tisztábbnak tűnnek most ők a szememben, mint én voltam anno)

vhol miért ilyen nehéz az élet

Miért  pont mikor rendeznéd a párkapcsolati dilemmáid, és indulnál EGY KÖZÖS irányba. (Nem szabad befolyásolja)

Szóval most pont minden oly csodás, csak jön a sanda gyanú, és aztán egy sor miért. H fránya Ozora, v h miért kötődtem a szoptatáshoz (fejéshez) még egy hétig. Miért nem léptem egyből. Miért serkent a D-vitamin, és miért van, h évekig nem volt hasonló, aztán meg egy 'szellő' is elég.

H miért nem olyan, mint egy kártyalap, melyet kihúzol a sors paklijából, majd átruházhatnád olyannak, aki nagyon szeretné, de még nem jött össze, v aki vágyik rá (kora miatt is) csak épp nincs meg a párkapcsolati háttere.

Mindegy, sanda gyanú volt, és tudtam, h nem akarok jobban belegondolni. Most nem szabad. Nem jöhet sem sors, sem lélek. NEM akarok belegondolni, bár végig kell csinálni, s kérdés, h mennyire fog menni,h mindent kizárjak. Először mennyire nem így ment. Most meg, pfff, sanda gyanú, mi????? és egyből ott 'vigyorog' rád mindkét csík, h 'ugye ez nem is volt kérdés'...

és vissza az elejére